Repültek-e a boszorkányok seprűnyelet szorongatva vagy csak be voltak állva? Van-e a boszorkányosságnak szexuális vonzata? A hvg.hu felkereste az ország egyik főboszorkányát, aki végigvezetett a múzeumán. Nem változtatott minket békává, azt viszont elárulta, mitől repül a seprű.

Budapesten, a hatodik kerületben, a Bajnok és a Podmaniczky utca sarkán található Magyarország és Kelet-Európa egyetlen boszorkánymúzeuma, ami az egykor hazánkban tevékenykedő boszorkányok által használt eszközöket gyűjtötte össze. A kiállítás honlapján azt ígérik, hogy akár nyitott érdeklődőként, akár távolságtartó szkeptikusként látogatunk a múzeumba, olyan ismerettanyaggal fogunk gazdagodni, amelyet tudományos alapossággal tárnak elénk, és „azzal a szemléletmóddal, amellyel az emberiség évezredek óta kutatja a szellemvilághoz fűződő kapcsolatát.”

A hely „ahol a múlt mesél”

Amikor a múzeum elé értem, első ránézésre valamiféle ezoterikus boltnak gondoltam a helyet, azonban Iván Anita (Holdboszorkány), tulajdonos gyorsan felvilágosított: a boszorkányság sokkal mélyebben gyökerezik, mint az ezotéria, ami az újkor hozománya, az 1950-es években jelent meg Amerikában.

Boszorkány, korabeli mikrokemencével

faiz

„A legtöbb kiállított tárgy családi hagyaték, hozzám hasonlóan a szüleim is lelki és fizikális gyógyítással foglalkoztak” – mesélte a hvg.hu-nak Iván Anita, tulajdonos és ötletgazda. Az egyik ilyen eszköz egy több mint 100 éves boszorkánydob. „A múzeumot 2010-ben hoztuk létre, akkor még a Hegedű utcában, 2012-ben, húsvétkor költöztünk át jelenlegi székhelyünkre” – mondta a tulajdonos.

A tárlatvezető minden résztvevőnek kiosztott egy-egy zseblámpát, amely segítségével jobban szemügyre vehetjük a félhomályban rejlő darabokat, és felhívta a figyelmünket arra hogy minden kiállított tárgyat meg lehet fogni és ki lehet próbálni.

A három kisebb és egy nagy teremből álló kiállításon találkozhatunk egykor gyógyfüvekhez használt darálókkal, tárolóedényekkel, korabeli feljegyzésekkel, boszorkánypraktikákról szóló könyvekkel, sőt, még - a boszorkányüldözések korában használatos – hóhér tarifatáblázattal is.

„Nem mese az gyermek”

Az első teremben megismerkedhetünk az őskor „boszorkányaival” és a sámándobok jótékony hatásával, de a Grimm-testvérek meséiről is lekerül a lepel. A tárlat során megtudtuk, hogy a Grimm-testvérek eredetileg horrortörténeteket gyűjtöttek, melyet minden nép a saját hiedelemvilágának megfelelően fordított. „A vasorrú bába históriájának eredete az obi-ugor nép szertartásainak hagyományvilágában gyökerezik. Ez az Urál hegység menti törzs szertartásaira fából fabrikált maszkokat, melyeket hússal és vérrel „etettek”, ám mivel az igénybevétel miatt a fa gyorsan korhadni kezdett - ezt elkerülendő - a maszk száj és orr részére vas bevonatot készítettek” – magyarázta a tárlatvezető. A későbbi mesékben pedig már mint a gonosz, vasorrú bába jelent meg ez az ősi hagyományokból hozzánk vándorolt figura.

Iván Anita, tárlatvezetőtől megtudtuk, hogy a múzeumban is fellelhető törzsi dobok – rezgésükből adódóan – többek között migrénes fejfájás gyógyítására is alkalmasak, de van lehetőség chakra vizsgálatra, tisztításra, lakás-és háztisztításra, és ásványterápiára is.

Testi és lelki kínt egyaránt elűz a boszorkánydob

faiz

Ezzel tulajdonképpen meg is válaszoltuk azt a kérdést, amely körül megannyi tévhit és legenda kering. A boszorkányok Magyarországon valójában nem a mesében ábrázolt bibircsókos, méregkeverő, vagy békává változtató öregasszonyok, sokkal inkább népi gyógyítókra aggatták rá ezt az elnevezést. Más nép hagyományaiban is érdekességekre bukkanok a boszorkány eredeti jelentését illetően, amelyet a múzeum élő tárlatvezetése tár elénk.

Az időben és a térben tovább haladva az „alkimista szobájában” találtuk magunkat ahol választ kaptunk arra, hogy Leonardo Da Vincit, a kor egyik legnagyobb feltalálóját és művészét miért üldözték, és a kereszténység megjelenésével egy időben teret nyerő boszorkányüldözések történetébe is bevezet minket a tárlat.

Mitől repül a seprű?

A tudományos válasz egy 17. századi, franciaországi boszorkány vallomásaiból maradt fenn. Az akkori mágusok a boszorkánykenőcs néven ismert anyagot használták tárgyak reptetéséhez, azonban nem a Harry Potterből ismert módon. A csattanó maszlagot és sokféle hallucinogén anyagot tartalmazó elegy használata lebegő érzést keltett, így az eufórikus állapotban úgy érezték, mintha repülnének, de valójában a földön feküdtek.

A tárlat végén minden vendégnek egy kis védelmező, szerencsehozó ajándékkal kedveskedik a múzeum, de van lehetőség különféle szuvenírek, és ásványok vásárlására is. A hagyományos tárlaton kívül szerdánként, 20 órától A boszorkányság szexuális oldala - szexuálmágia régen és ma című speciális tárlaton is részt vehetnek az érdeklődők, ez azonban kizárólag 18 év felettieknek szól.