Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nyílt szexualitás, szemérmetlen közöny, kihívó tekintetek, nyersen kirajzolódó testhajlatok és testnyílások. Egon Schielét minden érdekelte, ami eltért az átlagostól, és soha nem félt megmutatni a csúnyát. Élete 28 éve alatt rendszeresen sokkolta a közönségét, pornográfnak ítélt képei miatt pár napot börtönben is töltött, ma viszont a képei a legkeresettebbek közé tartoznak a nemzetközi piacon.
Egy állapotos nő néz velünk szembe. Nem szép, nem boldog. Az egész lénye fáradt és kiszolgáltatott. Látjuk a széttárt combjait, a fanszőrét, és látjuk a szomorúságba hajló szenvtelenséget a szemében. Élve felboncolt lélek. Egon Schielét nem érdekelte a szépség, és nem érdekelte a tökéletesség sem. Természetes szemérmetlenséggel taposott át a tabukon.
Alakjainak többsége groteszk, kifacsart és provokatív, arcuk pedig kihívóan közönyös és mindig mosolytalan. Mégis mindenütt tömegek tódulnak a kiállításaira. Nem kell hozzá promóció, nem kell újra és újra megszerettetni, nem kell közelebb hozni a közönséghez.
Ha eltávolítjuk magunktól ezeket a tekinteteket, a nyílt és direkt szexualitást a széttárt szeméremajkakkal, a jellegzetesen göcsörtös vonalakból és puha színekből virágszirmokként hullanak a vászonra az alakok. Most a Szépművészeti Múzeumban.
A vád: gyermekek megrontása
Egon Schiele életművének legismertebb oldala a meztelenség szokatlan nyersességgel és nyíltsággal való ábrázolása. Válogatás nélkül festett le gyerekeket, kamaszokat, beteg és terhes nőket (egy bécsi nőgyógyász segítette hozzá modellekhez), párokat és magányos embereket. Minden érdekelte, ami eltért az átlagostól. Pályája első felében a testi-lelki elváltozások, később az erotikus megnyilvánulások izgatták.
Kiálló bordák, göcsörtös ujjak, herezacskók, mellek, zavarba ejtő pózok. A hálószoba függönyét leszaggatták, nem maradtak titkok. Még az ölelkező, aktus közben megfestett párok ábrázolásából is hiányzik az intimitás. Nincsenek egymásba feledkezve, helyette élesen érzékelik a külvilágot, és szégyenérzet nélkül néznek a szemünkbe.
Erotikus képei miatt Schiele 1912-ben börtönbe is került néhány napra. Erkölcstelen magatartással, gyermekrablással, illetve megrontással vádolták meg, miután a lakásán talált, kiskorúakról készült festményeket pornográfnak ítélték. A vádat aztán ejtették, de innentől kezdve nem készített szexuális tartalmú képeket kiskorúakról. Akkor sem, ha őt valójában nem az életkor, hanem a szokatlanság mozgatta.
Felháborodott modellek
Pályája elején, amikor még Klimt epigonként emlegették (ő magát az "ezüst Klimtnek" nevezte), és elismertség híján komoly anyagi gondokkal küzdött, Schielét arra biztatták: legyen a gazdag nagypolgári réteg portréfestője, de ebbe hamar belebukott. A fiatal festő, akit 28 évesen vitt el a spanyolnátha, kifacsart testábrázolásaihoz hasonlóan az emberi lélekből sem az éteri dolgokat hozta a felszínre. Sosem félt megmutatni a csúnyát és a taszítót.
Az alanyok azonban ezt nem igazán értékelték, legtöbbször felháborodtak az ábrázolásmódján, és nem is voltak hajlandók kifizetni a képeket. Sokszor ugyanis szinte teljesen elszakadt a modellek valódi jellemétől, és saját érzelmeit tolta az előtérbe.
Talán ebből a kudarcból is fakadt, hogy tíz alkotói éve alatt százhetven önarcképet készített. Volt, hogy a tükör előtt állva, rezignáltan rögzítette saját maga látványát, volt, hogy dühvel, fájdalommal és indulattal alakította a testét, és az is előfordult, hogy hiú férfiként, önelégülten tetszelgett.
A halált magunkban hordozzuk
Sokszor festette meg magát torz, szúrós tekintetű alakként is. Szinte minden képében ott volt a szomorúság és a halál, amelyet elmélete szerint mindannyian magunkban hordozunk. Schiele nagyon korán, kamaszodó fiúként veszítette el az édesapját, akivel igen szoros volt a kapcsolata, nagy valószínűséggel innentől kezdve ette be magát művein az élénk színek mögé a sötétség. Ahogy ő maga fogalmazott: "minden halott, ami él".
A halál ott van a szexualitásban, a születésben, és az anyaságban is. Schiele viszonya az édesanyjával nagyon problematikus volt, ezt a minőséget pedig nem is tudták lerázni magukról az anya-gyermek tematikájú képei. Komolyan foglalkoztatták a halott anya, a halott gyermek, a mostohaság és a leányanyaság kérdései is – ezen a területen is vonzódott a devianciához. A képek tanulsága szerint az anya önfeladása a gyerek születésével kezdődik. Sápadt csecsemőket, halott arcú, csontsovány édesanyákat festett, akkor, amikor az első világháború kitörése után már maga a lét vált bizonytalanná Európában.
Az édesanyjával való ambivalens viszonyát egyszer így írta le: "Sokszor úgy áll velem szemben, mint idegen az idegennel szemben." Úgy érezte, Marie Schiele képtelen volt a feltétlen és kritikátlan elfogadására, elégedetlen volt az iskolai eredményeivel, pálya- és párválasztásával, és életmódjával is.
Szélsőséges útkereső
Utóbbival másutt is akadtak problémái. Édesanyja szülővárosa, Cesky Krumlov például kivetette magából a vadházasságban élő művészt és modell párját, miután rendszeresen veszekedtek a nyílt utcán, de a szabadon pózoló aktjai is zavarták a közösséget. Szélsőséges útkereső volt, ennek eredményét pedig többnyire nem is tudta értékesíteni, és egy idő után gyámja is megvonta tőle az anyagi támogatást.
Onnantól kezdve viszont, hogy a háború idején megkezdte a katonai szolgálatot, lassan a realizmus is becsorgott a művészetébe. Egyre inkább képessé vált arra, hogy saját igényein túl ráhangolódjon a megrajzolt katonák vagy hadifoglyok lelki életére is.
A képei pedig ma már a legkeresettebbek közé tartoznak a nemzetközi piacon. Aukciós rekordja 2011 óta egy városkép Cesky Krumlovról, amely összesen 24,7 millió fontért kelt el.
| Szeptember végéig élvezhetjük |
A bécsi korai expresszionizmus nagy hatású alkotója, Egon Schiele és a stílus számos további bécsi képviselője mutatkozik be a Szépművészeti Múzeum kiállításán. A több mint 80 alkotást bemutató Egon Schiele és kora című tárlaton több mint ötven mű látható Schielétől, amelyek zöme a bécsi Leopold Múzeumból érkezett Budapestre. A Szépművészeti Múzeum szeptember végéig látható kiállítása, a 2010-ben nyílt Gustav Klimtet és a bécsi szecesszió kezdeteit bemutató tárlatának mintegy folytatásaként, a következő generáció legjelesebb alkotójának, Egon Schielének művészetébe, s kortársai segítségével a Jugendstilt felváltó bécsi expresszionizmus kialakulásába kínál betekintést. A tárlatra a Schiele-művekben a világon leggazdagabbnak számító bécsi Leopold Museum gyűjteményéből érkező 70 alkotás a Szépművészeti Múzeumban őrzött Schiele- és Oscar Kokoschka-rajzokkal, illetve festményekkel, és néhány magángyűjteményben lévő, eddig kiállításon még nem szerepelt művel egészül ki. |
