A háromórás francia alkotás, amely szombat este elnyerte a filmkritikusok nemzetközi szövetségének (FIPRESCI) díját is, két nő szenvedélyes szerelmi viszonyának a története. "Ez egy nagyon szép történet egy csodálatos szerelemről, amellyel mindenki azonosulni tud, nem számít a szexualitás" – indokolta a zsűri döntését az amerikai filmrendező-producer a díjkiosztót követő sajtótájékoztatón. Hozzátette: "kivételezett helyzetben vagyunk, hogy láthattuk ezt a filmet, és egyáltalán nem jöttünk tőle zavarba". Spielberg szerint – aki üdvözölte a rendező bátorságát azért, hogy el merte mesélni ezt a történetet – a rendezésnek köszönhetően valóságos életre keltek a film szereplői. A párizsi újabb, melegházasság elleni vasárnapi tömegtüntetés kapcsán a zsűrielnök jelezte: "nem a politika, hanem a film volt hatással" a zsűritagokra. 

A Julie Maroh Le bleu est une couleur chaude (A kék egy meleg szín) című képregénye alapján készült filmben a rendező a filmvásznon ritkán látható módon, konkrét képekkel egyszerre mutatja meg a testi vágyak és az érzéki szerelem kialakulását. A film eredetisége abban rejlik, hogy teljes természetességgel mutat meg egy női homoszexuális viszonyt, s nem annak másságára, hanem a szerelem egyetemes jellegére koncentrál.

MTI / EPA / Guillaume Horcajuelo

A film első fele néhány hét alatt játszódik, amikor is a gimnazista Adele (Adele Exarchopoulos), aki korábban csak fiúkkal járt, találkozik Emmával (Léa Seydoux) egy kék hajú, festőművésznek készülő leszbikus egyetemistával, akivel felfedezi a szenvedélyes szerelmet. A film második része több év történetét dolgozza fel: Adele a szerelemnek köszönhetően megismeri önmagát, nővé válik, és megtalálja hivatását a tanításban, miközben Emmából elismert művész lesz. A rendező a bemutató előtti sajtótájékoztatón elmondta, hogy nagyon sokat dolgozott a testek szép megmutatásán, az arcok és a fények közeli filmezésén, ugyanakkor nem "aktivista filmet" akart készíteni.

"Nem tudom, miért foglalkoztam volna külön a homoszexualitás kérdésével. A legjobb mód, ha erről a témáról akarunk beszélni, az, hogy úgy filmezzük, mint bármilyen szerelmi történetet" – hangsúlyozta a rendező, aki egyszerűen "egy pár történetét akarta elmesélni". Hozzátette: "a szereplőimre úgy tekintettem, mint két egymást szerető emberre; az, hogy két nőről van szó, egyáltalán nem foglalkoztatott". 

A zsűrielnök a fődíjat a rendezőnek és a két főszerepet alakító színésznőknek, a 19 éves Adele Exarchopoulosnak és a 27 éves Léa Seydoux-nak közösen adta át, akik könnyek között köszönték meg az elismerést. A közönség hosszú ovációval ünnepelte az alkotógárdát. 

A tunéziai származású rendező az Arany Pálmát a francia fiatalságnak ajánlotta, amelytől "az együttélés és a szabadság eszméjét tanulta", valamint a "tunéziai forradalom fiataljainak", akik szerinte azért lázadtak fel, mert "ők is szabadon akarnak élni, szabadon akarnak véleményt alkotni és szabadon akarnak szeretni". 

Az 52 éves rendezőnek ez a hatodik filmje, humanista történeteivel – amelyek középpontjában mindig nők állnak – gyakran kap díjakat. Realista rendezői stílusa a lehető legtermészetesebb színészi játékra épít, a jeleneteket hosszú improvizációk során dolgozza ki a színészeivel. 

Az Adele élete a csütörtöki sajtóvetítés után valóságos sokkot okozott a fesztiválon, de meglepő módon nem a mindent megmutató hosszú szeretkezési jeleneteivel, hanem a kamaszkor és a szerelmi vívódás hiteles és átérezhető bemutatásával. A filmben a homoszexualitás kérdése nem problémaként jelenik meg, hanem természetes helyzetként, a nézőt elsősorban a két főhős érzelmi története és Adele fejlődéstörténete ragadja magával. 

Abdellatif Kechiche hatéves korában érkezett Franciaországba, Nizzában nőtt fel, s színészként, majd színházi rendezőként kezdte pályafutását. A kitérés című filmjével 2005-ben, A kuszkusz titkával pedig 2008-ban elnyerte a legjobb francia filmnek járó César-díjat.