Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A szemtől szembe kiállás nem divat ebben az országban, miként a hülyeség is gyanútlan, mondja Hobo, aki még nézőként sem járt a Művészetek Palotájában. Kedd este, többek között Adyt, József Attilát, Faludyt és Viszockijt megidézve történelmi leckét mutat be, kis- és nagyfiúknak, meg persze hölgyeknek is.
hvg.hu: A rock and roll sztár lekapcsolja a villanyt ahhoz, hogy utoljára még valamit megmutathasson a fényből. Ez az előadás valaminek a kezdete, folytatás vagy valamit lezár? Azt írod a meghívón, hogy a MüPa-koncert a „Hajlott koromra való tekintettel” kétrészes lesz. Ez önironikus, esetleg cinikus alcím, vagy csak azért fontos, hogy technikailag mégiscsak két részre ossza az előadást. Egy ünnepélyesre és egy bevadulósabbra. Erre a kettőre?
Hobo: „Vegyük komolyan, hogy nem vagyunk komolyak.” Ez az egyik jeligém. Inkább ketté akartam vágni a dolgokat, mintsem összekeverni a nagy költők üzenetét a saját dadogásommal. Ezért lesz szünet. Ünnepélyesség egyikben sem lesz, az első részben inkább alázat és tisztelet. A második pedig nem kényszerít semmilyen modorra.
hvg.hu: Elmondanád, hogy milyen igazi betegségeid voltak – a fejfájástól az influenzáig –, és még milyeneket tervezel? Deák Bill szokott jel lenni: az infarktus érett férfikorban szinte magától jön, nem?
Hobo: Minden izmom fáj, mivel 8 év szünet után ismét elkezdetem rendszeresen, heti 5-6-szor edzeni. A fájdalmat az újjászületés okozza, mivel már egyáltalán nem voltak izmaim. Betegségeim nem nagyon voltak, hacsak a 14 évvel ezelőtti aranyeret nem nevezzük annak. Itt ért életem legnagyobb megaláztatása. A váci kórházban a dr. Licht Anna által sikeresen elvégzett műtét előtt egy gyönyörű, szőke nővérke beöntést adott. Az operáció után pár órával a doktornő megkérdezte, hogy érzem magam? Mire én a magyar irodalom egyik legszebb idézetével feleltem, a trágár Toldiból: „…Mint gímszarvas, kit seggbe lőtt az ármány…” Azóta is, ha felhívom, mint Gímszarvas jelentkezem be.
Ezen kívül a kosárlabdázás aggkori következményeképpen szétment a jobb térdem és hólapátolás közben rendszeresen lumbágót szoktam kapni. Ami a szervi betegségeket illeti, feleségem homeopata gyógyító és így állandóan mindenféle megjegyezhetetlen nevű golyócskákat, kapszulákat, tablettákat, porokat és kivonatokat kell szednem, ami nem könnyű ugyan, de mégis jobb, mint egy beöntés, és annak az „állítólagos rocksztárra” gyakorlott, megsemmisítő morális hatása. Viszont sosem vagyok beteg.
hvg.hu: Mi kell egy zenésznek a színpadon. Jó zenésztársak vagy másvalami tulajdonságuk, képességük miatt alkalmas emberek?
Hobo: Jó zenészek kellenek, akik nem dolgoznak, hanem játszanak, mert szeretik azt, amit együtt csinálunk. Nagyon fontos, hogy humorérzékük legyen és tudják a saját helyüket.
hvg.hu: Amikor összeveszel valakivel, mondjuk azért, mert nincs humorérzéke, az mennyi időre szól? Itt az alkalom, hogy dicsérd a barátaidat és mutasd be az ellenségeidet.
Hobo: Az igazi összeveszéseim mindig a pénzről szóltak. Vagyis akkor történtek, amikor az addigi „barátaim” megloptak, megzsaroltak, vagy legalábbis akartak, és ezt nem voltam hajlandó eltűrni. Hozzá kell tennem, ezek kivétel nélkül zenészek voltak. Mivel az emberismeretem a nullával egyenlő, azt hitték: ha hússzor hülye voltam, mindig az maradok.
Az élősködést az egész életemre tervezték, és nem tudták feldolgozni, amikor nemet mondtam, vagy megváltam tőlük. Igaz, azt se nagyon, ahogyan ezt közöltem velük, pedig ez leginkább telefonon történt, mivel a szemtől szembe kiállás nem divat ebben az országban. A bátorság leginkább az álneveken történő internetes mocskolódásban mutatkozik meg. Ám ezek az emberek nem az ellenségeim.
Előfordult, hogy egy-két barátommal nem bántam rendesen, vagy igazságtalan voltam, de miután lehiggadtam – hosszabb, rövidebb idő után – megpróbáltam a kapcsolatot rendbe hozni, és ez többnyire sikerült is. Olyan is volt, aki többször vétett ellenem és mégis szeretem. Mindig megbocsátok neki. Sajnos, ezt ő is tudja. A barátságban is hűséges vagyok, ám mint már mondtam: a hülyeségig gyanútlan. Ellenségem – tudomásom szerint és akit én is annak tartok – csak egy van, de sosem megyek le az ő szintjére. Nem érdekel.
hvg.hu: Erre az estére új zenekarod van. Jellemeznéd őket, ahogy te látod?
Hobo: Hobo és Bandája a nevünk. HB és nem HBB. A hárombetűset már nem lehetett folytatni, de ez nem számít. Póka Egonnal csináljuk tovább, amit annak idején elkezdtünk. Együtt kezdtük és egy hosszú szünet után, úgy érzem, együtt is fejezzük be. A tőlem távol töltött idő elegendő volt neki arra, hogy az annak idején hihetetlen okokból megszakadt kapcsolatunkat átértékelje és a hozzám való művészi és emberi viszonyát végiggondolja. Így magától értetődő, egyértelmű volt, hogy a Búcsúkoncert után együtt folytassuk a zenélést. Meg sem kellett beszélni a feltételeket.
Ifj. Tornóczky Feri a gitáros, akit én messziről „hardrock” figurának tartottam, ám mostanára kiderült, hogy zenei ízlése közel áll az enyémhez. Pókával játszik régóta, ami nem kis lecke, és egyben komoly ajánlólevél. El nem tudtam volna képzelni róla, hogy a szövegírás érdekli, hiszen játszottam több olyan zenésszel, akik évek közös koncertezése után sem tudták, miről énekelek. Már említettem, hogy a gyakori együttlétekhez fontos kellék a humor. Ferike az első próbán elővezette az 1990-es Éjszakai Budapest blues két sorát: „Kik ezek a duplaseggű banyák, Miért nyúlkálnak a zakómban?”. Ettől fekvőbetegre röhögtem magam, mert majd’ húsz éve nem játszottam ezt a számot és nem is emlékeztem, hogy mi van benne. De igazából több szövegemet tudja és játszotta, mint én. Kedvence Az utolsó HÉV, amit most kénytelen leszek megtanulni. Azért van, ami nem tetszik. Nevezetesen, hogy zöldbabfőzeléket és paradicsomos káposztát is szokott enni. Mentségére szolgáljon, hogy nem volt katona.
Szakadáti Matyi dobol, énekel, gitározik, citerázik, és még ki tudja, mit még. Ezek mellett feleségül vette Egon lányát, Vanessát, így életemben először esküvőn is játszottam. Előbb-utóbb ide jutok, szorosan Lagzi Lajcsi nyomában. Elsősorban a Párizsban szép a nyár és az Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát kezdetű Metallica-számokat nyomtam. Sok éve játszik Egonnal, néha úgy tekernek egy-egy rock and rollban, hogy leesik az ember feje. Ám, amikor hátrafordulok, szeretetteljesen mosolyog rám, és megbocsátó pillantások kíséretében beüti a következő beszállás helyét.
A magyar kortárs zene és jazz nemzetközi hírű trombitása Fekete Kovács Kornél, aki nálunk elsősorban gitározik és billentyűzik, ám nem duzzog. Az irtózatos ordítozásban és csatazajban boldogan mosolyog, nem használ füldugót és még a legnagyobb géppuskatűzben is képes elmerülni a billentyűzet fölé elhelyezett, a Cocom-lista ellenére a NASA-tól vásárolt komputer fölé. Olyannyira, hogy szólói esetén is ülve marad, ami bármilyen szólistáról legyen is szó, példátlan a magyar zenésztársadalomban, a dobosokat és zongorillákat kivéve.
Pókáról mit mondjak? Egyetlen jelző mindent elmond: Mindenre elszánt. Bár ő írta a Vadászat zenéjét, mégis vadászni jár és belerángatta a szegény kis Szakadátit, aki első alkalommal 10 fácánt lőtt ijedtében. Ebből leves formájában még Deák Bill Gyulának is jutott a Szívkórházban. Egon zenekart és zeneiskolát is vezet. Egy bizonyos trágár szót szinte minden mondatában használ, ám még mindig ő a legjobb basszusgitáros a mi műfajunkban és nem veszítette el szerzői tehetségét sem. Megírta első új dalunk zenéjét a Játék a szóval munkacímű szövegemre.
hvg.hu: Debrecen és Budapest között ingázol. Nem unod még vagy már az utat? Mit csinálsz útközben? Tanulsz, alszol, kinézel az ablakon?
Hobo: Most csak havi két előadásom van Debrecenben, és ezek mindig két, egymást követő napon vannak. Odafelé szöveget gyakorolok, hazafelé kedvenc lemezeimet hallgatom a kocsiban, egy nyitott jegyzetfüzet és pár toll társaságában. Hátha eszembe jut valami.
hvg.hu: Miként születik egy előadói est? Túl sok megidézhető hős van vagy túl kevés jelen idejű poéta? Meddig terjed a rock and roll hatásköre?
Hobo: A megmaradt időben a legfontosabb feladat további saját műveket írni. Előadóesteket, könyvet, lemezt. Ezek közül több már készülőben van, ám a lemaradás nagy. Több ötletem van, mint amennyit meg tudok valósítani. A rock and rollnak a megváltozott világ és az abban felnövő újabb zenész- és közönséggenerációk hozzáállása miatt a szórakoztatáson kívül nincs felelőssége és hatásköre. Annak a dolognak, amit 50-60 éve elkezdtek, vége. Ez a dolog természete. Baj ugyan, de így kell lennie, ez érhető, elfogadható.
hvg.hu: Azt ígéred, az Ars Bluesica első része történelmi lecke fiúknak. Melyik az a történelem, amit használsz? Le van írva, valami hiteles ember rendszerbe foglalta, megéltél, kitaláltál egy történelmi környezetet vagy magad is építed? Itt van egy idézet Adytól: mit gondolsz erről? Ez az ország mindnyájunké, Hol bilincset urak vernek/Háborúra készüljön föl/Minden sápadt munkás-gyermek.
Hobo: Nem használom a történelmet, elviselni és megérteni próbálom. A kép, amit látok folyton változik, de nem lesz tisztább.
Nem bizonyítható, hogy kik irányítják a világot, de tudható. Nem építek semmit, inkább megpróbálom megőrizni és átadni azt, ami nekem jutott. A „sápadt munkás-gyermek” kifejezés ma már más társadalmi hátterű gyermekekre is érvényes. Sírni tudnék kínomban, hogy miben hittünk és mit reméltünk.
hvg.hu: Ha újra kezdhetnéd, kinek a testében inkarnálódnál? Azt tudjuk, kik az útmutatóid, de van-e egy rejtélyes, titkolt hős, aki mindig is szerettél volna lenni? Nem fontos, hogy élő-létező-kitalált, vagy megírt-megénekelt személy legyen.
Hobo: A világirodalom legnagyobb bohóca, Svejk szívesen lennék. Ahogy a hatalmat, a rendőrséget, a Monarchiát, a katonaságot, az egyházi hierarchiát, az arisztokráciát és a kispolgárságot kigúnyolja, az frenetikus és irigylendő. Mindez elképzelhetetlen az én külsőmmel és habitusommal. Persze, mindenki arra vágyik, ami nem lehet.
hvg.hu: Hogyan, minek definiálnád magad? Színész, író, költő, énekes, rendező, dramaturg, bohóc, esetleg: bármi más.
Hobo: Nem szoktam és nincs is kedvem magam definiálni. Nem érdekel, ki vagyok. Inkább az, amit csinálok.
hvg.hu: Amikor a férfiak valami fontosat akarnak közölni, de már benne vannak a korban, nehezebben találnak utat ahhoz a közönséghez, aki nem az ő korosztályuk. Mit gondolsz, a mai tizen-huszonévesek mit tudnak arról, amit csinálsz? Elég okosnak, értelmesnek, érdeklődőnek, befogadónak és elfogadónak tartod őket?
Hobo: Nem érdemes általánosítani. Tegnapelőtt játszottam Debrecenben egy Jim Morrison-műsort, az Amerikai imát. Rengeteg középiskolás volt, amire nem számítottam. Morrison 1971-ben halt meg, ők pedig a kilencvenes évek második felében születtek. Gyönyörű este volt. Pár éve Gyulán az első sorban ülő kiskrapek chipset evett és sms-esezett a József Attila-versek alatt. Akkor most mi az igazság, a valóság? Mindkettő.
hvg.hu: Itt kell maradni vagy el kell menni?
Hobo: Itt születtem, itt élek és éltem, ide tartozom. Bár annak idején azt mondtam, hogy ha Torgyán József lesz a köztársasági elnök, elmegyek. Minden azért nem fér bele. Bár nem gondoltam komolyan. Más nyelven beszélsz, más nyelven írsz, de magyarul álmodsz, magyarul sírsz.
hvg.hu: Tegyük fel, hogy az életnek van folytatása még a halálon innen, de már egy olyan korban, amikor az ember inkább otthon magának olvas, az állatokkal meg a növényekkel beszélget. Szóval, amikor az ember a fáradt Merlin. Korábban nagy tetteket hajtott végre, hatással volt a világra, varázsolt, de ma már csak éjjel táncol, amikor senki nem látja. El kell bújni, vagy meg kell mutatni a maradék erőt is. És itt van hozzá egy Viszockij: Tudásra éhes elmém, mint a pók, Zsákmánya minden: mozgó, mozdulatlan/De mire jók a szép gondolatok, Hol mindenütt otromba cáfolat van.
Hobo: Mi lenne, ha az én fordításomat használnánk?…Agyam Tudásra volt éhes, mint a pók, Értette az erőt és a mozgást, De mire jó a tudomány s a gondolat, Ha életünk csupa cáfolat, tagadás….és Viszockijjal válaszolnék: „Lovak táncolnak a porban, lassúak, kezesek, lusták, Az út mentén minden tönkrement, a kocsma, a templom, semmi se szent/ Semmisem olyan, semmi se szent, hej barátaim, most már látom, Semmi sincs úgy, ahogy kéne, nem olyan barátom.”
hvg.hu: Életedben először a MüPában lépsz fel, ott előtte legfeljebb nézőként jártál. Más a MüPa, mint egy művelődési ház, a BS, a Fonó vagy bármi más hely?
Hobo: Nézőként sem voltam a MüPában, de tudom, hogy ez egy „elit” hely. Na és? Mindenhová elmegyek játszani, ahová hívnak. Nincs különbség. Mindegyik életre-halálra megy.
hvg.hu: Nem kéne a rock and rollnak ott maradnia, ahonnan származik: a kocsmákban, a klubokban?
Hobo: Amit a MüPában játszunk, nem ugyanaz, mint amit a klubokban. A rock hatalmas biznisz lett.
Stadionkoncerteket még egy-egy nagyobb banda tud adni, de a legtöbb rock a fesztiválokon van, ahol már nem számít a zene, minden csak „buli”. Kocsmákban már nincs rock and roll, csak gépzene, meg sok kretén DJ.
hvg.hu: Minden ismerős rajtad: a hajad, a pólód, a nadrágod, a tornacipőd, de van valami új, amit még nem láttunk: a nyakláncod.
Hobo: Ez valami gyógyító dolog. Mártitól, a feleségemtől kaptam. De mostanában már nincs rajtam.
hvg.hu: A Rolling Stones megkezdte a 2012-es turnéját, ami még csak néhány helyből áll, de majd sorra kerül a világ többi része is: ha a Rolling Stonesszal történik valami, nem szoktad szó nélkül hagyni.
Hobo: Éppen most olvasom egy hülye paparazzi Jaggerről írt pletykakönyvét. Már korábban is írt mindenféle szart. Ebből él. Gondolom, jól. Írhat akármit, a Stonesnak, vagy Micknek nem árt. Ez rám is érvényes.
