null

1995 óta minden alkalommal, amikor Cesaria Evora a stúdióban dolgozott, a producere, José da Silva kérésére az énekesnő több dalt énekelt fel, mint amennyit az új albumra szántak. Ennek az volt a célja, hogy olyan dalok alkossanak egy új albumot, melyek tökéletesen illenek egymáshoz, és elejétől a végéig lenyűgözik a hallgatókat az összeállításból sugárzó harmóniával.

A felvételek között számos olyan található, melyeket végül nem fejeztek be teljesen, vagy pedig Cesaria döntése alapján maradt le az albumról. Egy évvel az énekesnő 2011. december 17-i halálát követően az eddig kiadatlan dalok közül 13 egy vadonatúj albumot alkot. A legelső szám a 2003-ban rögzített Sentimento kiadatlan változata - ezt a dalt 2009-ben Cesaria újra felénekelte mélyebb vokállal, és fel is került a 2009-es Nha Sentimento című lemezére.

A március első hetében megjelenő Mae Carinhosa (Mother Affection) című album a díva kedvenc szerzőinek műveit vonultatja fel. Teofilo Chantre (Mae Carinhosa - félig coladera, félig latin ritmusokkal), B. Leza és nagyszerű mornái (Dor di Sodade és Talves), Manuel de Novas, Gregorio Gonçalves és Nando da Cruz (a Petit Pays [Little Country] szerzője) a tündöklő Tchon de França (Land of France) és Esperança című dalokkal (marimbán játszik Manu Dibango) mind-mind helyet kaptak a luxus változatban DVD-t is tartalmazó kiadványon.

Az albumon megtalálható egy spanyol nyelvű bolero, a Dos Palavras is, mely először Mexikóban csendült fel 1962-ben a Los Bribones (The Rascals) előadásában. Ezt a dalt Cesaria azért vette be a repertoárjába, hogy örömet szerezzen a spanyol legénység tagjainak, akik Mindelo kikötőjében álltak meg - ekkor még az énekesnő is a sziget bárjaiban énekelt.

A Mae Carinhosa dalai átívelnek az 1997-es Cabo Verde című album rögzítési munkálataitól egészen a 2005-ben megjelent Rogamar című albumig. Mint a múltban mindig, zenészei társaságában Cesaria hangja ezúttal is nosztalgikus utazásra hív.