Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Megaláztatás, mellőzések, igaztalan vádak, kisszerű szakmai irigység kísérték a magyar film egyik legjelentősebb művésze, a 100 éve született Szőts István életútját.
Az Erdélyből származó, szülőföldje világához, tájaihoz, tradícióihoz ezer szállal kötődő, 1912. június 30-án született Szőts Istvánt eszmélésétől a művészetek vonzották; verseket, novellákat írt, szavalt, színészkedett, rendezett. A soproni, kőszegi kadétiskola, s a Ludovika első évfolyamának elvégzése után 1939-ben a Hunnia Filmgyárba került scripternek és másodasszisztensnek.
Nagy dolog: a fiatal gyakornok három év múlva már játékfilmet rendezhet. A két világháború közötti magyar filmgyártás legkiemelkedőbb darabja, a Nyírő József novelláiból forgatott Emberek a havason megszületése és utóélete tragikomikus epizódokban bővelkedő igazi magyar anti siker történet.
A film finanszírozása körüli huzavona miatt Szőts végül a saját pénzéből kezdi el a munkát, amit a két főszereplő és a stáb ingyenesen folytatnak. A nehéz körülmények között elkészült, hosszas viták után engedélyezett, megcenzúrázott, Velencében nagydíjat nyert (1942) opus később csak bajt hoz alkotójára: a háború után azt fasisztának nyilvánítják, hosszú időre betiltják, Szőtsöt pedig igazoló bizottságok elé citálják, vesszőfutásra kényszerítik.
Másik egészestés játékfilmje, a Móra regényéből készített Ének a búzamezőkről sem születik szerencsésebb csillagzat alatt. A háborús években cenzurális okok miatt – mert nem hajlandó az írói szándék meghamisítására, a forgatókönyv megcsonkítására – nem tudja megvalósítani a tervét. Amikor meg 1947-ben elkészülhet a film, az egyre fenyegetőbb, nyomasztóbb légkörben azonnal támadások célpontjává válik, pacifizmussal és "mindszentyzmussal" vádolják, két héttel a kitűzött bemutató előtt betiltják, a kópiát pedig elkobozzák.
Az elkövetkező évtized igazi feladatok helyett nyomort, újabb szakmai megaláztatásokat, kudarcokat tartogat a számára. A félretett, gyanús, állástalan rendező örülhet, hogy a Népművészeti Intézetnek néprajzi filmeket csinálhat; emellett egy budapesti illetve egy nyíregyházi fényképészeti szövetkezet tagja, esküvői fotókat retusál és nagyít. 1956-ban Jókai Melyiket a kilenc közül? című karácsonyi novelláját akarja megrendezni. A forgatás október 24-én kezdődne. A történelem nem először "tréfálja meg": 1944-ben, a németek bevonulása miatt két terve is dugába dől, a Gárdonyi Géza regényéből elkezdett filmje forgatását pedig az amerikai bombázások miatt kell abbahagynia.
Az 1957-től haláláig, 1998-ig tartó ausztriai emigráció évtizedei alatt sem kap képességeihez méltó feladatot: képzőművészeti kisfilmeket, rövid kultúrfilmeket rendez, alig tucatnyit. Emellett újabb és újabb szinopszisokat, forgatókönyveket ír, tárgyal, de mindig csak csalódás jut osztályrészéül. Érdeklődését, műveltségét, teremtőkedvét jól jelzi, hogy milyen témák és művek izgatták.
Filmet tervezett többek között Bartók Béla erdélyi népdalgyűjtő körútjáról, Habsburg István nádorról, Móricz Zsigmond Rózsa Sándorából, Szabó Dezső A kötél legendája című novellájából, Sadovenau Balta című regényéből. Forgatókönyvet írt Herczeg Ferenc Az élet kapuja, és Magdaléna két élete, Márai Vendégjáték Bolzanóban, Mikszáth Beszterce ostroma, Raffy Ádám Boszorkánysziget, illetve Erdélyi Szent Johanna című regényeiből, Illyés Gyula Két férfi című novellájából, Kőrösi Csoma kalandos életéről, s Battyhány Lajos peréről, vértanúságáról.
Tenni akarását bizonyító, esztétikai elveit tükröző hosszú tanulmánya, az ostrom napjaiban, ágyúdörgés és aknarobbanás között papírra vetett Röpirat a magyar filmművészet ügyében a hazai filmgyártás korabeli helyzetének pontos diagnózisa, a bajok, problémák számbavétele, de mindenekelőtt is látnoki tervezet. A szakma megreformálását, a magyar film művészetté válását szolgáló, a tehetségek kinevelését segítő javaslatok, elképzelések foglalata.
A háború után saját pénzén kinyomtatott Röpiratban a filmszakma minden területével, lényeges kérdésével foglalkozik, a gyártástól, finaszírozástól kezdve a mozik helyzetén, a filmforgalmazáson át az oktatásig, s a filmgyár illetve az egész mozgóképes szakma irányításáig. Alapvető fontosságúnak tartja, hogy a magyar film törjön ki végre a műtermek kulissza-világából, a kamera fedezze fel a világot, a természetet.
Filmakadémia, a fiatal szakemberek pályakezdését, kísérletezését lehetővé tevő stúdió, filmtéka, filmkönyvtár és szakfolyóirat gyűjtemény létesítését javasolja, a közönség, a filmbarátok ízlésnevelését pedig elképzelése szerint filmklubok, "avantgarde filmszínház", és filmesztétikai előadások, viták, szakkönyvek, kiadványok segítenék.
Elképzeléseit annak idején agyonhallgatták, semmibe vették, de az élet őt igazolta: nagyszabású tervei, ötletei szinte kivétel nélkül – olykor csak évtizedek múlva, de – megvalósultak. A hallatlanul izgalmas olvasmány – önéletrajza és nagyszabású dokumentumfilm terve Az éhség, illetve Az aradi tizenhárom című forgatókönyve mellett – olvasható az Osiris Kiadónál 1999-ben megjelent Szilánkok és gyaluforgácsok című kötetében.
Tragikus, de a Röpirat ma ugyanolyan aktuális, mint megírása idején. Az alapkérdések is azonosak: A magyar film "korlátozott nyelvterületén felveheti-e a versenyt hatalmas külföldi riválisaival?" Kell-e egyáltalán magyar film, s milyen legyen az, megengedheti-e magának a művészet luxusát? Bizonyára ezekre a kérdésekre is választ keresnek majd szeptemberben az ELTE BTK Filmtudományi Tanszéke Szőts István emlékkonferenciáján.
Szőts idealistaként hitt a film közönségnevelő hatásában, hogy jobb filmek gyártásával a minőség folyamatosan emelkedni fog. Vallja, " a világ vajúdó filmművészetének is szüksége van a magyar film speciális ízére, stílusára." Fáradozásait, megszállottságát, áldozatos életútját csak a rendszerváltás után ismerték el (Magyar Művészetért-díj, 1990; Kossuth-díj, 1992; Magyar Örökség Díj 1996.)
