2011. október. 14. 20:15 MTI Utolsó frissítés: 2011. október. 14. 20:16 Kult

Két helyen is Csontváry-kiállítás nyílt Csongrád megyében

Csontváry Kosztka Tivadar negyven alkotásából nyílt kiállítás pénteken Szegeden és Szentesen.

A csongrádi megyeszékhelyen bemutatott huszonnégy mű nagy része a festő legtermékenyebb időszakában, 1903 és 1905 között készült. A pécsi Csontváry Múzeumból és a Magyar Nemzeti Galériából olyan híres festmények is Szegedre, a Móra Ferenc Múzeumba érkeztek, mint a Magányos cédrus vagy a Római híd Mosztárban és látható a művész valószínűleg utolsó befejezett képe, a Sétalovaglás a tengerparton is. A szentesi Koszta József Múzeumban a festő tizennégy korai képét nézhetik meg a látogatók december közepéig.

Fogas Ottó Csongrád megyei múzeumigazgató a megnyitón elmondta: a tárlat igazi különlegesség, hiszen a pécsi Csontváry-múzeum 1973-as alapítása óta egy rövid 1994-es nyugat-európai bemutatót és a tavalyi isztambuli tárlatot leszámítva a baranyai városon kívül nem láthatta a közönség ezeket a festményeket.

A muzeológus felidézte, hogy Csontváry képeiből – szinte ugyanezekből az alkotásokból – 1947-ben a párizsi magyar nagykövetségen rendeztek kiállítást. A tárlatot megtekintő Picasso azt kérte: hadd maradhasson egy órát kettesben a festményekkel, a szervezők teljesítették a művész kérését, és most a szegediek is megkapják ezt az órát – fogalmazott az igazgató.

A kettős kiállítás címe Csontváry visszatér, mivel a festő élete több ponton is kötődik Csongrád megyéhez, ezen belül Szegedhez és Szenteshez. Csontváry Kosztka Tivadar fiatalemberként részt vett az 1879-es szegedi nagyárvíz mentési munkálataiban. Emlékiratai szerint a későbbi festő számára a látott tragédia élete egyik meghatározó élménye volt, amely a víz motívumán keresztül több művében visszaköszön.

A pusztulás megrázó élménye is hozzásegíthette, hogy gyógyszerészi munkáját hátrahagyva a festészetnek szentelje életét. Mielőtt azonban végleg festőnek állt volna, Eszék és a felvidéki Gács mellett Szentesen is dolgozott egy évet patikusként.

Kult Sztupa Melitta Boglárka 2025. január. 08. 19:48

„Varázslatos, de nehéz is látni, hogy valaki, akit már ennyire szeretsz, rohan be sírva az erdőbe, te meg ott vagy kamerával a kezedben”

Felépülő függőkről szól Miklós Ádám negyedik, egész estés dokumentumfilmje, a Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon a zsűri különdíját elnyerő Mélypont érzés. A filmben megismerhetjük Borókát, a nehéz családi háttérrel rendelkező gimnazista lányt és Szilvesztert, a fiatal, szexualitásával küzdő férfit, akik a budapesti Megálló Csoport Alapítvány foglalkozásain vesznek részt. A Megálló reintegrációs közösségi házában olyan innovatív módszereket alkalmaznak terápiás céllal, mint amilyen például a sziklamászás. Erről is kérdeztük a film alkotóját, de szóba kerültek még a dokumentumfilmezés etikai dilemmái, a filmesek felelőssége, a függőség társadalmi megbélyegzettsége, valamint a mentális egészségünkkel való törődés jelentősége.