Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A gyökerei ugyanabba a drámatagozatos gimnáziumba nyúlnak vissza, mint Vitray Tamásé, Alföldi Róberté, vagy Hevesi Tamásé, viszont miután nem vették fel a főiskolára tesi szakra, a MÁV-nál kötött ki, és ott is maradt tizenkét és fél évig. Színészként olyan kultfilmekben szerepelt, mint a Roncsfilm vagy a Kontroll, ma pedig elsősorban annak él, hogy humorral oldja az emberekben a hétköznapok feszültségét. 2013-ban Badár Sándor kapta meg a Karinthy-gyűrűt, amely a Rádiókabaré legjobb előadóinak jár.
"Nekem a feloldás a dolgom, ezért sem politizálok. Egy előadásra azért jön el az ember, mert nevetni szeretne, nem azért, mert egy szabadegyetemi előadásra, vagy egy politikai beszédre vágyik. A humor olyan, mint a gyógyítás: felszabadítja az érzelmeket, a tudatot, a lelket, és akár még változtathat is az emberek hétköznapi mentalitásán" – magyarázza Badár Sándor annak apropóján, hogy 2013-ban Garas Dezső, Fábry Sándor és Boncz Géza nyomdokaiba lépve ő kapta meg a Karinthy-gyűrűt.
Kiteszi maga elé az önvédelmi fegyverként funkcionáló mobiltelefonját, elmeséli, hogy megy tönkre minden technikai eszköz a kezében (egyszer egy félórás stand up alatt hét mikrofont fogyasztott el), aztán elkezd beszélni humorról, arról, hogy színpadon lenni olyan, mint a szex, illetve a magyarok génjeiben zakatoló kettősségről.
Mindenki használ piszkos szavakat
Badár Sándor a humorban jobban szereti a finom dolgokat, de olykor neki is belefér némi vulgaritás, hiszen vész esetén még Kabos Gyula is elővette a haknik során a "szarós történeteit". A lényeg, hogy érezni kell a határokat, és nem szabad velük visszaélni.
"Szerintem ebben az országban mindenki használ piszkos szavakat, de egy színházi környezetben ugyanaz a szöveg már sértheti a füleket, hiszen ott a közönség is szerepet játszik. Egy vicc önmagában sosem épül fel egy vulgáris szóra. Nem a bazmeg a poén."
Amikor arról kérdezzük, mennyire marad benne a humorista szerepében a hétköznapokban, azt mondja, szereti a könnyedséget, de nem tetszeleg az udvari bolond szerepében, mert abban hamar ki lehet égni. "A sebész sem hord haza kezeket, meg lábakat. Mi sem visszük haza a munkát. Hadd döntsem el én, hogy mikor vagyok vicces."
Az előadás, és a nap többi 23 órája teljesen elkülönülnek egymástól. "Amikor felmegyek a színpadra, elszáll az agyam és elkezdem tolni. Az egészséges feszkó és exhibicionizmus kikívánkozik belőlem. Amikor ott elkezdődik valami, az olyan, mint a szex. Nem tervezi meg az ember előre, hanem hagyja, hogy hasson az érzelmeire."
Titkos terv
Mindennek az alapja pedig egy "gyötrelmes és küzdelmes előkészítő munka" után elindított irodalmi-drámai osztály volt a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban, amely iskolába többek között Vitray Tamás, Hevesi Tamás, Czvetkó Sándor, Szekeres Adrienn, Náray Erika, Zsédenyi Adrienn, Szőke András és Börcsök Enikő is jártak. A tagozatot egyfajta előkészítőnek szánták a Színház-és Filmművészeti Egyetemhez (akkor még főiskola - a szerk.). Így akarták kiküszöbölni, hogy a valóban tehetséges diákok elbukjanak a felvételi rostákon. Az igazgató, Bácskai Mihály és Várkonyi Zoltán titkos terve pedig az volt, hogy kreatív, szabadelvű és őszinte embereket neveljenek – nem is feltétlenül a színháznak, hanem az életnek.
A humorista szerint ez azért is fontos, mert ma a magyar átlagember sokszor túl keveset gondol magáról. "Sokszor mondják rólunk, hogy Európában vagyunk, mégsem vagyunk európaiak, hogy állandóan temetjük magunkat, mégis mindig szeretnénk kiugrani. Ha nyerünk egy olimpiát, akkor mi vagyunk a világ urai, de ha elvesztünk egy világbajnoksági selejtezőt, akkor mi vagyunk az állandóan megtaposott kisnép. Ezt a kettősséget hurcoljuk magunkkal a génjeinkben, pedig a magyaroknak igenis vannak meghatározó pillanataik Európában. Sokan jönnek hozzánk keletiek is, nyugatiak is, és keresik a bennünk rejlő értéket, amit mi nem látunk. Szükségünk lenne egy egészséges mértékű nacionalizmusra."
Badár sem értékelte magát eléggé a gimnázium elvégzése után. Ők voltak a "kísérleti nyulak", a négy év viszont nem volt egyszerű, és azzal együtt, hogy sok tehetséges rendező, operatőr és színész került ki innen, azok közül is sokan letettek a színészi pályáról, akik az elején nagy elánnal vetették bele magukat.
MÁV, a szabad hely
Nem volt kedve tovább kardozni, ezért arra a szakra próbált meg bejutni, ahol a legalacsonyabb volt a ponthatár, de óriási volt a túljelentkezés, ezért nem jött össze. Mivel azonban a munkakerülés akkor még bűncselekménynek számított, egy évvel a gimnázium befejezése után a MÁV-nál helyezkedett el, ami neki a szabadságot jelentette.
"Az egésznek volt egy poroszos összefogó ereje, állam volt az államban. Egy kis Vatikánban dolgozhattam, ahol szabályokkal voltunk körbevéve, mégis mi magunk dönthettünk arról, mikor tartjuk be őket. Egy felszabadult munkahely volt, ahol nem volt hierarchia, bár voltak főnökök és beosztottak: a kollégáim társak voltak és haverok."
Badár elismeri, hogy a MÁV-nak mindezen túl vannak hibái, sőt akkoriban még több volt belőlük. Késtek a vonatok, volt, hogy el sem indultak, mert nem volt hozzájuk szerelvény, de az is előfordult, hogy Badár túlaludta magát, és fél órával később indított el egy vonatot. "Olyankor a fél vonal engem mocskolt, de mindig lehetett valamire fogni. Ez egy nagy társasjáték volt."
Ennek a több mint tizenkét évnek az élményanyagát rendszeresen előveszi a stand up előadásaiban, és azt mondja, ha egyszer egy rendezőnek eszébe jutna, hogy csináljon egy tévésorozatot a magyar vasút világáról, akkor abból nagyon izgalmas Barátok közt jöhetne ki, amiben ő is szívesen játszana.
"Ha szar vagy, nem hívnak soha többet"
A színház ugyanakkor már egyáltalán nem izgatja, előadónak tartja magát, az szerinte sokkal izgalmasabb, mintha csak humorista, vagy csak színész lenne. "A kollektív munka eredménye nagyon jó dolog, a kreativitás pedig mindenütt megvan, de amikor 300-adszor játszol egy darabot, akkor már minden automatikus lesz, és a kezdeti láz normál testhőmérsékletté válik."
Badár szerint filmben játszani, vagy stand upot csinálni sokkal nagyobb felelősség, és ezzel együtt izgalmasabb is. "Több minden van rád pakolva, de a belső felelősség is nagyon fontos, mert ha szar vagy, akkor nem hívnak soha többet."
Filmekbe eleinte leginkább a svihák szerepére hívták, amilyen saját bevallása szerint egyébként is volt akkoriban. Ismerte a magyar ember túlélési technikáit, és tudta, hogyan kell ügyeskedni. Az első filmszerepe (69 – 1987-ből) óta több tucat filmben játszott, és mindegyikre büszke.
Most is van készülőben egy film, amelyről egyelőre nem akar beszélni. "A magyar film most kezd éledezni egy nagyon komoly mélypont után, de azt be kell látni, hogy nekünk nem az Oscar-díjat kell megcéloznunk. Vannak helyi sajátosságaink, amit ez a régió ért, és ez a régió is tök jó közönség. Miért kéne nekünk az amerikai szférát ellátni? Vannak nekünk értékeink, amikre büszkék lehetünk, ezekkel a dolgokkal érdemes foglakozni."
