Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
„Örkény 100”: a róla elnevezett színházban egyperceseiből összeállított est, a tévében az Isten hozta, őrnagy úr!, beszélgetés vele és róla. A Petőfi Irodalmi Múzeum centenáriumi kiállítása a címében ugyanazt kérdezi, mint Örkény István: Mi mennyi?
„A haza, amely megfoghatatlan lett, tótágast áll és a föld felett lebeg, mint a délibáb” - így jellemzi századát, a vérzivataros 20. századot Örkény István. Osztályrésze lett két világháború, munkaszolgálat, hadifogság, a diktatúra évei, az 56-os forradalom, elhallgatás és elhallgattatás. Ez a világ számára csak a visszájáról, tótágasban volt értelmezhető és túlélhető.
„Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni. Köszönöm” – írja első egypercesében, az Arról, hogy mi a groteszk-ben. Ez a látásmód lett írói kézjegye, egyben túlélési stratégiája is.
„Nem lehet aktualizálni, de mindig aktuális” - mondta kiállításmegnyitó szövegében Esterházy Péter, aki ismerhette volna, de lecsúszott róla. „Örkény halála után egy évvel ismertem meg Balassa Pétert, Nádast, Mészöly Miklóst, akik kapcsok lehettek volna hozzá.” A találkozás így elmaradt. Gimnazistaként már falta egyperceseit, de az igazi felfedezés később történt.
Mit lehetett Örkénytől megtanulni? A szövegkezelést, azt, hogy jelentéktelen tárgyakból, eseményekből, például egy odatett villamosjegyből hogyan lehet szöveget alkotni. A talált tárgyat emelte művészetté írásaiban. A véresen komoly kelet-európai groteszket alkalmazta úgy, hogy a komolyság és komolytalanság viszonyát újraértelmezte.
„A Fancsikó és Pinta írásakor végig ott volt a fülemben” - vall Esterházy. Örkény drámái, a Macskajáték és a Tóték, nem engedik elfeledését. Nem a divat és a kultusz, hanem a mindig aktuális, nagyon élő szöveg teszi kortárssá.
„Nem aktualizálható, mégis mindig aktuális.” Esterházy – emlékeztetve a történetre, miszerint Örkényt 1952-ben felterjesztették Kossuth-díjra, de az utolsó pillanatban törölték a listáról – finoman utalt Iványi Gábor meg nem kapott kitüntetésére. A nagy írásoknak annyi arca van! Örkényé szerinte „éles, szemtelen, hegyes arc”.
A politikai makulátlanság, az erkölcsi nagyság is maradandóvá emeli írásait. Esterházy meséli, mennyire bosszantotta őt korábban Örkény egyperceseiben a háború előtti viszonyok, „az úri dolgok kifigurázása”. „Úgy éreztem, kiegyenlítés, elvtársi elvárás jegyében születtek: csak ’90 után tudatosult bennem, mennyire precíz, tűpontos ügyek. A jó mű mindig a legmagasabb szinten erkölcsös.”
Morálhoz, erkölcshöz kétség nem fér
Örkény többször kényszerült újrakezdeni életét. 1956-os, azóta sokszor és tévesen idézett kiáltványa miatt - „A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon” - hosszú évek szilenciuma következett. Elővette régi gyógyszerész-diplomáját és munkába állt. Az ötvenes évek a magánéletben is változást hozott. Válás, majd az új szerelem és házasság Radnóti Zsuzsával. S akik mindezt oly közelről s néha mégis nagyon távolról látják és élik meg, a gyerekek: Angéla és Antal.
Ott voltak a 100. születésnap-kiállítás megnyitóján. Hallgatták az egyperceseket, olykor rázkódtak a nevetéstől. Elválik-e az apa és az író személye? A kiállítás vendégkönyvébe ezt írta Örkény Antal: „Ha apám élne, szeretné ezt a kiállítást.”
25 éves volt, amikor az apja meghalt. Hogy milyen volt apának, azt a Meselevelekből sejthetjük. „Jó, elgondolkodtató, fontos művek” – mondja Örkény Antal a Meselevelekről, melyet a két gyermeknek, Angélának és Antalnak írt, de csak jóval Örkény halála után került elő. Apró egypercesek ezek is. „Nem tudott velünk sem másképp kommunikálni, csak ebben a furcsa, abszurd világban, ahol maga is élt. Önvédelem is szülte ezt a groteszk világot” – mondta a hvg.hu-nak Örkény Antal.
Maga mögött hagyta a polgári létet, amelyből jött, s „talán ettől is akart szabadulni írásaiban. A lakás, ahol élt sem tükrözte már a valamikori nagypolgári miliőt, az értelmiségin volt a hangsúly, s én ezt másoltam le a magam életében” – folytatta Örkény Antal, aki egy korábbi írásában arról számolt be, hogy az a végtelen tisztaság, ahogy Örkény élt, műveiben is ott van lenyomatként.
Miközben nyomokat hagyott benne a magyar zsidóság élete és tragédiája, „nem nagyon foglalkozott a kérdéssel”. Műveiben ott van a pesti zsidó humor, ebből is merítkezik írásaiban, de zsidósága kevésbé foglalkoztatta. „Soha meg nem tagadta, kulturálisan ebbe ágyazódott, identitása megtermékenyítő volt, de ennél többet nem jelentett számára.”
Anekdotáiból, egyperceseiből kiolvasható az élete, mindent ebbe sűrített a számára fontos dolgokból. Mégis „hihetetlen lukak vannak az életrajzban, amiről senki nem tud, s ez már nem pótolható!” Talán a soha el nem készült nagyregényben ez is benne lett volna, de ő a kisműfajba sűrítette életét, világlátását. Egypercest írt akkor is, ha hivatalosan levelezett, így kommunikált a világgal.
Két levél története
Az Örkény Színház az Örkény 100 ünnepi előadássorozat keretében az Egypercesekből készült esttel emlékezett az íróra. Gálffi László, a színház egyik alapító tagja két Örkény által 1958-ban írt levelet ajándékozott a Színháznak.
| "Csöppet sem volt igazuk" |
1. Levél. Kedves Manger elvtársnő!
Mellékelve küldök egy sztálinvárosi irodalmi riportot, és egy kis genre-képet, melyet 3 hónappal ezelőtt elküldtem a rádió ifjúsági vagy gyermekrovatának, nem tudom pontosan, de azóta semmi válasz.
2. levél. Kedves Manger elvtársnő
Köszönöm szíves levelét – lám milyen jól elmélyült a köztünk való viszony a kezdeti torzsalkodás után! |
„Évekkel ezelőtt egy antikvárium hagyatékanyagából kunyeráltam el” – mondja Gálffi László. Mivel a színháznak nem volt személyes tárgya az írótól, úgy érezte, ezzel járulhat hozzá a megemlékezéshez. A levelek szövege mintha az egypercesek közül került volna elő, mintha Örkény az életét is egypercesekben élte volna.
Gálffi szerencsésnek tartja magát, mert Örkény látta őt színpadon, sőt egyszer együtt ebédeltek. „Kevés olyan ember van, mint ő, akivel ma is szívesen azonosulok.” S hogy mi írásainak a titka? "Ugyanúgy szól, mint művei megírásakor, minden, amit leír, ma is igaz. Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve.”
Parti Nagy és Borbély
„Szívesen olvasom, akár mint stílnyugtatót is ezt a fajta örkényi prózát. Tizenhat éves korom óta velem van” – mondja Parti Nagy Lajos. "Ha megközelítésünk különbözik is egymástól, a látásmód mégis közös, az a fajta közép-kelet-európai groteszk, amelyet munícióként örököl meg, tanul el itt az író” – mondja. Túlélési technika abban a régióban, ahol „esélye nincs az irodalomnak, hogy überelje az életet!”
„Mindig itt van velem” – mondja Parti Nagy, aki szívesen alkalmazza az örkényi tótágas látásmódot és fanyar humort. „Nekem ő a nagy nevettetők közül a Buster Keaton, aki kicsi eszközökkel, elegánsan váltja ki hatását közönségéből. Így látta a világot, így tudott róla beszélni. Ez az egypercesség jellemzi novelláit, színdarabjait is. S hogy ez a művészetnek vagy az életnek a stratégiája, az összemosódik, de megingathatatlan életkeserűsége, az ontológiai életöröm reménytelensége minden műve mögött ott van. Emlékezzünk csak doktor Varsányinéra, aki Hozott szalonnával egérirtást vállal. Mindig jól idézhető: ez jó tesz az életműnek."
„Túléllek, Pöcök” - idézi egyik kedvenc Örkény-mondatát Borbély Szilárd író, aki az Örkény Színház által kiírt drámapályázat megosztott 3. díját nyerte Szól a kakas már című művével. „Az izgatott, hogyan alkalmazható a zsidó vicc a színpadi műben. A haszid szövegek és ezek a viccek együtt kiadják-e a drámai szöveget?"
Itt kapcsolódik Borbély drámája Örkényhez. Az egypercesek szövetében ott a klasszikus pesti zsidó vicc. „Ha a háttérben húzódó vicceket kibontjuk, az életet tárják fel mélységükben” – mondja Borbély. „Az, amiből építkezik, a bölcsességnek az a tárháza, mely a viccnek, az abban meghúzódó alkalmazkodóképességnek, a túlélésnek, az életkedvnek az összessége: híd az élet és az irodalom között. A mai napig működik, miközben más a klasszikusok kezdenek kiszorulni. Örkény megtalálta, ami elviselhetővé tette a létet számára, sőt, humorral tudta szemlélni. A kelet-európai kisember hasonló életérzését fogalmazza meg műveiben, ehhez ad praktikákat. Élettechnika a túléléshez."
S hogy mennyi az annyi? Nagyon fiatal, nagyon mai. Olvasható, játszható, idézhető, mint a Pisti a vérzivatarban ominózus mondata: „Ami itt a személyemmel kapcsolatban elhangzik, alávaló piszkos hazugság. Aki mégis nevetni merészel, annak megjegyzem az arcát.”
(Petőfi Irodalmi Múzeum: Mi mennyi? - Örkény István százéves. A kiállítás december 31-ig látogatható.)
