Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Idén is slágerdömpinggel és megannyi stagnáló-illetve hullócsillaggal készültek a magyar rádióhallgatók kedvenc szimfonikusai a Közmédia napjára. A Millenárist élő hússal feltöltő Szimfonik Liv3 nagykoncert alig három óra alatt újrapozicionálta a közízlést és fájdalmas rádöbbenéseket generált. Beszámoló.
Egy egész város kapta meg egyszerre a nyár utolsó szívdobogását, mikoris a napsütéses szeptemberi huszonfokokban ezrek kezdtek idillikus szombati program után kutatni. A Budapest kisebb-nagyobb terein felbukkanó szeptemberfeszt-mentalitás ugyan újfent csak a színpadok előtt álldogáló-üldögélő idősekre és fiatalokra koncentrált, ám akadt egy program, mely képes volt túllendülni a napfényben és csujjogató-műdal foszlányokban sütkérező nyugdíjasok és a bármire, bárhol táncikáló, csokoládétól túlpörgött ötévesek bűvkörén.
A Közmédia napja ajándéknak is tekinthető az állam részéről, az MTVA adóforintjaiból finanszírozták a mindenkori nép számára, ami annak és rendje módja szerint bárányi naivitással vonult ki a Millenárisra, megnézni milyen műsorért is fizet az amúgy ingyenes rendezvényen.
Akármennyire is hihetetlen, nem a gigantikus Tévé Maci vizit miatt érkeztek fürtökben a boldog, boldogtalan és tökéletesen egykedvű családok: az egész napos cirkusz félelmetes főműsorszámban csúcsosodott ki. Budapest megkapta a Szimfonik Live harmadik felvonását. Ha akarta, ha nem.
Bánatában hamis
A 2011-ben, a Sziget nulladik napján elrajtolt rendezvénysorozat célja hivatalosan nem más, hogy az MR Szimfonikusok - néhány rádióslágernek alányúlva - bebizonyítsák, nem csak az elektromos gitár lehet menő. Ehhez idén a Petőfi Rádió mindenkori sztárjai asszisztáltak, kedélyesen, megilletődve vagy épp melldöngetéssel. A jelige: hidat képezni két - rossz nyelvek szerint három - generáció közt. Eredmény gyanánt pedig nagyjából azt kaptuk, amire számítottunk.
Radics Gigi a tömegben fellelhető, zongoralábú negyvenesek szerint maga a nagybetűs tehetség, angyalka és tündér, ugyanez a csoport viszont távozás közben már korántsem vélekedett ilyen pozitívan a feltehetőleg megmagyarázhatatlan kardigánja miatti bánatában hamisan éneklő Kristóf Norbert produkciójáról.
Ám az idei év legirritálóbb színpadmestere címre is nagy eséllyel pályázó műsorvezető rendre belegabalyodott a negyedikes tőmondatoknál összetettebb szövegrészletekbe, a kisiskolás délibáb-hatásra pedig az ominózus botlásokat követő jópofizós SOS- jelzések is csak rátettek egy lapáttal.
Sírásók haknija
A műsorvezetővel ellentétben viszont a program összeállításáért felelősöket nem érheti szitokszó: a közel háromórás műsor alatt az MR2 teljes aktuális arzenálját, sőt néhány gránátnyomásos veteránt is bevetettek Mező Misitől, egészen Zoránig bezárólag. A Mahasz toplista alapján összeállított menüben mindenki megtalálta a neki valót, a maradékhoz pedig igyekezett jó képet vágni, hátha épp őt mutatja a nézőtér egyik galád kamerája. A Szimfonik Live ilyen szempontból nagyon hű és épp ezért rettentően szívszorító lenyomata mindannak, amit 2013-ban, Magyarországon az utca embere minőségi könnyűzeneként könyvel el.
Mégis mit érezhettek a szimfonikus zenekar tagjai - tiszteletbeli komolyzenészek - mikor KRSA egy “Mindenki ellazult már?” kérdéssel bekezdte Hofi Géza Lazítani című mentség nélküli klasszikusát? Szégyent, sírógörcsöt? De leginkább semmit. Hiszen csak a soron következő kismagyar ikon újabb produktumához asszisztáltak. Az idei szeánsz példáját alapul véve a hazai mainstream két alappillére tehát nem lehet más, mint a hangszerét szakszerűen kezelő, a jóízlés és lelkiismeret kombóját azonban három láb mélyre temető haknista, valamint a “C” kategóriás teljesítménnyel “A” kategóriás elbánást kapó, álítólagos művész.
A harmadik pohár vérzik
Persze akadnak kellemes kivételek, ezalkalommal főként a tényleges hanggal rendelkező Judie Jay, illetve a "kúlság" kifejezés túlburjánzására bazírozó Vitáris Iván, akik prezentálták, hogyan élhetjük túl autune nélkül a színpadon töltött perceket. Természetesen a teljességi igénye nélkül kiragadott két példa nem oldozza fel bűneik alól a többieket mert, ha valami, az például kiderült, hogy - az egész előadása alatt egy indokolatlan kalapot szorongatva sétálgató - Beck Zoli pont úgy énekel Doorst, mint bármely vidéki bölcsész a harmadik pohár tablettásbor után, ráadásul a saját bevallása szerint az élet minden területén tehetséges és kreatív Fábián Juli fenti állítása pedig éneklés terén bizony több sebből vérzik. Bár ez abszolút szőrszálhasogatás egy olyan súlyos publikum szemszögéből, melynek tagjai képesek voltak gyakorlatilag rezzenéstelen arccal végighallgatni a Rudimental feldolgozás keretein belül kétes táncdalénekesi karrierjét szabályosan lenullázó Kovács Katit.
Mindezek után joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha valóban ennyire kiábrándító volt a legújabb kiadású Szimfonik, ugyan miért töltötte ott egy kisebb településnyi ember a szombat estéjét? A válasz pedig még a dilemmánál is magától értetődőbb. Mivel jól érezték magukat.
Mert eljött ez is: 2013 Magyarországán az össznépi eufória alfája és omegája, ha Mező Misi Republicot énekel. Hogy ezért melyik vallásban mi jár, mindenki képzelje el maga.
