Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Három „nem tetszik a rendszer”-jegyében zajló millás rendezvénnyel a háta mögött Kulka János egyesek szemében hős, mások legyurcsányistázzák és felhánytorgatják, hogy egy színész miért politizál. Ő civil véleménynyilvánításról beszél, és arról, hogy érdemes higgadtan szemlélni, mi történik az országban. Interjú.
Amikor Kulka János laza szerelésben, fülhallgatóval a fülében belép a Nemzeti Színház művészbejáróján, azonnal látszik, hogy jól érzi magát a bőrében, tele van energiával. Túl van második lemezének - Akarod vagy nem - újabb bemutató koncertjein. A büfé felé haladva már a liftben belekezd: hamarosan itt az újabb, március 15-i Milla-rendezvény, melynek ismét ő lesz az egyik műsorvezetője.
hvg.hu: A Facebookon eddig majdnem 100 ezer ember lájkolta az Egymillióan a magyar sajtószabadságért oldalát. Műsorvezető társával, Csákányi Eszterrel készülnek már a szervezet újabb, március 15-i Szabad sajtó úti rendezvényére?
Kulka János: Egy ideje nem beszéltem a szervezőkkel. Bízom benne, hogy idén is ott állhatunk a színpadon, és házigazdái, lebonyolítói lehetünk az eseménynek. Nem akarom eltúlozni saját jelentőségünket, mert a műsorvezetésen kívül sok érdemünk nincs, de az megijeszt, hogy ottlétünket mennyien tartják hősies, bátor cselekedetnek. Én inkább az ország sorsáért aggódó, felelősségteljes állampolgár gesztusának tartom. Egy csomó minden történik ma Magyarországon, amit nem értek, de szeretnék megérteni. Ez kicsit olyan, mint a tanítás, vagy a példamutatás. Újfajta helyzet, hogy Magyarországon civilként valami mellé oda lehet állni, hogy az ember elmondhatja, mivel nem ért egyet.
hvg.hu: Sokan talán azért gondolják, hogy hősies dolog egy „rendszerellenes” tüntetésen felszólalni, még ha csak műsorvezetői minőségben is, mert az emberek egy része fél attól, hogyha valamihez az arcát, a nevét adja, akkor azzal azonosítják.
K. J.: Ezért is gondolom, hogy ott a helyem. Egyrészt, mert sok, a kulturális életet érintő változással nem értek egyet. Rengeteg elhivatott, szakmáját szerető és nagyon kevés pénzt kereső ember foglalkozik kultúrával ma Magyarországon. Nem hiszem, hogy csupa volt kommunista haszonleső ülne a vidéki művelődési házak igazgatói székében. Másrészt tiszta a lelkiismeretem. Engem nem nagyon lehet ijesztgetni, pártállami múlttal pláne nem.
Muszáj elhinni, hogy létezik civil vélemény. Mindig nagy nyugalom fog el ebben a szerepben, és azt érzem: nekem itt helyem van. Ezek az „odaállások” próbálnak valamilyen példát mutatni, hogy lám, másnap is játszottam a színházban, egy hét múlva is elmondhatom, hogy mit gondolok, nem ér retorzió.
hvg.hu: De ehhez azért kell egy olyan közeg, mint a Nemzeti Színház. Ahol Alföldi Róbert az igazgató.
K. J.: Nyilván ez is jót tesz, ad egy biztos hátteret. Sok hülyeségre mondtam igent életemben, sok hülyeségre viszont nemet tudtam mondani. És az erőt adott. Például egy ilyen millás felkérésre akkor is igent mondanék, ha nem keresnék pénzt a színházban. Egyedül élek, egy kutyám és egy macskám van. Nem tudom, milyen az, amikor három gyerek sorsáért is felelős az ember. Milyen, amikor valaki eltart egy komplett, nagy családot.
hvg.hu: Amikor 47 ezer forint is elég a boldoguláshoz?
K. J.: Igen, persze… ez vérlázító dolog. Nem szabad ilyet mondani. Olyan szép dolog beismerni, ha valaki hibázik. Miért nem lehet elnézést kérni? Schmitt Pálnak sem kéne mást csinálnia, csak elnézést kérnie.
hvg.hu: Ennyi lenne?
K. J.: Az ember téved. De ami Magyarországon zajlik, egyre kínosabb. Persze, ebből sem lehet jól kijönni. Adtam egy interjút a Tageszeitungnak és egy osztrák kulturális lapnak, és kifejezetten rosszul éreztem magam: tényleg hazaáruló vagyok, mert külföldi újságoknak is elmondom a véleményemet? De ez nem hazaárulás, hiszen senkit nem érdekel, hogy én mit gondolok.
Érdekes egyébként a szűkülő nyilvánosság. Tíz hónapja jártam utoljára az MTVA-ban, Veiszer Alinda műsorában. Meg is szűnt. Alinda egyszer viccesen azt mondta, büszke lehetek rá, múlhatatlan érdemeim vannak, hogy eltávolították a műsort. Meg őt is. Ami nyilván túlzás, de nagy dorgálás volt abból, hogy engem miért hívott meg. Érthetetlen.
hvg.hu: Szokatlan, hogy ezt valaki – egy közszereplő – ennyire nyíltan kimondja, vállalja, és nincs a tekintetében félelem. Semmilyen hátránya nem származott ebből, és a millás szerepvállalásból?
K. J.: Azt látom, hogy nem hívnak el valahova, ahova egy évvel ezelőtt még igen. Hiába pattognék, úgy tűnne, hogy egy sértett színész nem keres elég pénzt. De ez nem igaz. A Nemzetiben egyik izgalmas bemutató jön a másik után, de ez annyira nem érdekeli például az MTVA-t, mintha a Nemzeti nem is létezne. Nem tudom, mi a véleménye egy hithű fideszesnek, ha meglát a millás tüntetésen, aztán a színpadon, de a demokratikus jogokért való kiállás soha nem megosztó. Azt mindig az esélytelenekért teszed.
hvg.hu: A szakmán belül nincs ebből feszültség? Ha mondjuk, hónapokig együtt próbál vagy együtt játszik egy kollégájával, netán barátjával, akinek homlokegyenest más a meggyőződése, és ezt nem is rejti véka alá?
K. J.: Blaskó Péterrel bonyolódtunk egyszer politikai vitába egy interjú miatt, de megbeszéltük. Talán egy kicsit kevesebbet beszélgetünk azóta, de törést nem jelentett, továbbra is tiszteljük egymást. Talpig becsületes embernek tartom, megpróbáltam, és azt hiszem sikerült is megértenem az ő gondolkodását.
hvg.hu: Mit gondolt a Dörner-ügyről?
K. J.: Bíztam benne, hogy ez a kinevezés nem jön létre. Ott ültem Pécsen a szakmai bizottságban, amikor Gyuri pályázta a Pécsi Színházat, tényleg elég gyenge anyagot adott be, ő meg elég felkészületlen volt. Nem jó, hogy egy szakmailag gyenge pályázattal meg lehet kapni Budapesten egy színházat.
hvg.hu: Meddig lehet színészként hitelesen fellépni a millás rendezvényeken?
K. J.: Amíg nem lesz új kormánya Magyarországnak.
hvg.hu: Nem áll fenn a veszélye, hogy olyanok lesznek Eszterrel, mint Lujza és Jenő? (Egy politikai kabaréjelenet főszereplői, Lujzát Udvaros Dorottya, Jenőt Kulka János játszotta – a szerk.)
K. J.: Jó kérdés. Ez még nem jutott eszembe. Három rendezvényen voltunk eddig, de a kereskedelmi televíziók gondoskodnak róla, hogy ha csak szóba kerül a tüntetés, akkor azonnal mi álljunk ott Eszterrel. Aminek örülök, mert ez is új dolog. Azt tanultam Kaposváron, a Radnótiban, a Nemzetiben is, hogy színházat azért csinálsz, mert küldetése van: tanítasz, nevelsz, rendszert váltasz vele. Mindig progresszív vagy.
hvg.hu: Csákányi Eszterrel összeszokott párost alkotnak. Ki hozott kit ebbe a millás történetbe?
K. J.: Harminc éve ismerjük egymást, barátok vagyunk. Talán Esztert keresték meg először. Emlékszem, rémülten hívtuk fel egymást, hogy mit kell csinálni, de szinte azonnal úgy döntöttünk, hogy megyünk. Nagyon féltem az első nyilvános szereplés előtt. Nem terepem az utca, a hangoskodás.
hvg.hu: A negatív visszajelzéseket, az esetleges fújolást hogy kezeli?
K. J.: Nem hallottam ilyet. De ezzel nem is foglalkozom. A múltkor kérdezte tőlem valaki, hogy olvasom-e a jobboldali, szélsőjobboldali portálokon, mit írnak rólam. Nem, mert nincs értelme. Muszáj megőriznem a nyugalmamat, hogy esténként fel tudjak menni a színpadra. Nem zaklathatom fel magam olyanokon, hogy azt írják, te hülye buzi, rohadj meg ott ahol vagy. Az éltet, hogy szeretnek. Olyan szeretetben élek - a közvetlen környezetemben, a családomban -, hogy ezt nem vagyok hajlandó kockára tenni.
Ezek az én legszebb éveim. Soha életemben nem éreztem magam ilyen jól, mint most, 53 évesen. Elolvasom reggel az újságot, eljárok szolidaritási rendezvényekre, meghallgatom az évértékelőt. De muszáj higgadtan, nyugodtan figyelni. Ha az ember elkezd dühöngeni, csapkodni, vagdalkozni, azzal magát teszi tönkre. Várni kell, csak megeszik egymást. Mert ennek általában ez a vége.
hvg.hu: Önnek van biztos egzisztenciája, könnyen beszél. Nyilván, aki nincs ilyen szerencsés helyzetben, abban munkálhat a düh.
K. J.: Persze, azért ilyen nagy a szám. Mondjuk, nem pont Schmitt Pál díszőrségére szántam 55 milliót, de kötelességem adót fizetni. Nyilván engem is elfog néha az indulat. Ezért jó olyan közegekbe is járni, ahol el tudnak képzelni egy másfajta Magyarországot, ahol helyén, szakmai alapokon kezelik a dolgokat. Persze, meg kell nézni, hogy mi volt az, ami az elmúlt húsz évben tényleg gyalázatosan működött – nyilván egy csomóan mutyiztak a színházak körül is –, de nem lehet általánosítani. Nem jó azt hallani egy neves rendezőtől, hogy csak borzalmas dolgok történtek a magyar színházi életben az elmúlt húsz évben, mert ez így csúsztatás, túlzás, nem fair, nem igazolás, hogy akkor mindent el kell tüntetni ebből az időszakból. Igyekszem jóhiszemű lenni, de a színházi élet központi irányítás alá vétele nem sok jót üzen.
hvg.hu: Hogyan tud elhatárolódni, meghúzni egy falat, ami ahhoz kell, hogy meglegyen a nyugalma?
K. J.: Kezdő buddhista vagyok. A buddhizmus egyik alapvetése, hogy a jelennel foglalkozz, ne azzal, ami volt vagy lesz.
hvg.hu: Könnyű ráállni erre az útra?
K. J.: Nehéz, de megéri. Ezért nem is aggodalmaskodom. Lehet, hogy hiányzik belőlem valami veszélyérzet. Nem vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy ma Magyarországon bárkinek tartania kell attól, ha elmondja a véleményét. Az a világ vége lenne.
