Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Miután elbocsátották a magyar közrádiótól, utazott, majd a szlovák közrádiónál is kipróbálta magát, míg fel nem kérték, hogy legyen az RTL 2 híradójának műsorvezetője. Rábai Balázs a magánélettel foglalkozó bulvárt nem szíveli, annak viszont örül, hogy nem kell félelemben műsort készítenie.
hvg.hu: Alig fél éve még azt nyilatkozta, örül, hogy kimarad a magyar médiapiszokból. Akkor a szlovákiai Pátria rádióhoz igazolt. Az RTL 2 felkérésével mintha mégis a kellős közepébe került volna.
Rábai Balázs: Tudtam, hogy ez előjön. Ma már diplomatikusabban fogalmaznék. Sokat tanultam az elmúlt jó néhány évben a köztévében, közrádióban, de több hónapot eltöltve itt, azt tudom mondani, hogy a nyugodt munka helyszíne ma az RTL.
hvg.hu: A kereskedelmi tévézés lenne a Kánaán?
R. B.: Nagyon izgalmas számomra, hiszen ez az első alkalom, hogy kereskedelmi tévében dolgozom. Ugyanakkor a híradója a legkiegyensúlyozottabb és elismert, nézett közszolgálati magazinok is láthatók itt. Az RTL 2 híradója tartalmilag más, mint az anyacsatornáé. Más közönségnek szól egy esti, és más közönségnek szól egy éjszakai hírműsor. Egész más a hírsorrend, fontos, hogy nálunk hangsúlyosabban jelen van a napi politika a gazdaság, sőt: a kultúra is.
hvg.hu: Személyes kötelezettsége sincs a bulvár felé?
R. B.: Azt a fajta bulvárt, ami az emberek magánéletében turkál, nem szeretem. Ilyen pedig nálunk nincs, különösen nem a Híradóban. Egyébként nem szeretek magamról beszélni. Az RTL-esek közül sem folyik mindenki a csapból. De összességében a bulvár nem egy negatív fogalom, inkább egy információ csomagolási módszer. Ezt pedig kollégáimmal együtt vállalom.
hvg.hu: Rögtön rábólintott a felkérésre?
R. B.: Nem volt sok időm. Későn, az indulás előtt nem sokkal kértek fel, és egy véletlen találkozás révén adódott a lehetőség: az utcán sétáltam, amikor szembe jött velem Kotroczó Róbert hírigazgató, akivel már majdnem 20 éve ismerjük egymást. Másfél hét után kellett választ adnom, de azért sokat mérlegeltem. A Pátria rádiót bármennyire is szerettem, ott kellett hagynom, mert időben nem lenne összeegyeztethető a két munka.
hvg.hu: A képernyőzés vonzóbb?
R. B.: Nekem nem az a fontos, hogy képernyőn legyek. Amolyan félőrültnek tarthatnak sokan, hiszen Az Estét 2007-ben a rádióért hagytam ott, mert abban az időszakban sokkal izgalmasabbnak találtam a Magyar Rádió átalakítását. Sokan furcsállták a döntésemet. De jó volt a megújulásban részt venni. Az idő pedig beigazolta, a tévé maradt egy mamutintézmény. A Such György vezette rádió – minden hibájával együtt is – jóval modernebb közszolgálati intézmény lett, hallgatottabb, objektív, mértékadó csatornává vált.
hvg.hu: Mégsem bánta, hogy elbocsátották 2011 nyarán.
R. B.: Nem is tudtam volna megmaradni az új konstellációban. Nekem az mindig, mindenhol fontos volt, hogy hagyjanak dolgozni. Félelemben nem lehet bátor műsort csinálni. Szerintem szakmai hozzáértés, etikus szerkesztőség nélkül nincs jó hírműsor.
hvg.hu: Miért gondolja etikusabbnak az RTL szerkesztőségét?
R. B.: Biztos oka van, hogy a gárda 10-15 éve alig változott. Újoncként nem is olyan egyszerű a beilleszkedés. Nem cserélődik a társaság minden kormányváltásnál, ez a közszolgálati médiában most elképzelhetetlen sajnos. Szimpatikus a stabil csapat, és csak azért lehet stabil, mert összetartanak, betartják a szakma alapszabályait. Ahogy eddig, úgy most is olyan helyen dolgozhatok, ahol természetes, ha megszólal az egyik oldal, akkor ugyanúgy helyet kell adni a másik oldalnak is.
hvg.hu: Tehát akkor Kánaán. Vagy lehet még ennél is jobb?
R. B.: Az ideális az az amerikai típusú hírműsor lenne, ami sokkal inkább magyarázó, a hátteret is alaposabban mutatja be. A miénk még messze van ettől, de kísérletezünk.
hvg.hu: Gyerekkorától fogva erre a pályára készült, honnan ered az érdeklődés?
R. B.: A Hétvége című műsor a nyolcvanas évek végén engem nagyon kíváncsivá tett az Endrei Judit-Horváth János párossal. Nagyon tetszettek az élő műsor akkori újításai, a háttéranyagok, a meghívott vendégek. Talán akkor döntöttem el, hogy de jó lenne egyszer valami hasonlóban részt venni.
hvg.hu: Már gyerekkorban képezte a hangját ezek után?
R. B.: Nem jártam versmondó-versenyre, szóval inkább a szüleimnek köszönhetem ezt az adottságomat, és persze az elmúlt 15 év a szakmában is jó tanulópálya volt.
hvg.hu: Kik a példaképek?
R. B.: Bár gyakran nézem a külföldi hírműsorokat, de nem valamiféle példaképkeresés miatt. A magyarok közül Baló Györgyöt figyeltem szívesen, és nézném persze most is. Hihetetlen, hogy váltótársa lehettem az Estében, majd rövid ideig a rádióban is, anélkül, hogy komolyabb lebőgés lett volna belőle.
hvg.hu: Az szempont, hogy fest a hírbemondó. Nemrég kielemeztük a híradósok stílusát, egész jó helyen végzett, csak a nyakkendőjét érte kritika.
R. B.: Stylisttal dolgozunk együtt, de én választok az összeállítások közül. Ha valakinek nem teszik, engem szidjon. Vannak olyan darabok, amit civilben nem hordanék, de ettől függetlenül tudok velük azonosulni. Azért szeretek például élénkebb színű nyakkendőt és inget hordani, mert a képernyőn szerintem idősebbnek tűnök a koromnál. De nem hiszem, hogy a kinézet a legfontosabb. A brit vagy amerikai hírcsatornákon táskás szemű férfiak szerepelnek, nem tudom, nálunk miért ragaszkodnak görcsösen ahhoz, hogy fiatal és szép lányok-fiúk legyenek a műsorvezetők a híradókban.
hvg.hu: Miért baj? Kielégíti az emberek szépség iránti igényét.
R. B.: Gyakran a hitelesség kárára. Miközben magam ellen beszélek, hisz én is korán kezdtem. Az, hogy 26 évesen már képernyőn voltam, szinte vicc. Az amerikai példára visszatérve: ott 40-45 éves korukig riporterként kell dolgozni, utána ülnek a kamera elé, aztán 80 éves korukig abba se hagyják. Kell a tapasztalat.
hvg.hu: Ahhoz, hogy kívülálló maradhasson a híradós?
R. B.: Például. De itthon most pont az ellenkezője a jellemző. Egyesek tartozni akarnak valahova, mástól elvárják, hogy tartozzon, vagy beskatulyázzák, hogy x vagy y oda tartozik, és kész. Ezt én a hátam közepére sem kívánom. Nem csinálni akarom a híreket, engem csak az érdekel, hogy átadhassam, ha szükséges bemutatva az előzményeket és az összefüggéseket. És akkor újra a hitelességnél tartunk.
hvg.hu: Ha nem teljesül ez az RTL 2-nél, akkor kiszáll?
R. B.: Miért ne teljesülne? Szerencsére mindig azt csináltam, amiben hittem. Valahogy meg is találtak a lehetőségek. Amúgy pedig nem muszáj a médiában dolgozni. Tudtam már máskor is nemet mondani.
hvg.hu: Vagy el lehet menni külföldre. Ön menne?
R. B.: Izgalmas, ahogy a szlovákiai rádiózás is az volt, de inkább palacsintát sütnék egy tengerparton. Az Ausztráliában eltöltött fél év során is megtapasztaltam, hogy akármilyen cirkuszos is ez az ország, én bírom ezt a cirkuszt. Szerintem nincs szebb a Balatonnál, még egy tengerparthoz képest sem.
