A kivitelezés azonban kicsit eltér attól, amire ma leginkább gondolnánk: Edison képzeletbeli könyvébe azért fért volna el ilyen sok „megabájtnyi adat”, mert a betűket papír helyett hajszálvékony nikkellapokra nyomtatták volna.

Sokkal inkább a mai technikát idézték ezzel szemben azok a „dobozforma tárgyak”, amelyek Karinthy Frigyes a Nyugat folyóiratban 1932-ben közzétett novellájában a jövő könyveiként jelennek meg. Ezekben ugyanis – a jövőbe látogató szerző meglepetésére – nincsenek betűk.

Az „olvasónak” egy üveglencsén át egyszerűen levetítik a történetet. A könyv tartalmának előállításához – mint kiderül – nincs szükség komoly filmtechnikára, elég a szerző gondolatait a „léleklátóval lefotografálni”.

Ennek a technikának azonban még Karinthy szerint sincs itt az ideje – a novella a negyedik évezredben, az Ige háromezer-ötszázadik esztendejében játszódik.

További megvalósult és meg nem valósult látomásokról olvashatnak a HVG Jövő Extra 2011 kiadványban.