A Sziget fesztivál öt napján öt érzékszervünket elkülönítjük egymástól, és bemutatjuk, melyikkel mi történik. Az első hivatalos napon a szemünket nyitottuk ki egy picit tágabbra.
Szerdán megírtuk, hogy a Szigeten melyik az a hét gépont, amelyben összesűrűsödik az egyéjszakás kaland összes ígérete a mosolytól a sikolyig (a like-tól a share-ig). Aztán az első hivatalos Sziget-napon beigazolódott az, amit pedzegettünk: bőven elég egy mondatot megtanulni: voulez vous coucher avec moi ce soir…
A Szigeten ugyanis nincsenek magyarok. Kivéve a személyzetet, néhány zenekart és a VIP-ba menekült kitüntetett közeget, mely előtte a K-hídba torkolló fehér sátorban fontoskodik, hogy felvegye szakmai jegyét. Ez van. Van egy nemzetközileg elismert fesztivál Budapesten, valami magyarok találták ki. Ide még a Red Hot Chili Peppers gitárosa is ellátogat, brahiból.
Kapott rögvest egy VIP-belépőt Gerendaitól, hogy megnézhesse milyen az itteni viselkedéskultúra a világhírű eseményen. Üddögélős, beszélgetős, fröccsözgetős, vállveregetős. A kerítésen kívül egészen más a helyzet, ott parádé van, jelmezes örömünnep, bohóckodás. Kultúrsokk. Láthatjuk, milyenek lennénk, ha nem itt élnénk, és nem itt nőttünk volna fel. Tam-tam dobolnánk még a legkiesőbb szegletben is, indiai zenére, eszetlenül. De egy picit elveszetten visszasomfordálunk a mixed zónába. Reménykedünk, hogy visszaengednek.
Puffogva azt mondhatnánk, turisták vagyunk idehaza, elhúzzuk a szánkat irigykedve, extrémebb esetben bekészítünk két féltéglát, nehogy ezek a suhancok túlságosan elkapassák magukat.
Vagy csak simán rácsodálkozunk. Olyan ez, mint a Rubik-kocka. Nem csak azért mert színes kockákból áll, hanem felfoghatatlan – miértneméntaláltamki – sikertörténet. Jó pár éve átlépte a határt Hegyeshalomnál. Vissza se nézett. Udvariasságból - hazafiságból? - hímzett egy kalocsait ingujjára. De a mínusz egy és a nulladik után úgyis feltűri, és elkezd melózni.