Kicsi, béna, és nem működik. Mi nem Nagy Feró szerszámáról beszélünk, bár másról nem tudtunk meg sokkal többet a tegnap este debütált Roast című műsorból. Ja, meg még azt, hogy a Thália Színháznak nagyon kellhet a reklám, és az RTL Klubbal valami tuti le van vajazva, mert tavaly az X-faktor elődöntőt is ott tartották, a tegnap este indult Roast során pedig háromszor elmondták és jó sokszor megmutatták a helyszínt kívülről-belülről, sőt azt is tudtunkra adták, hogy ötszáz fő fér el a teremben, és dugig van - az első két sor például a csatorna elkötelezettjeivel -, mert mindenki látni akarja, hogy húzzák rá Nagy Feróra a vizes lepedőt. Talán az együttműködési szerződésben kötötték ki, hogy a színház paramétereit valamilyen módon említse meg a csatorna? Cserébe ingyen volt a placc? Érthetetlen. Ha legalább kiírták volna, hogy termékelhelyezés várható a műsorban, akkor nem fájt volna, hogy erőltetett.

Pedig volt még ezen kívül is: Tereskova festményeit, Jáksó marslakóit, Rakop György pedig önmagát szerette volna görcsösen eladni, ki más mondaná és mondatná el magáról ennyiszer, hogy nem ismerik, mint aki szeretné, hogy végre valaki felfigyeljen rá. Ja, persze Jáksó, aki az önalázás nagymestereként eleve képtelen másról érdemben nyilatkozni, miért lett volna most másképp, hiába volt ez a pontosan körülhatárolt feladat. Öt mondattal elintézte a fellépést, abból négy és fél csak és kizárólag róla, a maradék pedig a nála sem működő szexről szólt.

xfaktor.network.hu

A nemzet csótányának munkásságát sem merték/bírták szétcincálni a megbízott roasterek. Elsiklottak a kényes politikai vonatkozások felett, a MIÉP-es, KISZ-es, ide-oda hajladozó múlt szóba sem került, az alázatos alázók maradtak a babos kendőnél és az időskori lepedőakrobatikánál. Mintha ez is RTL-es utasítás lett volna, erre hangolta a csatorna a körítést: a 66 éves Nagy Ferót babos bikinis bulák táncolták körbe, miután trónjához kísérték, a bemutató kisfilmjében pedig valamiért 1981 után harminc évet nagyvonalúan kikszeltek a timeline-ról. Az igen kurta szívít a  - méltán megérdemelt? - mentori tevékenységével foltozta be a csatorna szerkesztősége. Az X-faktort ebben az esetben pedig nyugodtan értsük a fizetett tartalom általánosan elfogadott jelzésének a jobb felső sarokban.

Az Egyesült Államokban már az 1910-es években is művelt, magyarul Rakop eladásához hasonló görcsösséggel valamiért pörkölésnek és savazásnak fordított sztárszívató száz évvel később beszivárgott Magyarország legnézettebb kereskedelmi csatornájára, és vélhetően csak azért nem szabott rá Kolosy szigorú moratóriumot, mert mindent és mindenkit barterbe intéztek, így nem tud veszteséges lenni.

Sorozatos keresztmarketing, udvarias tiszteletkörök, mind a szórakoztatás és a hiteles kifigurázás rovására. A sors- és pályatársakkal vegyített mezőnyt nehezen bírták elvinni a vállukon a stand-upos roasterek, azok a szakemberek, akik ebben a műfajban képesek talán halvány mosolyt csalni a nézők arcára. Kiss Ádámon egyszer még nevetni is lehetett, de az is a farokról szólt, KAP (Kovács András Péter) pedig ügyesen vezette fel és ívelte át a műsort, árnyékot vetve Ganxta Zolee izgulására és Zalatnay szerencsétlenkedésére, kár, hogy Magyar Attila is az ő bevezető poénjára fűzte fel mondandóját, csak színpadiasabban gesztikulálva.

Nyuszómuszó azzal próbálta nevetésre bírni a közönséget, hogy mások és önmaga dicsérete révén sajnálja le Ferót, a "pörkölnivalót", akinek záróbeszédét valaki - de biztos, hogy nem ő - nagyon rosszul írta meg, a cerkáját sirató "fenegyerek" pedig nagyon rosszul magolta be. Ezzel viszont elárulta azt, ami amúgy is egyértelmű volt a csípősnek szánt megjegyzésekre dramaturgizált reakciókból: a szereplők monológjai gondos ertéeles kezelésen estek át, és erről még Tereskova pinduri fütyizése sem tudta elvonni a figyelmet. Ezek után a hirtelen letilott pisztolyszopogató trailer mibenlétéhez sem fér kétség, meg ahhoz sem, hogy miért került bele a műsorhoz mellékelt triviába, hogy Nagy Kriszta igen kezelhetetlen. A többi mind kezes bárány. Puszi, nincs harag.