Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A mindeddig utolsó magyar filmes Nagy Generáció teljesítette azt, amit vártak a tagjaitól: emlékezetes filmeket készítettek. Közülük az egyik András Ferenc, aki azt mondja, nem az ő hibájuk, hogy a Káli-medence nem lett az új Hollywood. És ez nem is olyan nagy baj.
Ha a jelen kor nem tudja, majd az utókor eldönti: melyik a 70 éves András Ferenc legjobb filmje. Aki halálra akarja röhögni magát, miközben a saját levében fő, nézze meg a Veri az ördög a feleségét. Aki a saját zsírjában szeretne másfél órán keresztül sülni, valamint látni akarja a jövőt, vegye elő a saját tékájából a Dögkeselyűt, vagy kapcsoljon csütörtök este a Dunára. Aki tudni szeretné, kik voltak A nagy generáció tagjai, és hogy' éreztek, mit csináltak ők, ezen a címen keressék a filmet.
hvg.hu: Szombaton volt a 70. születésnapja. Kerek évfordulókon mindenféle szépeket szokás mondani, és óhatatlanul összegzünk is, számot vetünk. Elmondja, mire a legbüszkébb, mi tette a legboldogabbá?
András Ferenc: Nem gondolkodtam még azon, hogy mire vagyok a legbüszkébb, a leginkább az lep meg, hogy 70 éves lettem. Az biztos, hogy egész életemben dolgoztam, filmeket csináltam így vagy úgy, igazából nem is tudok utána számolni, mennyit. Az ember általában nagyon büszke a családjára, hogy milyen gyönyörűek a gyerekei és unokái…Szeretem magam körül a rendet, a biztonságot, talán azért, mert fiatal koromban elég zaklatott életet éltem.
Dupla életem volt, mert úgynevezett sümegi és belvárosi minden lében kanál srácként - ma úgy nevezik, hogy pörgős srác - mindenkit meg akartam ismerni, minden társaságban szerettem volna részt venni, napi 20 órában éltem a kíváncsi izgága életem. Nagyon korán megismerkedtem a huszadik század olyan kiváló elméivel, mint Pilinszky János, Kondor Béla, Hencze Tamás és a többiek, akiknek a közelsége, barátsága a legjobb iskola volt számomra.
Büszke vagyok arra, hogy zseniális emberek közelségében lehettem felnőtt. Ugyanakkor a formálódó magyar televízióban, és párhuzamosan a filmgyárban is serdültem, nevelkedtem. Rengeteget dolgoztam. Természetesen ez ma már csak emlék. De nagyon szép emlék.
hvg.hu: Melyik filmjét szereti a legjobban?
A.F.: A szokásos választ tudom adni: az én szüleményeim, a gyerekeim, a részeim. Az ember ritkán tesz különbséget a szerettei között, de kétségtelen, hogy az első filmem szerelemgyerek, így a Veri az ördög a feleségét természetesen felülmúlhatatlan, úgy is, mint élmény, úgy is, hogy elég jól is sikerült. A Dögkeselyűt tartják itthon és még sok országban a legismertebb, legjobb filmemnek: most volt a 30 éves évfordulója és a különböző internetes fórumokon hozsannákat írtak róla.
A habitusomnak leginkább megfelelő a Nagy generáció, ez az, ami nagyon én vagyok, amivel teljesen azonosulni tudok, azt a filmemet megint más miatt szeretem. Hihetetlen jó volt forgatni a Vadont. Azt meg azért szeretem.
hvg.hu: Azt mondják, nagyon jól közlekedik a közönségfilm és művészfilm keskeny határmezsgyéjén, ez talán Magyarországon még az átlagosnál is nehezebb filmrendezői feladat. A Dögkeselyűt például megnézte újra a harmincadik évfordulón?
A.F.: Teljesen véletlenül néztem meg, nem tudtam, nem is számítottam rá, már este későn véletlenül rákapcsoltam az egyik csatornára és döbbenten láttam a Dögkeselyű kezdő képsorait, és mint egy vadidegen néző, végignéztem a filmet. Lekötött.
hvg.hu: A főiskolán együtt végzett többek között Fehér Györggyel, Jeles Andrással, Kabay Barnával, Lányi Andrással, Vitézy Lászlóval, Dárday Istvánnal. Kellemes évfolyam. Nyilván az intézmény adott némi akol meleget is. Tartja közülük valakivel a kapcsolatot? Egyáltalán hogy megy ez a filmrendezőknél? Megnézik, számon tartják egymás munkáit?
A.F.: Fehér Gyuri nagyon jó barátom volt a főiskola előtt és után, fájdalmat érzek, hogy elvesztettem. Dárday mindig kísérletező, társadalmi problémákat feltáró filmjei folytonos izgalmat okoztak. Jeles András a Senki földje című filmjének a producere voltam. Vitézy Lacival néha összefutunk, vagy telefonálunk, ritkábban Kabay Barnával is elbeszélgettünk, de szimbiózisban nem élünk.
Lányi nem filmez. Hellyel-közzel meg szoktam nézni az osztálytársaim filmjeit, sőt, Dárday Márai-filmjéről dvd-m van, elég sokszor nézem, mert remek film. Hihetetlen volt, hogy Vitézy Vörös földje ment a televízióban, és másnap rátört az emberekre a vörös iszap. A tanáraimmal, Makk Károllyal és Szinetár Miklóssal tartom a kapcsolatot.
hvg.hu: Jár moziba? Mit látott utoljára? Mely rendezők gyakorolták önre a legnagyobb hatást?
A.F.: Utoljára Bergendy Pétertől a Vizsgát néztem meg. Persze láttam a főiskolás filmeket és mindig megnézem az Oscar-díjas alkotásokat is, de igazából nem hoznak lázba. Átütő és megkerülhetetlen filmeket, mint a hatvanas években készültek, rég nem látok: a sziporkázó technikával elkészített filmek nagyon jók, de szerintem nem a filmművészet részei. És vannak szellemes, idény jellegű filmek, mint a Némafilmes vagy a Fekete hattyú.
Olyan katarzist, amit egy Fellini-film ad, régóta nem érzek, aminek az lehet az oka, hogy az egész filmművészet megváltozott. A Filmvilág nagyon jó folyóirat, de a 80 százalékához nem tudok hozzászólni, mert idegen világ. Azt is furcsának találom, hogy a Sight & Sound minden idők legjobb filmjeit rangsoroló listáját 1962 óta az Aranypolgár vezette, most pedig már Hitchcock Szédülése.
Amikor még egész fiatal voltam, a francia új hullám, ezen belül Truffaut érzelmileg is közel állt hozzám. Nagyon szerettem magyar mestereimet: Fábri Zoltánt, Ranódy Lászlót, Makk Károlyt és persze a cseh filmek nagyon nagy korszakából Jiří Menzelt, Evald Schormt, és közülük is a legnagyobbat, Miloš Formant, és a két olasz mindenekfelett: Fellinit és Antonionit.
Az egy olyan korszak volt, hogy náluk is volt imádottabb. Akit a legnagyobbnak tartok és 1959 óta a mai napig egyszerűen elvarázsoló erkölcsi, esztétikai és politikai nagyság, egy olyan csillaga a filmművészetnek, akihez igazán nem tudok hasonlítani senkit, és aki folyamatosan remekműveket készít, az Andrzej Wajda. Kedvelem a kortársaim és barátaim: Bereményi, Dárday és Gothár filmjeit, a fiatalok közül pedig Bollók Csabát.
hvg.hu: Asszisztens volt Fábri Zoltán legendás A Pál utcai fiúk-filmjében. Milyen emlékei vannak a forgatásról?
A.F.: Fura dolog, mert tegnapelőtt láttam az olasz változatot, amit itt kiátkoztak, szerintem igaztalanul, mert ügyes és jó film. A 68-as Fábri alkotás klasszikus film, én az első kockájától az utolsó vágásig, vagy figyeléséig rész vettem benne. Drága Luttor Mara, a film zseniális első asszisztense, a napokban távozott közülünk.
Speciális munkaköröm volt, az angol szereplők felkészítése, felügyelete volt a dolgom. Hihetetlen nehéz munka volt a kétnyelvűség és a serdülő gyerekek kora miatt. A filmben közreműködő hölgyek, Ház Kata főtolmács vezetésével, persze egész nap kényeztették őket.
A fiúk esténként feljöttek hozzánk. Akkortájt volt egy sláger a Frankie és Johnny, és a Gerébet játszó John Moulder-Brownnal, aki egyébként gyerekszínészként már ötévesen sikeres volt, ez volt a kedvenc dalunk. Érdekes, hogy a Nemecseket játszó Anthony Kemp lakberendező lett, viszont a Cselét alakító Mark Colleano 1973-ban együtt játszott Elizabeth Taylorral és Richard Burtonnel a Válik a férfi – válik a nő című filmben, majd 1981-ben a Lady Chatterley szeretőjében ő a dzsigoló.
hvg.hu: A Duna Televízió szinkronstúdiójának vezetője is volt. Mi a véleménye az időnként fellángoló vitáról, hogy szinkron, vagy felirat? Kutatások bizonyítják, hogy a filmek feliratai elősegítik az idegen nyelvek elsajátítását, ami különösen egy ilyen egynyelvű országban fontos lehet. Ugyanakkor a magyar szinkronok jelentős része egyszerűen zseniális.
A.F.: Amikor jó filmek voltak akkor, zseniális szinkronok is voltak, most már inkább futószalagon gyártják a futószalag filmeket, futószalagon készült színészek.
hvg.hu: Filmjei egy részét a Káli-medencében forgatta, élt is ott és legutóbb sem ment messzire, csak a Balaton partig. Mit jelent önnek ez a vidék?
A.F.: Ez Európa egyik legszebb tája, nekem szülőföldem, mindenem. Miután ebben a régióban, Sümegen nevelkedtem, számomra ez a legszebb. Itt vagyok otthon, ez az én világom. Most már harmincharmadik éve hogy itt vagyok.
Amikor ide jöttünk, egy új Hollywoodot képzeltünk el Sára Sándorral, Kende Jánossal, Kardos Istvánnal, Kardos Ferenccel, Lugossy Lacival, Szomjas Györggyel, Bereményi Gézával, Erőss Tamással, Kállai Sándorral, Cseh Tamással, Gödrös Frigyessel és Cserhalmi Gyurival. Minden tekintetben egymáshoz a lehető legközelebb éltünk közel húsz éven át, és én úgy érzem, ez azért volt nagyon hasznos az egész magyar filmes társadalom számára, mert összetartotta a kritikus időkben a filmszakma egy bizonyos részét. A csapatunk egy része átment az égi műtermekbe, mi pedig, akik itt maradtunk, nagyon-nagyon érezzük a hiányukat.
hvg.hu: Filmjeiben többször megjelentek az úgynevezett Nagy Generáció jellegzetes figurái. Mi a véleménye róluk most? Valóban az volt volt az utolsó nagy generáció?
A.F.: A nagy generáció eleve szarkasztikus kifejezés. Kézzel írtuk Bereményivel a film forgatókönyvét, de a munka közben váratlanul el kellett utaznom az Egyesült Államokba. A Dialóg stúdió titkárnője elkezdte gépelni a forgatókönyvet ,és mikor haza jöttem, elém tette a félig megírt könyvet - az volt a címe, hogy a Nagy nemzedék. Mondom, Terike itt valami hiba van, ez Nagy generáció.
Azt mondta, jaj, Feri olyan ronda ez a generáció, a nemzedék a szép. De, Terike az mást jelent: nagy nemzedék mondjuk az apám nemzedéke, akik ebben az évben lettek volna 100 évesek, ide tartozik Várkonyi Zoltán, Ottlik Géza, Örkény István és maga Kádár János is, ezt nevezhetjük nemzedéknek, de ez a mostani még nem bizonyította, hogy nemzedék. Remélem, hogy 40-50 év múlva kiderül róla, hogy az, de addig generáció.
Úgyhogy ezt majd eldönti az idő. Mindenesetre az, hogy nagy volt-e az a generáció, hihetetlen sok vita és évekig tartó, mesterségesen gerjesztett polémia tárgya volt. Hogy ez most jó, rossz, kicsi vagy nagy, majd eldönti az élet. Egy biztos, hogy fogalom lett, és úgy gondolom, ha fogalommá lett az jó, mert így mai napig a köztudatban maradhatott.
hvg.hu: Számos példa mutatja, hogy a filmrendezők hetven körül is rendkívül aktívak. Vannak új filmtervei?
A.F.: Több is. Két éve folyamatban van a Kincses Elemér Soha című regényéből írt forgatókönyv előkészítése, Gulyás Péter Pál írt Ádámcsutka címmel egy filozofikus filmkomédiát, Sütő Andrással még életében dolgoztunk a Vadászkalandok a Hargitán című gyermekfilmen.
Dobai Péterrel készítenénk filmet Csáth Géza életéről Egy fürdőorvos címmel, és nem utolsó sorban itt van a Még mindig veri az ördög a feleségét, és folyamatosan dolgozom több fiatal magyar íróval. Tervek, munka van, támogatás nincs.
hvg.hu: Mi a véleménye a magyar játék-és dokumentumfilm gyártás jelenlegi helyzetéről és jövőbeli lehetőségeiről?
A.F.: Egy zseniális film címével válaszolok: Álmodozások kora.
