Teltház volt az Alföldi Róbert vezetése alatt álló Nemzeti Színházban az utolsó premierjén. A Mephisto című darab végén a közönség negyedórás vastapssal, ovációval és állva köszöntötte a színészeket.

A bemutató kezdetén a Ludwig Múzeumból egy maroknyi múzeumfoglaló "Átláthatóságot" feliratú táblával és hangosbeszélővel ment át a Nemzeti Színházhoz. Arra biztatták a nézőket, hogy előadás után menjenek át a múzeumba, a biztonsági őrök viszont arra kérték őket, hogy távozzanak, különben hívják a rendőröket.

A nézők között ott volt L. Simon László, Ascher Tamás, Parti Nagy Lajos, Ungvári Tamás, Kepes András, Réz András, Sándor Pál, Kálid Artúr, Závada Pál, és Lévai Balázs is.

Alföldi, a hamarosan leköszönő igazgató annak ellenére megtartja a Klaus Mann regényéből adaptált dráma premierjét, hogy csupán 10 alkalommal játsszák, egészen június 30-ig, az igazgatóváltás dátumáig kiterjesztett évad utolsó napjáig.

Itt a vég kezdete: Alföldi Nemzeti Színháza az utolsó bemutatóra, a szimbolikussá vált Mephisto holnapi premierjére már kosztümben és teljes díszletben készül.

Kiss-Kuntler Árpád

A darab szimbolikus a magyar közbeszédben és kultúrpolitikában: az igazgatói pályázat győztese, Vidnyánszky Attila, aki 2013. július 1-től veszi át a vezetést, azt kérte, hogy a darabot ne mutassák be, hiszen a szereplők közel fele távozni kíván, vagyis a következő évadban technikailag sem folytatható az előadás sorozata.

Alföldi, aki Vörös Róbert mellett a magyar színpadi adaptáció szerzője, nemet mondott. Főszereplőnek ráadásul Stohl Andrást választotta, akinek a neve a legkorábban került elő a társulat jövőjét feszegető kérdésekben. Stohlt kereskedelmi tévés szereplései miatt Vidnyánszky eredetileg nem marasztalta. A hvg.hu-nak adott interjúban a színész azonban elismerő szavakkal szólt Vidnyánszkyról, aki látva a társulat előadásait korábbi nézeteit felülbírálta.

• Stohl András a szerepről: Stohl: „Picit mindannyian kurvák vagyunk”

A Nemzetiért és Alföldiért kiálló közönség a darab tartalma miatt is jelképének tekinti a produkciót. A könyvben Hendrik Höfgen német színész elkötelezi magát a weimari baloldalnak, szívvel-lélekkel vallja a marxista értékeket. Ahogy Adolf Hitler hatalomra kerül, Höfgen elmenekül – de a nemzetszocialista párt legmagasabb köreinek támogatására hazatér és a Harmadik Birodalom legfontosabb színészévé válik. Politikai pálfordulását és hűségét azzal jutalmazzák, hogy álmai szerepét, a Faust Mephistóját eljátszhatja. Miként Faust eladja a lelkét, úgy Höfgen is – és ezt a művészeti-értelmiségi prostitúciót még akarva sem lehetne kitörölni a színpadi verzióból.