Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Fullasztónak tartja az itthoni légkört, ezért az is megfordult a fejében, hogy külföldön bekkeli ki ezt az időszakot. Závada Péterrel beszélgettünk egy "demokratúráról", édesapjával való kapcsolatáról, új verseskötetéről és arról, miért nem mert hozzászólni egy időben Parti Nagy Lajoshoz.
Századfordulós, körfolyosós bérház. Az udvar szürke téglalapját három bordó csonka hasáb tagolja –szellőzőnyílások, melyek az egykori pékség alagsorába vezetnek. A pékség helyén ma mecset üzemel. Egy négy szoba-konyhás, nagypolgári lakás az első emeleten. Szellős, egymásba nyíló terek, hűvösre meszelt, fehér falak. A konyhában az újgazdagok megalomániája ihlette gigantikus étkező sziget, rajta laminált munkapult. A szobákban csak a legfontosabbak: asztal, ágy, könyvespolc. A nappali sarkában a házi istenség: méregzöld kerámia csempéi mögött lélekként duruzsol az őrláng. (Závada Péter)
Ha nem lenne éppen átalakítás alatt a lakása, akár mi is hallhattuk volna a ház mecsetében éneklő müezzint vagy a beszűrődő ima monton morajlását. Őt nem zavarják a szokatlan zajok, mert mindent imád, ami kirántja a "magyar kvázilétből", ebből a "fullasztó légkörből". Závada Péter költővel, az Akkezdet Phiai underground rapduó alapító tagjával beszélgettünk.
"Nem szeretik, ha ugatunk"
"Demokráciába oltott diktatúrában, demokratúrában élünk, kádárista beütésekkel. Ahogy a rendszer építkezik, egyre több olyan intézkedés születik, ami érinti a demokratikus szabadságjogokat. Beleszólnak a felsőoktatásba, és beleszólnak a művészetekbe is" – mondja Závada, aki a rapszövegeibe beengedi a politikát, a költészetétől inkább távol tartja. Azt mondja, az nem érdemli meg.
"Az ideológiák fölszámolódtak. Semmit nem jelent például, hogy egy párt azt mondja magáról, hogy mérsékelt jobboldali, konzervatív értékeket képvisel, miközben szocialista eszközökkel élnek. Emellett egy teljesen széttagolt és heterogén ellenzék működik csak, ami saját maga alatt vágja a fát. Az, hogy három év alatt képtelenek voltunk kitermelni egyetlen valamirevaló pártot, amire lehet szavazni, elég szánalmas." Mindemögött pedig ott az üzenet: "Akinek ez nem tetszik, az menjen, aki meg marad, az kussoljon. Nem szeretik, ha ugatunk."
Szinte minden héten kibukik valami, amin az ember felhúzhatja magát, és ami ehhez a közhangulathoz hozzátesz. Ilyen volt a médiatörvény, az alternatív színházak költségvetésének megnyirbálása, a filmszakma központosítása, Bayer Zsolt cikkei (hogy a közbeszédben benne van a listázás és a zsidózás) vagy éppen a romkocsmák ellehetetlenítésére tett próbálkozások. "Pontosan tudják, hogy a romkocsmák tűzfészkei az liberális gondolkodásnak, és komoly underground élet zajlik bennük."
Amikor felvetjük, hogy Pintér Béla azt mondja: míg az elmúlt rendszer pénzt adott neki ahhoz, hogy működhessen, a mostani témát és inspirációt ad, elismeri, hogy ebben van igazság. "Mindenki szeretne problémák nélkül élni, de abban a pillanatban, hogy ez sikerül, félő, hogy téma nélkül marad a művész. Általában a nagyobb ellenállással szemben születnek meg a nagyobb művek."
Még négy év kizárva?
Závadának az is megfordult a fejében, hogy a mostani időszakot külföldön bekkeli ki. Végül mégis arra jutott: ha mindenki elmegy, nem lesz, aki rendbe tegye itt a dolgokat. Azt tűzte ki magának, hogy ha a következő választások során nem sikerül valamit változtatni a helyzeten, akkor lehet, hogy elmegy, mert még négy vagy nyolc évet nem biztos, hogy kibír ebben a hangulatban.
A fiatal költő szerint a legnagyobb baj az, hogy érdektelenek az emberek, ezt viszont nem lehet tovább csinálni, muszáj a fiatalságnak öntudatra ébrednie. Azzal egyetért, hogy az egyetemfoglalásokkal és tüntetésekkel valami megmozdult, mégis úgy látja, hogy a fiatal generáció nem tudja, mit veszíthet, ha nem lép.
"A rendszerváltás leginkább hatalomátmentés volt, nem volt neki egy saját forradalma, aminek köszönhetően az emberek átélhették volna, hogy kollektíve és effektíve megtesznek valamit a népük szabadságáért." A húszas éveiben járó generációnak pedig még ennyi sem jutott. "Fogalmuk sincs, hogy milyen volt ’89 előtt. Nem tudják elképzelni, milyen az, ha nem lehet utazni, vagy ha megfigyelnek."
Amikor azt kérdezzük, ebben a hangulatban milyen társadalmi megítélése lehet egy szabad szájú rappernek, vagy egy liberálisan gondolkodó költőnek, azt mondja: szerencsés, mert olyan emberekkel érintkezik, akik értékelik azt, amit csinál, a hétköznapokban pedig nem nagyon mozdul ki a komfortzónájából, ami amúgy is elég széles. Az Akkezdet Phiai például nem egy gimnáziumban volt már tétel az irodalomérettségin.
"Ennél bátrabb vagyok"
Az első, Ahol megszakad című kötetét ennek ellenére ezen a zónán kívül néhányan megtámadták. Nem értették, hogyha rapper, akkor miért akar költő lenni.
Bár Darvasi László, író és Parti Nagy Lajos, költő az elejétől kezdve támogatták, először nemigen vették komolyan. Az első néhány kritika szerint nem volt elég kiforrott a kötet. "Sokat tanultam belőlük, és utólag hálás vagyok nekik. Egy olyan gátat sikerült áttörniük, aminek köszönhetően csökkent bennem a megfelelési kényszer."
Az út kezdete nemcsak a rapes gyökerek, hanem az édesapja, Závada Pál miatt sem volt egyszerű. "Ha megjelenek, akkor mindenki azt gondolja, hogy csak azért választottak be, mert Závada Pál az apám. Ezért publikáltam az első verseimet álnéven. Végül mégis arra jutottam, hogy egyrészt ennél bátrabb vagyok, másrészt úgyis kiderülne, ki van az álnév mögött."
A Závada névnek persze előnye is van: "sok írót és szerkesztőt ismerek egészen gyerekkorom óta, vagyis van egy olyan nexus, ami lehetővé teszi, hogy elküldjek egy szöveget nekik anélkül, hogy az egyből repülne a kukába.”
Parti Nagy Lajost vagy Esterházy Pétert előbb ismerte emberként, mint művészként, de mára ez a viszony átalakult. "Először annyit érzékeltem belőlük, hogy ők az apám barátai, akik a gyerekkel mindig kedvesek, ezért volt köztünk egy felszabadult, családias viszony. Aztán elkezdtem őket olvasni, amitől ez a kapcsolat teljesen bemerevedett. Volt egy időszak, amikor nem mertem hozzájuk szólni, mert rájöttem, kik ők, és mit csinálnak. Aztán egyszer PNL kollégaként dedikálta nekem az egyik könyvét."
Az édesapjának nem szokta előre megmutatni az írásait, egyrészt mert nem foglalkozik versekkel, másrészt mert apaként elfogult: "Nem akar túl szigorú lenni, de túl engedékeny sem."
Bár Závada Pál bízott a barátai értékítéletében, és nem féltette a fiát egy kötet megjelentetésétől, ez nem mindig volt így. "Az volt a baja, hogy az utcán lógok, és nem olvasok eleget, de aztán megnyugodott, mert látta, hogy elhivatott vagyok." Závada azóta lediplomázott az ELTE angol-olasz szakán, több ösztöndíjat is nyert, és évek óta jár drámaórára.
"Egyébként nagyon jó a kapcsolatunk, és egyre többet beszélgetünk szakmai, irodalmi, közéleti dolgokról. Ez olyan, mintha az apa is autószerelő lenne, meg a fia is, és a kardántengelyről beszélgetnének."
Závada kilencéves volt, amikor elvesztette az édesanyját, ez pedig szorosabbra fűzte a kapcsolatát az apjával. "Az apám mindig is nagyon támogató volt, és soha nem volt olyan érzésem, hogy elhanyagolna. Amikor anyám meghalt, annyit éreztem, hogy még közelebb von magához, és hogy biztonságban vagyok."
Lázadás, stílusgyakorlat
Kérdés, hogyan szivárgott be a rap a művészettörténész anya és a szociológus-író apa biztosította háttérbe.
"A rap lázadás és stílusgyakorlat volt egyben. Kíváncsi voltam, hogy lehet kvázi irodalmi értékkel rapszöveget írni" – magyarázza Závada, aki szerint a költészet és a rap nem különül el olyan élesen.
"A rapet egyértelműen a könnyűzenei dalszöveg kategóriába sorolja a kánon, szerintem viszont egy dalszövegnek is lehet szépirodalmi értéke. A vers kategóriáját ki lehet tágítani, én ebben sokkal liberálisabb vagyok, mint a keményvonalas költők. A slam poetry például abszolút kezd kanonizálódni, és ez ellen nem nagyon tudnak mit csinálni, annyira élő és önjáró. Olyan felvilágosult, européer hozzáállást képvisel, amihez képest a rigid kánonok atavisztikusan hatnak."
Amíg a slam poetryben főleg a közösséget szereti, és hogy van benne egy állandó aktuálpolitikai reflexió, a rapben a zenével való együttműködés, a váratlan rímek és a ritmikusság vonzza. A versbe pedig minden belefér, ami az előző kettőből kimaradt.
Minden, így az is, hogy az első verseskötet hangja a szerző szerint sem volt még olyan kiforrott, Závada ugyanakkor azt mondja, pont ezért volt talán szerethető az anyag "a maga esetlenségével és keresetlenségével".
Vissza az old schoolba
A második kötet viszont, amely a 2014-es Könyvhéten jelenik majd meg, sokkal koncepciózusabb, frissebb lesz, és talán valamiféle saját hang is kezd körvonalazódni. Már rég nem csak zsigerből ír, alaposan beleássa magát a költészet szakmai hátterébe is. Azt mondja, kikerülhetetlen a tájékozottság.
Közben egy drámán is dolgozik, amelynek szeptemberben lesz a bemutatója Nyitrán, az Akkezdet Phiaival pedig egy 8-10 számos kislemezzel készülnek kijönni, amelyben nagyobb hangsúlyt kap majd a szabadság és a nyerseség. "Free style jellegű lesz a szöveg is és a zene is, nem görcsölünk rá, hogy minden nagyon meg legyen írva." A váltást azzal indokolja, hogy az utóbbi időben összemosta a költészetet és a rapet, ami egyrészről jót tett a műfajhatárok újraértelmezése szempontjából, másrészről viszont egy kissé bemerevítette a rapet.
Valljuk be
Amikor arról kérdezzük, hogy éli meg, hogy nemcsak rapperként és költőként tartják számon itthon, hanem a "jó pasik" listájára is rendszeresen felkerül, azt mondja, nem érdekli.
"Először idegesít, utána kiröhögöm, aztán pedig megpróbálom elfelejteni. Megvan az egészséges önbizalmam, de ott van rajtam kívül egymillió jóképű fickó az utcán, akiket nem emelnek ki. Valljuk be, hogy ez vastagon bulvár, és eléggé nevetséges az egész."
