Szülőknek készült könyv a drogról – a kezdeményezés akár jó is lehetne, azonban az iromány közhelyes szócikkeken kívül túl sok újdonságot nem tartalmaz, a népszerű drogok hatásairól például alig számol be. A művet az EMMI rendelte meg, mivel nem tudták, mire költsék a múlt év végén fennmaradt több mint két millió forintos keretüket. Maguk a szerzőknek sem volt túl sok kedvük megírni a könyvet.

„Nem örültünk a könyvnek először, mivel az ilyen irományokkal nehéz elérni a célközönséget” – jelentette ki Gezsa Ferenc, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet (NDI) igazgatója az „Érdemes beszélni róla… Szülőknek a kábítószer-problémákról” című könyv bemutatóján. Az iromány lektora hozzátette, a könyv azért született meg, mert az EMMI-nek maradt „egy kis elköltendő tartaléka a 2012-es év végén". Azonban szerinte végül jól sikerült, ami annak köszönhető, hogy „kifejezetten olvasmányos, és jó a nyelvezete”. A könyv írója Kály-Kullai Károly, Sziget Droginformációs Alapítvány munkatársa szerint a művel "informatív tájékoztatást adhatnak a szülőknek a drogról és a gyerekekről".

Dízájner drog helyett uncsi klisék

Ha fellapozzuk a nyolcvan oldalas könvyecskét, egy dolog biztosan kiderül: nem mond újat sem a drogról, sem a tinédzserekről. Helyette inkább rövid, érdektelen fogalom-meghatározásokat találhatunk a témában. Megtudhatjuk például, hogy nem csak a kábítószerek, de az alkohol és a cigaretta is a drogok közé sorolható, továbbá, hogy minden szer használata a „kipróbálással kezdődik”. Az is érdekes, hogy egy szülőknek szóló könyvben így írnak a serdülőkről: „ebben a korban kialakul az elsődleges és másodlagos nemi jelleg; lányoknál mellek, fiúknál a bajusz, szakáll”. A Wikipédia-szerű szócikkgyűjteményt helyeként néhány bárgyú gyermekrajz is illusztrálja.

A szövegben számos idézet található, például egy egészen abszurd telefonos segítőbeszélgetésből. Az egyik szülő azzal keresi meg a drogambulanciát, hogy attól tart, a "kisfia" drogozik. A segítő visszakérdez, hogy hány éves a fiú – amire az a válasz, hogy 28.

Fazekas István

A szerző fontosnak tartotta bemutatni a drogos szlenget is. Megtudhatjuk például, hogy míg korábban kábítószereseknek hívták magukat a drogfogyasztók, ma már az „anyagos” a helyes kifejezés, az antialkoholista klubokban pedig „norminak” hívják a többségi társadalom tagjait. A szerek hatásairól nem sok derül ki, a napjainkban egyre népszerűbb dizájner drogoknak például összesen egy bekezdés található. Az LSD történetét hosszan taglalják, arról is szó esik, hogy már a Beatles és a Pink Floyd tagjai is kipróbálták a bélyeget. Ugyan a könyv említést tesz a halucinációs trip-ről, azonban arról nem kap túl sok tájékoztatást a szülő, hogy mit tehet például akkor, ha súlyos látomások törnek rá gyermeke.

Mint az a könyvből is kiderül, sok kisgyermekes szülő is megkeresi a prevencióval foglalkozó szakembereket, hogy mi a teendő akkor, hogyha a gyermek drogozni kezd. Azonban a könyv szerint nem érdemes konkrét válaszokat adni e kérdésre, mivel ezeket a szülők idővel úgy is elfelejtik. „A legfontosabb az, hogy szeressék nagyon a gyermeküket”.

Ugyan túl sok információ kábítószerekről nem található a könyvben, de a vallás fontosságáról, az új Nemzeti Drog Stratégiáról és a kábítószer-fogyasztás okait feltáró modellekről oldalakon keresztül olvashatunk. Emellett azt is megtudhatjuk, hogy a tanulás lehet az üdvözítő út, a szerző szerint ugyanis a "jövőorientált fiatalok kevésbé vannak kitéve az alkohol és a drogogyasztás csábításainak".

Az EMMI-nek tetszik

A minisztérium közleménye szerint a kötet "olyan alapvető tudást kíván átadni a szülőknek, mely révén könnyebben felismerhetik gyermekük problémáját, és még idejében meg tudják tenni a megfelelő lépéseket"...

"A könyv egyes fejezetei olyan tematikát követnek, amely megkönnyíti a tisztánlátást. Célja, hogy oldja a jövőbe vetített félelmeket olyan információk, tények, esetek bemutatásával, amelyek gyarapítják a szülők tudását, hogy szükség esetén megfelelően segíthessenek gyermeküknek".

Csak kétmillióba került

Egy-egy hasznos dologról azért beszámol könyv. Például bemutatja a legnépszerűbb drogok fogyasztásának alakulását az elmúlt években, a végén pedig felsorolja azokat az intézményeket, amelyekhez segítségért lehet fordulni krízishelyzetben. Gyakori, hogy nem csak maguk a függők, hanem a hozzátartozóik is átélik a szerhasználók problémáit – ezt nevezik kodependenciának vagy társfüggésnek, amit gyakran összekevernek a kapcsolatfüggéssel. A szerző szerint fontos lenne, hogy a mai magyar ellátórendszerek ne csak a drogfogyasztókat, hanem szükség esetén a családtagjaikat is kezeljék, és ne csak a szerhasználó gyermekeket, de szüleiket is „kliensnek” tekintsék az intézményekben.

Írásban feltett kérdésünkre a Nemzeti Drogmegelőzési Intézettől azt a választ kaptuk, hogy az iromány létrehozása, kiadása és a honlap készítése körülbelül 2,3 millió forintból valósult meg. Eddig 1000 példányt nyomtattak, amelyek kereskedelmi forgalomba nem kerülnek. Olyan intézményeknek és szakembereknek juttatják majd, akik rendszeres kapcsolatban állnak szülőkkel: családsegítő intézményeknek, gyermekjóléti központoknak, nevelési tanácsadóknak, pedagógiai szolgáltatóknak. A könyv továbbá itt ingyenesen is letölthető.

Kérdés: mire lehet használni egy muszájból íródott, tartalmatlan könyvet.