Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egyáltalán nem tud kottát olvasni, de akármilyen dallamot megjegyez. Egy percre sem bánta meg, hogy tizennyolc évesen Magyarországra költözött, de ha nem énekelne, valószínűleg édesanyja ékszerüzletében dolgozna Ghánában. Érett asszonynak tartja magát, de nem veszett ki belőle a huncutság sem. Tíz évet vártunk a második önálló Sena-albumra.
Délelőtt tizenegyre érkezünk, a család még pizsamában nézi a Babart. Sena tizenöt percet kér a teljes átalakuláshoz. Férje, Élő Marci, akivel együtt zenélnek az Irie Maffiában, rendet varázsol a kanapén. Kétéves kislányuk, Kekeli pedig megkezdi végtelen fogmosó hadműveletét, fagyit főz nekünk, és elrágcsál egy répát.
Közben lassan elkészül a finom smink, a kreatív frizura, és némi parfümmel megbolondítva a helyükre kerülnek a vibráló színek is – patchwork egyenesen Ghánából. Az afrikai gyökerek mindenütt ott vannak: ékszerekben, ruhákban, maszkokban, fotókban, szerethető káoszban. Itt Sena a lakberendező, a házimunkák közül viszont maximum azt élvezi, amikor a lányával bepakolják a ruhát a mosógépbe.
Megvárjuk, amíg útnak indítja a gyerekét a játszótérre, megeteti az udvaron az odaszokott kóbor macskákat, majd leülünk beszélgetni. Az énekesnő harmincévesen, tíz év kihagyás után adja ki második önálló albumát, Lots of Trees címmel. A lemez valódi megérkezés, de az idáig vezető út sem volt unalmas.
Az operán kívül minden jöhet
Sena Dagadu szülei – ghánai édesapja és a borsodi Göncről származó édesanyja – a miskolci kórház kertjében ismerkedtek össze, aztán Ghánában telepedtek le. Tizennyolc éves koráig ott élt Sena is.
Bár zeneiskolába sosem járt, hangszeren nem játszik, kottát sem olvasni, sem írni nem tud, és énektanárnál is csak háromszor volt felnőtt fejjel, a házuk mindig tele volt zenével.
Édesapja olajmérnökként rengeteget utazott, és sosem jött haza zene nélkül. "Ha más nem, Amerikában vett fel VHS-re az MTV-ből zenéket, és azt néztük, máshogy akkoriban ilyesmihez nem lehetett hozzájutni."
Édesanyjának is vaskos bakelitgyűjteménye volt eredeti Bob Marley- és LGT-lemezekkel, de Stinget és Tracy Chapmant is sokat hallgattak az autóban, nem beszélve a reggeli operaszeánszokról, amit Senának azóta sem sikerült megszeretnie. Azt mondja, túl bonyolult neki. Mindeközben a bátyja szobájából reggae szólt, a nővéréjéből meg hiphop és dancehall.
"Hülye vagy? Minden nagyon jó"
Kiskorában többek között menyasszony és állatorvos szeretett volna lenni, egy praktikusnak tűnő közgazdasági-marketing kitérő után mégis a zenénél kötött ki. 2001-ben, 18 éves korában jött Budapestre a főiskola miatt, aztán valami egészen más tartotta itt.
"Amikor megérkeztem, az első érzésem az volt, hogy itt a szabadság, nincsenek szülők, Európában vagyok, vagány vagyok, és 18. Hülye vagy? Minden nagyon jó. Aztán miután egy-másfél évig nem csináltam semmit, megütött a valóság: jó volt a függetlenség, de nem tudtam vele mit kezdeni. Olyan érzés volt, mintha kitöröltek volna mindent. Akkor kezdtem el a várost járva naplót és verseket írni, és egyre erősebben éreztem, hogy mindezt jó lenne zenére is elmondani."
Azt már a szerencsének köszönhette, hogy belecsöppent a Gimmeshot Crew csapatába, akik akkor hetente szerveztek dancehall és hiphop esteket egy budapesti klubban. Ilyenkor körbejárt a mikrofon, bárki kipróbálhatta magát, Sena pedig élt vele.
Húszévesen First One címmel megszületett az első albuma, néhány évre rá berobbant az Irie Maffia frontemberi pozíciójába (áprilisban velük is új nagylemez várható), közben pedig folyamatosan érkeztek hozzá a felkérések a legkülönbözőbb projektekhez. Barabás Lőrinccel is kiadott két lemezt, de zenélt a Refractory nevű zenekarral és a francia Irie Ites nevű csapattal is. Egyik legfrissebb projektje pedig a Shakespeare-szonetteket újraértelmező W.H. formáció.
Elmarad a kormánykritika
A kezdeti tanácstalanság ellenére egyáltalán nem bánta meg, hogy itt maradt, s bár jellemzően több magyar zenész is külföldön próbálkozik, ő nem érzi úgy, hogy mennie kéne. "Máshonnan is akarnak menekülni az emberek. Én Ghánából jövök, ahol alapvetően soha nem volt könnyű az élet."
Sosem az adott ország gazdasági helyzete vagy közhangulata érdekelte, szavazni sem volt még sem Ghánában, sem Magyarországon. "Egyik politikai pártról sem tudok annyit, hogy véleményt tudjak formálni. Nem tudom, hogy ez szerencsés-e, vagy nem. Lehet, hogy teljesen hülye vagyok, hogy nem figyelem, mi történik, de az biztos, hogy én nem fogok kormánykritikát megfogalmazni, ez nem az én dolgom. Könnyedséget, nyugodtságot és pozitív hozzáállást akarok közvetíteni a zenémmel, ezt pedig nem a politikai témákkal fogom elérni."
Akármennyire próbálkozik azonban befelé figyelni, akarva akaratlanul hozzá is beszivárognak információk. Azt például ők is érzik, hogy nagyjából két éve nehézkesebben megy a koncertszervezés, a klubok pénze ugyanis egyre kevesebb.
Fanyar magyar íz
Bár találkozott már skinheadekkel, és az is előfordul, hogy a buszon random megkérdezik, megfoghatják-e a haját, nagyobb atrocitásba sosem futott bele. "Azt, hogy más vagyok, már megszoktam. Most már szeretem a különlegességemet, ez lett az egyik fő erényem."
Amikor arról kérdezzük, hogy a benne keveredő két kultúra hogyan jelenik meg a zenéjében, azt állítja, hogy bár egyre bátrabban vállalja fel ghánai gyökereit a színpadon és a stúdióban is, ám mindkét országhoz köti egy sajátos hangulatot.
"Amióta itt élek, mindig éreztem egy fanyar ízt, valami furcsa elmélyedést, ami az elmúlt tíz évben nem változott. Magyarországban szeretem, hogy van benne egy sötét, mély varázs. Ezt télen nagyon erősen lehet érezni, mintha egy thriller vágóképét néznénk. Nyáron viszont teljes megőrülés van, és mindenkiből kitör a boldogság. Ez a két véglet hullámzik."
Ghánában ezzel szemben konstansabb az élet. "Ott közel vagyunk az Egyenlítőhöz, és folyamatosan jelen van egy nap és meleg által letompított érzés. Most viszont fejlődésnek indult az ország, és művészileg és zeneileg is érezni lehet a pezsgést."
Lots of Trees
Ez az újszerű lüktetés pedig az új albumon is megjelenik, Sena az elmúlt években egyre többet foglalkozott a ghánaisággal. A lemezen közreműködik Mensa, Wanlov és Nneka, szerephez jut a "talking drum" néven is ismert hagyományos ghánai hangszer, a Dondo, az egyik számba pedig egy olyan dalbetét is bekerült, amit buszos kirándulásokon szokás náluk énekelni, és amit minden ghánai ismer. Plusz adalék, hogy az Extra Large című dalhoz a klipet is Ghánában forgatták.
A hét-nyolc éve készülő lemez az énekesnő életének a lenyomata. Műfajilag nem tudja behatárolni a dalokat (vadul keveredik az elektronikus, a modern progresszív és az élő hangszeres zene), de az biztos, hogy a számokban olyan események sűrűsödnek össze, amelyek a valóságban is megtörténtek, stílusban pedig Sena ízlését tükrözik.
"Akárhogy is tűnik, én egy érett asszony vagyok. Tizenhárom szám van a lemezen, és mindegyikben kibeszélek valamilyen témát, legyen szó a reményről, a gyerekkészítésről, a szerelemről, a frusztráltságról, a felelősségvállalásról vagy az együttműködésről. Mindezt pedig laza és pozitív felfogással teszem, mert minden óriási feladat mellett lehet bulizni is, és lehet élvezni az életet."
Az énekesnő karrierje során most fordult elő először, hogy nemcsak szöveget, de zenét is írt (Pressure, Do You Feel Me Now). Szolfézsismeretek hiányában pedig nem leírta, hanem felénekelte a hangszerszólamokat is. A hiányosság pótlásának kulcsa egy Macintosh, rajta a GarageBand zenei szerkesztőprogrammal.
Sena úgy érzi, az album címében minden benne van: a termékenység, a gyökerek, a növekedés, a bujaság, vagy éppen az ég felé tekintés. Ennek megfelelően a nőiségét is ezen az albumon tudta idáig a legjobban megélni.
Még több huncutság
Ehhez Kekeli születése is hozzájárult, amit nem volt könnyű összeegyeztetnie az underground fesztiválozó életvitellel. Az énekesnő hét hónapos terhesen még végignyomta a legdurvább nyári buliszezont, de még a nyolcadik-kilencedik hónapban is volt koncertje.
"Nem volt egyszerű a terhesség és a színpad összeegyeztetése, de nem volt lehetetlen. Kicsit féltem attól, hogy terhesen álljak színpadra, de a végén még élveztem is." Szülés után kicsit több mint fél évet hagyott ki, a visszatérés pedig szintén nem volt zökkenőmentes. "Nagyon nehéz volt a kislányom miatt vidéki koncerteket szervezni, el is híztam, a ruhák sem úgy álltak rajtam. Énekelni persze még mindig szerettem, és frissítő volt csinálni, de kicsit kényelmetlenül éreztem magam."
Azóta a hajnalig tartó bulizások egy-két kivétellel kikoptak az életükből. "A fellépés a lényeg és nem a körítés, de utóbbi már nem is hiányzik. Elég volt." Most jutott el arra a pontra, hogy kialakult az egyensúly a család és a színpad között. "Egyre többet marhulok. Szeretek huncutkodni a színpadon, amihez egyre jobb dolgokat tanulok el a lányomtól. Eszközök használatában és felszabadultságban ő az abszolút mester. Ez pedig a következő évet nagyon izgalmassá fogja tenni."
Sena második nagylemeze március 5-én jelenik meg, és február 28-án egy Ghánából ellesett interaktív lemezmeghallgatós bulin lehet majd először egyben hallani az Akvárium Klubban. A dalokat meg lehet állítani, vissza lehet tekerni, és egy korsó sör mellett akár kérdezni is lehet az énekesnőtől.
