A Le Monde "a városok és a mezők Amerikájának portréistájaként" jellemzi az amerikai fényképészt, kiemelve, hogy a Jeu de Paume Diane Arbus és Claude Cahun után rövid időn belül már a harmadik női fotós előtt tiszteleg személyében. Berenice Abbott a dokumentáris, a festészettől elkülönülő fényképészetben hitt, a hivatásának élt - sokszor nyomorban.

A kiállításon 140 felvétel mutatja be a ma már a fotográfia klasszikusaként elismert, mégis sokak által félreismert művészt. A franciák szemében külön fontossággal bír, hogy ő népszerűsítette a tengeren túl a régi Párizs fotósaként ismert Eugene Atget alkotásait, ő "importálta" azokat az Egyesült Államokba.

Az amerikai nő Man Ray stúdiójának asszisztenseként vált fotóssá, hosszú ideig élt Párizsban. Aktot is állt Ray számára, de nem vált múzsájává - leszbikus volt. Nem követte a mester különös optikai torzításait sem, saját művészportréi tárgyilagos és frontális ábrázolások olyan kortársairól, mint Peggy Guggenheim, James Joyce vagy Jean Cocteau.

1930-ban Berenice Abbott visszaköltözött a gyorsan modernizálódó New Yorkba. Mielőtt még teljesen átalakult a metropolisz, meg akarta örökíteni annak régi arculatát. Changing New York (Változó New York) című sorozatának  anyagából 80 eredeti felvétel látható a párizsi tárlaton. A munkát társával, Elisabeth McCausland műkritikussal együtt készítette elő, ám a gazdasági válság közepette elfogyott az erre szánt pénz és a fotók végül egy útikönyv illusztrációjaként kerültek a közönség elé. Berenice Abbott másik híres sorozata az 1-es azámú főút mentén tárta fel az amerikai vidék arculatát - ezek a képek is eljutottak most Párizsba.

A tavasz másik nagy párizsi fényképünnepén a gondosan megtervezett és megszerkesztett fekete-fehér divatfotóiról (Vogue), portréiról, de talán még inkább érzéki aktjairól ismert német Helmut Newton (eredeti nevén Neusta:dter) 200 különböző méretű vintage fotója lesz látható a Grand Palais méltó környezetében március végétől június közepéig. 

A Huffington Post online újság francia nyelvű párizsi kiadásának megfogalmazása szerint Helmut Newton ma már klasszikusnak számító életműve "erotikus és humoros tisztelgés a női szépség előtt", a kiállítás "igazi esemény lesz Párizsban".

A Paris-Match a tárlat alkalmából hosszabb írást szentelt a Németországból a nácik elől emigrált, világjáró fotóművész gáláns- és riporterkalandokban gazdag, mozgalmas életének, amely azonban példás házasságba vezetett. Hosszabb ausztráliai tartózkodása idején ismerte meg feleségét, June-t, aki színésznő volt, de munkatársa, felesége, örök aktmodellje lett - s követte férjét Párizsba, ahol Alice Springs néven maga is a fotós pályára lépett. 

A felkapott, keresett és gazdag hírességgé vált Helmut Newton több albuma közül az egyik - Nous et eux (Mi és ők) - elsősorban kettejük kapcsolatát örökítette meg. Ezt az anyagot a franciák 1999-ben láthatták az európai fotó házában, Párizsban.

Helmut Newton 2004. január 23-án autóbalesetben vesztette életét, franciaországi otthona közelében egy  falnak rohant Cadillac kocsijával és néhány órával később meghalt. A boncolás megállapította, hogy azért nehezedett lábával a gázpedálra, mert szívrohamot kapott. Most a Grand Palais hőse lesz, egyfajta feltámadásként.