Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Sziget után Berlin Festival, Nick Cave után Björk, a Deák tér után Potsdamer Platz – a nyári fesztiválszezon méltó zárásaként szeptember 3. és 7. között öt napig Berlin még koncentráltabban volt a kortárs (elektronikus) zene fővárosa mint eddig.
Az idei Berlin Music Week fő attrakciójaként a Berlin Festivalon egy sor kellően jól csengő előadó lépett fel a nem olyan rég még működő Tempelhof repülőtéren. Hogy párat nevesítsünk az illusztris társaságból: két nap leforgása alatt itt koncertezett (a Szigetes koncertjüket követve) az utoljára tíz éve turnézó Blur, Björk, a Pet Shop Boys, Ellie Goulding, vagy az év egyik legjobb albuma címmel fenyegetett londoni Savages. De a programban feltűnt Fritz Kalkbrenner, a White Lies, a Bastille, a Klaxons, Miss Kittin, a Boys Noize, a Röyksopp és Justice Dj Set, valamint a „hazai Björk”, Dillon. A neveket persze hosszan lehetne sorolni - a németek szinte mindenki zenei boldogságáról gondoskodtak.
A Berlin legnagyobb eseményének kikiáltott Berlin Music Weeket városszerte számos helyszín erősítette a helyi Szimpla kávézótól a 2008 óta nagyvolumenű eseményekben utazó Tempelhof repülőtérig, kis koncertes rooftop helyektől a 20 ezer embert vonzó Blurig és Björkig, tisztes stadionrocktól az eldugott klubokban felfedezett, legfrissebb, finom elektronikáig. A zenei hetet bár idén rendezték meg negyedszerre, tehát viszonylag zsenge életkorú, oly mértékben hozzánőtt a városképhez és az éves eseménynaptárhoz, hogy már a fesztiválról való távozáskor lehetett tudni a pontos folytatást: napra pontosan egy év múlva. Na, de ne szaladjunk annyira előre, még jöjjön az idei.
A Berlin Music Weeknek van egy németes diszkrét bája. A lazára vett tüchtigség pedig olyan jól áll ennek a fesztiválnak, hogy nem csoda, ha egy-két éven belül még több embert vonz, netán megduplázódik a látogatók száma. A két napos erős lineupot bármelyik egy hetes nagyobb fesztivál is megirigyelné, ha csak egy-egy napra jutna egy olyan név, amiből a Berlin Festivalon egymás után volt három, már nyert ügy. A legnagyobb durranás persze a két nap headlinerei, avagy a Blur és Björk voltak, a záró giga show-t biztosító lokálhős Fritz Kalkbrennerrel karöltve.
Reptéren fesztiválozni akkor is jól néz ki, ha ennél tovább nem gondolkodik a management, de szerencsére a németek nem erről híresek, így a Bose hangrendszertől a hatalmas téren felállított art village-ig volt minden, ami nem adott unatkozásra okot.
Már a belépéskor további koncertplakátok fogadták a gyanútlan fesztiválozót, szeptembertől decemberig két A3-as papíron olyan nevekkel Berlin egyéb helyein, hogy az embert azonnal újabb tervezésre sarkallja. És még be sem léptünk. A Tempelhof elsődleges érdekessége, hogy roppant jól néz ki és a város közepén van. Egy furcsa családias-arénás atmoszféra lengi körül a koncerteket, ahol megközelíthetőek az emberek, a színpadok – igen, lehet lazán az első sorokból nézni oldalról a koncert közepétől a Björköt, és ahol egyébként ugyanitt mindenki fokozottan figyel a mozgáskorlátozottakra. A fesztivál egyik legjobb koncertjét adó Dillon pedig miután lejött a színpadról, lazán beáll a fesztiválozók közé Björköt hallgatni. Nincs semmi VIP sátorkodás, minek.
A „berlinezők“ tudják, vasárnap este egy kis friedrichschaini kocsmában pont úgy szól a zene, mint péntek éjszaka Neuköllnben, csak egy kicsit halkabban. A város tele van biciklivel, mondván a fiataloknak nincs pénzük a helyi bkv-ra, meg amúgy is. És tulajdonképpen mi sem természetesebb, mint a Mauerparkban egy berlini olasz, skót, kínai, (homoszexuális) belga, indiai és magyar társaságában azon mosolyogni egy sör felett, hogy macerás elsózni az ingyen David Guetta koncertjegyet.
"Szegény, de szexi", ahogy a polgármester, Klaus Wowereit mondaná. iPhone-t meg alig látni, de nem is hiányzik senkinek. Az persze elég bosszantó, hogy egy épülő áruház miatt konkrétan kiemeltek egy részt a megmaradt berlini falból, az East Side Gallery részeként.
