Meghalt Papp Oszkár Kossuth-díjas festőművész
Nyolcvanhatodik születésnapja után egy nappal, augusztus 12-én meghalt Papp Oszkár Kossuth-díjas festőművész - közölte özvegye hétfőn.
Papp Judit elmondta, hogy férje állapota tavasz óta romlott, elvesztette látását és koordinációs problémái voltak. Nyolcvanhatodik születésnapját még megérte, másnap hunyt el otthonában. Temetéséről később intézkednek. Papp Oszkár 1945 és 50 között járt a képzőművészeti főiskolára, mestere volt többek között Bernáth Aurél és Szőnyi István. Korábban részt vett az ellenállási mozgalomban, majd a II. világháború után a népi kollégiumok szervezésében. Ő maga a Dési Huber István képzőművészeti kollégiumot vezette. 1950-ben kizárták mindenhonnan, két és fél évtizedig abból élt, hogy falképeket és mozaikokat restaurált a műemlékvédelmi hivatalnak.
Kitanulta a tűzzománc technikát, sok ilyen képet is készített, köztük a Budapestet ábrázolót, amely a fővárosban, a Ferenciek terén az aluljárót díszíti. Több könyvet az ő zománcképeivel illusztráltak, így például az Európa Kiadónál megjelent Homéroszi himnuszokat. Papp Oszkár folyamatosan dolgozott, tavaly, a születésnapja alkalmából mintegy 40 kisebb festményből álló sorozatot állított ki a Budai Művészházban.
Rendszeresen írt kortársairól, kiállításaikról, mint például Lossonczy Tamás festőbarátjának 105. születésnapján, 2009-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendezett kiállításáról vagy Vígh Tamás szobrászművész alkotásáról, amelyet Sztehlo Gábor evangélikus lelkészről, több mint ezer zsidó gyermek megmentőjéről formázott, de gyakran írt a Donáth László vezette békásmegyeri evangélikus gyülekezet lapjába is.
Papp Oszkár életműve elismeréseként tavaly vehette át a Kossuth-díjat. Mint akkor az MTI-nek nyilatkozva ironikusan megjegyezte, "előbb-utóbb az ember klasszikussá öregszik". Felidézte, hogy az avantgárd művészeket hosszan eltiltották a bemutatkozástól, de 1965-ben kiállítást rendezhetett munkáiból a Bercsényi Kollégiumban, és ez életre szóló élménye lett. Hamvas Béla író, filozófus ugyanis elment a tárlatra, és azt mondta neki, hogy művei alkalmasak a meditációs munkához. Ez mélyen meghatotta, mert egész életében tiszteletben tartotta a természetet, a természetes folyamatokat, és képeinek megszületésekor hagyta, hogy az alaptéma e belső logika szerint alakuljon.