Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Utolsó adásához érkezett az MR2 hazakísérő műsora, az Egész úton hazafelé. Péntek délután 4 órától este 7-ig utoljára vezeti a műsort az eddigi duó. A műfaj kiötlői, Frankó Roni és Lovász László meséltek a hvg.hu-nak a szabad rádiózásról, az arany középútról és a műsor megszűnésének okairól.
Jelentősnek mondható közönségbázist hagynak maguk mögött az MR2 Egész úton hazafelé című műsorának alkotói, egyben mozgatórugói. Az MTVA döntése alapján Frankó Roni és Lovász László szerződését nem hosszabbítják meg, viszont az általuk kitalált és megvalósított “hazakísérő” műsor brandjét, azonos címen, eddig ismeretlen koncepcióval átemelik a Petőfi rádió saját munkatársai.
Szabadon élő
“Az egész még anno a Radiocaféban kezdődött. Egy új műsorhoz lettünk felülről összepakolva, és ahogy ilyenkor illik, mindketten kellően kényelmetlenül éreztük magunkat. Valljuk meg, nem volt az a tipikus szerelem első látásra…” – emlékszik vissza Frankó Roni, majd hozzáteszi – “azért pár hónap alatt csak sikerült összecsiszolódnunk”.
“Akarva, akaratlanul, de mindketten sokat változtunk a másik hatására. Nem mintha éjjel-nappal közös világmegváltásokba bonyolódtunk volna, egyszerűen csak az ilyen típusú, nagyon szabad, nagyon élő munkafolyamat az, amely szerencsés esetben képes rádöbbenteni az embert erre-arra” – mondja Lovász László, az Egész úton hazafelé másik műsorvezetője – “Roni érti, és ami még ennél is fontosabb, érzi a műfajt magát, azt gondolom: nagyon erős csapatot alkotunk. Büszke vagyok, hogy mind a Radiocafén, mind a Petőfi rádión sikerült egy tényleg igényes, egyenletes minőségű terméket létrehoznunk.”
Hiánycikk
Az egész úton hazafelé egy, a Petőfi rádión naponta jelentkező, aktuális, rendre közszolgálati alapszálon futó műsor, melyben a témák közti spontán manőverezést nagyban befolyásolják a a rádióhallgatók SMS-ei és Facebook-hozzászólásai.
“Amit mi csinálunk, az jelentősen különbözik a piacon lévő rádióműsoroktól” – mondja Lovász – “És ennek megfelelően, megvan a közönsége is. Komoly mennyiségű pozitív visszajelzést kaptunk és kapunk az úgymond átlagos rádióhallgatókon túl zenészektől, színészektől, filmesektől. Ezek persze nagyon jól tudnak esni, ráadásul segítenek abban, hogy elhiggyük, amit csinálunk az tényleg jó”.
"Ez egy élő műsor, ma már kevés ilyen van. Persze, nagyon kényelmes lehet előre felvenni a megszólalásokat, van aki szereti megírni a szövegét is. Nálunk ilyen nem fordulhat elő. Így megesik, hogy megbotlik a nyelvünk, és akkor kiderül, hogy mi is emberek vagyunk" – mondja Frankó Roni.
Nincs konkurencia
Az Egész úton hazafelé párosa nem gondolja úgy, hogy a rádióműsorok közötti versengés a marketingosztálynál feljebb kúszna.
“Nem határoz meg engem vagy minket semmilyen mértékben az, hogy mások milyen műsort csinálnak, milyen műsorvezetők. Nem hozzájuk képest vagyunk jók. Ezért nem is fontos, mennyire ismerjük a többieket ebben a sávban, sokkal inkább az, hogy mi mennyire vagyunk magabiztosak abban a világban, melyet a műsorban a hallgatók felé képviselünk. Rengetegen vannak, akiket hihetetlen lendülettel tol előre az egójuk. Vért sziszegve, a saját hajuknál fogva vonszolják előrébb magukat, ez a haladás pedig fájdalmas, ám kétségbevonhatatlan.
Én épp ezért, illetve pont ettől függetlenül úgy vélem, ennél az amúgy nem egyszer valóban tehetséges típusnál nagyon érezni a belső hiányt, ha úgy tetszik ürességet. De, mivel van kiállásuk, az emberek elhiszik nekik, és így képesek tömegeket szórakoztatni. Én meg üres nem akarok lenni. Ez az én választásom.” – vélekedik Lovász.
“Azért persze nem úgy megy, hogy beülünk a mikrofon elé, és három órát teát szürcsölve végig dumálgatunk. Ebben a műsorban nagyon sok munka van, amit nem kürtölünk világgá. Az embereknek nem kell tudniuk, hogy adott esetben tíz oldalas adásmenetünk van, előfordul, hogy egy vendéget hónapokig tart beterelni a stúdióba, vagy hogy napok alatt sikerül csak egyeztetni egy két és fél perces, telefonos interjút” – mondja Frankó.
Lovász szerint az Egész úton hazafelével sikerült megtalálniuk azt a bizonyos arany középutat: “Nem túl kötött, nem kaotikus, van benne zene és beszélgetés is. Amit mi csinálunk, az a teljes délutáni rádiós mezőnytől eltér”.
Így megy ez
Pénteken, nem sokkal a műsor egyéves évfordulója után, mégis utolsó adásukat hallani majd.
“Csak a tisztánlátás végett: a műsor nem szűnik meg, csak mi tűnünk el belőle. Továbbra is lesz Egész úton hazafelé, csak mások fogják készíteni, egy – számunkra – ismeretlen koncepció alapján” – magyaráz Frankó.
Műsorvezetőtársa a mindennapok váratlan fordulataként írja le a történteket: “Lehetne érdekesnek mondani a szituációt, de nem az. Van egy határozott idejű szerződésünk, amely most jár le. Sokat beszélgettünk folytatásról, mivel olyan visszajelzéseket kaptunk, melyekből azt szűrtük le, a rádió is elégedett. Aztán valahogy mégsem érkezett új ajánlat. A Petőfi rádió minden szempontból ideális otthonunk volt, egyelőre nem látjuk, hol tudnánk folytatni.”
Az elmúlás bája
Az utolsó adás felépítéséről is kérdeztük a párost.
“Nem készülünk temetéssel. Nincs annál rosszabb, mint amikor valaki több órán keresztül az éterben agonizál: szipogva kéri a hallgatókat mondják el, mit szerettek a legjobban a műsorban, és hogy milyen rossz lesz majd nélküle. Mi nem készülünk semmi drámaival, mindössze az utolsó órába már nem hívtunk vendéget, hogy legyen egy kis időnk kifutni” – mondja Frankó.
“A 4 500 Facebook-rajongónkat meg majd jól szétosztjuk mindenféle alapítványok között” – mondja Lovász..
