A Steindl Imre Program (SIP) honlapja meglehetősen adat-és képgazdag, látszik, hogy tervezői nem sajnálták rá az időt, energiát és pénzt. Égbe törő katedrálisokat idéző állványerdők, továbbá 3D-s látványtervek, valamint szédítő perspektívák. De hát csak így szabad, eleink is ekképp tették.

„Az I. világháborút követően a Bethlen-kormányzat úgy döntött, hogy a rendkívül súlyos mértékű államháztartási deficit ellenére teret enged egy új múzeum létrehozásának.” Ez volt az Országgyűlési Múzeum, ami a létével demonstrálta, hogy az igazán fontos dolgokkal a nehéz időkben sem szabad garasoskodni. A Horthy-korszak egyik sikertörténete lett, s szerencsére a hanyatlás sem tart örökké.

Tiszta. Áttekinthető. Tér.

Nemzet Főtere

„Tudta-e Ön, hogy hogyan lett az enyészeté Zala György híres alkotása, gróf Andrássy Gyula lovasszobra?” – ha nem, akkor itt nemcsak megtudhatja, de meg is nézheti. (Indulhat a történelmi roadmovie?) „Zsigmond Attila, a Budapest Galéria igazgatója, a SIP Szoborbizottságának a titkára meséli el e tér szobrainak néha történelmi thrillerbe illő történetét.” – Csak erős idegzetűeknek! „Mit gondol arról, ha azt hallja, hogy közel félmillió látogató várakozik évente fagyban és esőben, árnyék híján a tűző napon arra, hogy bejuthasson az Országházba? – tétetik fel a Nemzeti Konzultáció gyöngyszemeit felidéző irányított kérdés azoknak, akik még bírják idegekkel, s nem adták fel gyáván már az elején.

„És még illemhely sincs a környéken, ami csak azt a hajléktalan közösséget nem zavarja, amelynek tagjai a tér bokrainak rejtekében végzik szükségüket. Mindeközben a tér kétharmada olyan, mint egy Tesco-parkoló karácsonykor. Közel ötszáz autó parkol itt forgalmasabban napokon.

A nemzet főterének múltbeli rendező elve a káosz és a politikai széljárás voltak. Úgy rakódtak egymásra itt az újabb és újabb "ötletek", mint a spam. Ez veszi körbe ma nemzetünk büszkeségét, a 110 éve megnyílt magyar Országházat.” – mondja, sőt mutatja az illetékes. Van-e magyar ember, aki úgy válaszol, hogy maradat ez így? Nincs. Ez így nem maradhat. Nem, nem, soha!

Álmatlanul forgolódik ágyában, mert nem tudja, hogy eztán „honnan fogja nézni József Attila az elúszó dinnyehéjat?” Ne forgolódjon, kattintson! Ha bírja a történelmi horrort, rögtön ezután klikkeljen a címkefelhő szoborrombolás tárgyszavára. De készüljön fel, hogy rosszabb lesz, mint a kannibálfilmek, a szobor még elfutni sem tud. Kíváncsi a fordulatok éveire? Ne ijedjen meg, ez nem Rákosi pajtás fordulata, hanem másoké. Például Károlyi Mihályé, akinek a szobrát elvitték a térről, de ez nem olyan, mint a szoborhorror, őt csak méltó helyre száműzik

Ha retróra vágyik, itt azt is megleli. Talál még idővonalat, amelynek láttán a Facebook kreatív csapata is sárgul az irigységtől. Nem hagyja nyugodni a kérdés, jobban élünk-e, mint 110 éve? Lapozza fel a korabeli újságot, aztán a Nemzet Fotóalbumát is! Mélyedjen el a Kossuth teret megörökítő irodalmi nagyjainkban Ágh Istvántól Vargha Gyuláig.

Úgy érzi, önnek kell helyreállítani a Tisza István szobrában megtestesülő, a zavaros időkben kizökkent történelmi időt? Itt a lehetőség, keverje a gipszet! Az Andrássy-szoborról sajnos már lecsúszott, de ne búsuljon, akad az országban tennivaló a nemzetileg elkötelezett művészeknek, forduljon bizalommal a Fekete művész úrhoz.