Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Kedélyborzoló zenék és lengyel-magyar underground arcok találkozójának álcázott neodadaista kabaré autentikus balkáni, illetve közép-kelet-európai ízekkel, irodalommal és tahósággal. A belváros olvasztótégelyében rendezték meg a Dwa Bratanki Fesztivált, ahol elborult zenék hangoltak drMáriás új könyvének bemutatójára, és a Tövisházi Ambrussal felturbózott Tudósok zenekar is fellépett.
A benntartózkodók szabadságérzetének növelésére jó, ha a térelválasztó elemek üvegből vannak. Nem úgy mint egy tömegsírban, ahol sötét van, mások bűze kibírhatatlan, levegőhöz jutni lehetetlen és az egyetlen örömteli dolog az, hogyha ezekkel a kellemetlen ingerekkel tisztában vagyunk, mert ez azt jelenti; élünk.
Ezzel a felütéssel indul Máriás Béla, művésznevén drMáriás legújabb, sorrendben ötödik könyve: A balkáni tahó. A Tudósok zenekart több mint huszonöt évvel ezelőtt Újvidéken megalapító művész legújabb könyvéből az is kiderül, hogy rengeteg emberrel összezsúfolva lenni csak egy orgián jó, még akkor is ha az eseményre nem egy minden négyzetcentiméterével közösülésre csábító lausanne-i bordélyházban, hanem egy albán menekülteket szállító betonkeverő forgó tartályában kerül sor. Aki már tartott otthon csoportos mennyiségben díszhalat akváriumban, annak azzal mindenképpen tisztában kell lennie, hogy milyen gyorsan csaphat át a tartályban lévő buli orgiából tömeges pusztulásba egy bizonyos létszám elérése után.
Attól, hogy ez a katasztrófa bekövetkezzen, egyetlen szervezőnek sem kellett tartania: a Gödörből Akvárium Klubbá átalakult helyszínen megrendezett Dwa Bratanki fesztiválon még a kezdés után fél órával is lámpással kellett keresni az embereket. Úgyhogy jobb, illetve pontosabb, ha inkább az orgia vonalat tartjuk a rendezvény meghatározásakor, kerülve persze a testnedveket, mert ezen az estén az Erzsébet téri szórakozóhely üvegajtóin besétálva nem egy pulzáló-lihegő emberhústömegbe ütköztünk bele, hanem a falnak támaszkodó és erősen koncentráló asztráltestekbe, melyek tulajdonosait teljesen megigézte a színpadon zajló zajorgia.
A lengyel improvizatív zenész és a buddhista teológusként végzett szaxofonos ez alkalomból Zaklina Piechanowskával összefogva egy igazi vizesblokkos előadást állított össze sok-sok csobogással, lihegéssel, bugyborékolással és fulladással. Az ember számára természetes körülmények között csak percekig elviselhető víz alatti lét feszültségének érzékeltetésére a lengyel médiaművésznő nagyrészt lemerülős-megúszós videóinstallációkat választott, de vörös ruhás nőkhöz írt bizarr, komoly koncentrációt és elmélyülést előíró programzenéket is hallhattunk az alkalmi duótól.
Az őket a színpadon váltó, Slawek Janicki nagybőgőssel kiegészült ParaNoiZ kollektíva viszont olyan nehéz lett volna nem odafigyelni, mint késsel telibe találni egy víz felett köröző sirályt. A trió elképesztően hangos, elvetemült és komplex zajzenét kevert ki dob, illetve nagybőgő kísérettel, a dekadens ipari metál szeánszra vagy a három A, azaz: az Autechre, Aphex Twin és Amon Tobin legsötétebb álmaira emlékeztető hangtébolyból kikerülve pedig mindenkinek jól esett egy kis pihenő, melyet az este legkönnyedebb programja, drMáriás és Najmányi László beszélgetése tett lehetővé.
A balkáni tahót leleplező fújás alatt a mű szerzője szembesített minket azzal, hogy Emir Kusturica fárasztó és hazug filmjei miként alakították át a köztudatban vicces cirkusszá, delíriumos mulatsággá és csiricsáré kavalkáddá a véres balkáni valóságot. drMáriás könyve - amely egy albán Elvis-imitátorról szól, aki Nyugat-Európába a siker, a pénz és csillogás reményében pattan meg - ennek ellenkezőjét igyekszik láttatni, azt mutatja be, hogy az őrület stádiuma tiszta aggyal is elérhető, és a hogy a bunkóság, az elemi erejű tahóság a fejlett, a balkáni ellenpólusaként elgondolt nyugati civilizációkban éppúgy jelen van, mint Kusturica túróval, rakijával és turbofolk zenékkel szétpancsolt álvalóságában, maximum még Lars von Triernek sem volt elég mersze ahhoz, hogy ezt vászonra vigye.
Miután megismertük A balkáni tahót, és annak főhősét, Denist a Péniszt, aki előszeretettel dúdolgatja Elvis Are You Lonesome Tonightját báránynyárs-sütögetés közben egy svájci didibárban, már csak arra lehettünk kíváncsiak, mennyire sikerült beilleszkednie a Tudósok zenekarba az egykori Amorf Ördögnek, Péterfy Bori patrónusának, a billenytűs-dalszerző Tövisházi Ambrusnak.
Ambrus fehér köpenyes Tudósként is megnyerő, remekül megtalálta a helyét ebben az underground kultúra fogyasztóinak szűk körét kiszolgáló avantgárd kabaréban az elektronikus szekciót irányítva, és érkezésével a produkció sokkal táncosabb, felhasználóbarátabb és lendületesebb lett, pedig tempóban eddig sem volt hiány, hiszen a ritmusszekciót már hosszú ideje a Brains-ből érkező Endrei Dávid basszusgitáros és Jeli Gergely uralja.
Az akció sikere nagyrészt a kortalan korhű kor konfekciósán, drMáriáson múlik, aki ha kell énekel, üvölt, szaval, sípul, trombitál, szaxofonozik, fenyeget, büntet vagy feloldoz. Most negyvenöt éves, John Lennon, Sid Vicious és Jimi Hendrix utasította rá még gyerekkorában, hogy megalapítsa a Tudósokat, túlélte mindhármukat, sőt még Bada Dadát is. Új szerzeményével, az Ezüst hercegnővel az Eurovíziós mocsok elvárásainak szeretne megfelelni, és ebben a közönség segítségét is kérte. Nem volt nehéz a kérésnek eleget tenni, pláne hogy többször megfenyegetett minket; a nem táncolásnak lábtörés lesz a vége.
Fenyítés helyett - amire a Doktor Úr szerint az Omega éppúgy rászorul, mint Rúzsa Magdi és a Compact Disco -, azonban főtudósként ő jobban szereti azt ha az emberek vetkőznek, levetik a testüket és teli torokból üvöltik a küzdőtéren, hogy: Ba....ál! Erre akkor került sor, amikor az Akváriumban megrendezett lengyel-magyar orgia a végéhez közeledett, és a legkitartóbbaknak már csak arra maradt energiájuk, hogy pőrén asszisztáljanak Rafal Iwanski és Rafal Konok meditatív akusztikus szettjéhez.
