Egy francia Barbie-rajongó halhatatlan művészeti alkotásokba „oltotta” az 1959 óta töretlen népszerűségnek örvendő babát.
Barbie örök. Mióta a Mattel-cég 1959-ben piacra dobta a mozgatható tagokkal ellátott, öltöztethető, fésülhető babát, nincs megállás, újabb és újabb generációk igényeit szolgálják ki a felturbózott Barbie-klónok.
A babát Ruth Handler, a Mattel játékgyártó vállalat egyik alapítójának felesége álmodta meg, az 1955-ben Németországban boltokba került Lilli-baba mintájára. Az amerikai „kishúg” nevét Handler lányáról, Barbaráról kapta. Eredetileg két hajszínnel - szőke és barna változatban - gyártották, ruháit külön ruhatervező készítette. A projekt bevált, olyannyira, hogy gyorsan bővült a babacsapat: a hatvanas években a Mattel már ázsiai, fekete bőrű, sőt spanyol babát is piacra dobott más-más néven, Barbie pedig párt - Handler fia után Kennek nevezték -, majd rokongyerekeket is kapott.
Mára megszámlálhatatlan barátja, barátnője, autója, lakóbusza, palotája, háziállata és persze ruhatára van, a gyártó alkalmazkodik a legújabb trendekhez. Van vizisíző, asztronauta, de még autóversenyző Barbie is, sőt, olyan is, amelyik beszél.Nem véletlen, hogy baba a popkultúra szerves része lett, Andy Warhol például a nyolcvanas években képet is festett az örökifjú Barbie-ról, a dán popcsapat, az Aqua pedig 1997-ben kihozta a szövegét és dallamát tekintve meglehetősen egyszerű, ám roppant fülbemászó Barbie Girl című egynyári slágert.
Egy francia babarajongó, Jocelyn Grivaud mást gondolt: Barbie-t híres művészeti alkotások főszereplőjévé tette. Hogy milyen Leonardo da Vinci Mona Lisája, az ókori egyiptomi királynő, Nefertiti mellszobra, a holland festő, Vermeer Leány gyöngy fülbevalóval című képének modellje, vagy épp James Cameron Avatarjának női főhőse Barbie arcával kombinálva, megnézheti Jocelyn Grivaud oldalán.