Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az 1956-ban Uruguayba, majd Kanadába emigrált producer, Robert Lantos hazalátogatásával legújabb Golden Globe díjas filmjét, a Barney’s Versiont reklámozta. A napfény íze és a Mindörökké Júlia készítője 13 évet dolgozott azon, hogy létrejöjjön a regényadaptáció, aminek a magyar címét még csak találgatni lehet, ugyanis csak ősszel kerül a mozikba. Lantost pályafutásáról, illetve arról kérdeztük, hogyan lehet sikeres filmet csinálni ultraalacsony költségvetésből.
hvg.hu: Hogy van?
Robert Lantos: Mindig jól, ha Magyarországra érkezem.
hvg.hu: Sokszor jár haza?
R. L.: Igen. Már jóval a rendszerváltás előtt is jöttem a kanadai vízilabda-válogatottal sportolóként. Így folyamatosan nyomon tudtam követni, hogy mi történik, és 1989 után egyre jobban tetszett, amit láttam.
hvg.hu: Odahaza hallgatja a Magyarországról szóló híreket mostanában, értesül a politikai és a filmipari történésekről?
R. L.: Tudom, ki van hatalmon és tudomásom van feszültségekről. Egyelőre nem tudok véleményt formálni, ki kell várni. Remélem, nem fordulnak rosszabbra a dolgok. Olyan sokat elért ez az ország az utóbbi években.
hvg.hu: Ez politikailag korrekt válasz volt. A legújabb filmjének főhőse épp az ellenkezőjéről híres. A szinopszis szerint Barney Panofsky politikailag inkorrekt, goromba filmes, aki alig kel ki az ágyból, már vedel, és bár nem egy szépfiú, a legjobb nőket viszi oltár elé.
R.L.: Sőt, az egyik álomnőt a saját esküvőjén ismeri meg. Kedvelem a szenvedélyes történeteket.
hvg.hu: Mégsem számíthat pörgő jelenetekre, aki az ön egész estés filmjeire ül be a moziba. A napfény íze három órán keresztül regélte három generáció gondját-baját.
R. L.: Nem popcornfilmeket csinálok. Azokra vannak elegen. Csak akkor vagyok hajlandó hozzányúlni egy sztorihoz, ha beleszeretek.
hvg.hu: Elég lenne az érzelmi tőke a filmkészítéshez? A pénz mellékes? Ez jó hír a kétségbeesett magyar filmeseknek.
R.L.: No, azért ez nem teljesen így működik. El is kell adni a mozit, ez nem könnyű. Ami pedig hozzátartozik az igazsághoz, hogy a produkciós cégemet leginkább a televíziós munkák vitték sikerre. A mozifilmeknél viszont mindig előbbre való volt a szenvedély.
hvg.hu: A filmográfiája alapján összesen 38 filmet jegyez, a legelsőt 24 évesen hozta össze az életrajzi utalások szerint „ultra kis költségvetésből”. Emlékszik még, hogy mennyibe került?
R.L.: Ez már 34 éve volt. A film [a L’ange et la femme (1977)] elkészítéséhez szó szerint kuncsorognom kellett mindenkinél. Hitelt is vettem fel rá, és szinte mindenki ingyen dolgozott. Csak ebédet tudtunk adni a stábnak, fizetést nem. A leendő profitból tudtam csak bizonyos százalékot ígérni. Az előhívási költségeken úgy tudtam spórolni, hogy volt egy főiskolás barátom, akinek a laborjában dolgozhattunk. De csak 16 milliméteres szalagra volt felszerelése, ezért 16-os kamerával vettük fel a fekete-fehér filmet. Elkészült a mozi, két híres kanadai színésszel a főszerepben, mégsem kellett senkinek. Aztán egy franciaországi fesztiválon elnyerte az első díjat. Így elindult a szekér és a stáb tagjai is megkapták a részesedésüket.
hvg.hu: Díjakban azóta sem szenvednek hiányt a filmjei, bár producerként ritkán vehet át személyesen szobrocskákat.
R.L.: Ez engem nem zavar, mindegyiket a magaménak érzem.
hvg.hu: Akkor együtt örült a Barney’s Version főszereplőjével is, Paul Giamatti az alakításáért elvitte a 2011-es Golden Globe-ot. Meg van elégedve?
R.L.: Ennél a filmnél nem az volt a lényeg, hogy nekem feleljen meg, hanem hogy méltó legyen az író emlékéhez. Jó barátom volt Mordecai Richler, a Légy bátor és erős című regényét megfilmesítettük közösen 1985-ben. Amikor elkészült a Barney’s Version című műve, rögtön beleszerettem, hisz rólunk szól, az ő életéről és az enyémről is. Nem volt kérdés, hogy filmre visszük. Ám Richler 2001-ben meghalt. Nagyon nehéz volt rábukkanni a megfelelő forgatókönyvíróra az ő „távollétében”.
R.L.: Igen, a szülei ugyancsak magyar emigránsok, ő azonban nem beszéli a nyelvet. Teljesen véletlen ez a magyar szál. Sokat „udvarolt” nekem Konyves, hogy megírhassa a szkriptet. Végül önfejűségével győzött meg, mert teljesen mást mutatott be, mint amit az elején megbeszéltünk. Én azt szerettem volna, ha a regény cselekményéből semmi sem marad ki. Konyves viszont kiemelte az ötszáz oldalas regény esszenciáját. Először nem hittem, hogy működhet. Ragaszkodtam a teljes történethez, aztán amikor láttam, hogy így is átjön Richler hangja, akkor meglágyult a szívem.
hvg.hu: Dustin Hoffmannhoz mégis szigorú volt.
R. L.: Ő a főszerepet akarta, azt mondta első találkozásunkkor: „én vagyok Barney”. Erre azt válaszoltam: „Te voltál Barney 30 évvel ezelőtt. Most az apja vagy”. Végül elvállalta. Ez nem szigor, inkább őszinteség.
| Barney's Version |
Barney Panofsky 65 évesen három házasság után tekint vissza életére és meséli el sikereit, kudarcait, szerelmeit. Az Altzheimerben szenvedő filmes borgőzös visszaemlékezése egy látszólag triviális férfi nem is olyan hétköznapi történetét tárja fel a nézők előtt. A végzetesen romantikus Panofsky (Paul Giamatti) első felesége egy szabad szerelmet hajszoló hippi (Rachelle Lefevre), akivel Rómában ismerkedik meg, majd Montrealban egy beszédes zsidó lányt vesz el (Minni Driver), ám az esküvőn megpillantja élete szerelmét (Rosamund Pike), akiért éveken át harcol. Panofsky bölcs tanácsadója apja (Dustin Hoffman), és barátja, Boogie (Scott Speedman), a szépfiú, aki egyszercsak nyomtalanul eltűnik. A rendőrség Barney-t gyanúsítja. Az igazságot az ő szemszögéből tudjuk meg.
A film számos jelölést kapott 2011-ben, a Golden Globe-on Paul Giamatti vihette el a legjobb férfi főszerepért járó elismerést, míg Kanada legrangosabb díjátadóján, a Genie Awardson Giamatti mellett Dustin Hoffmant, Minnie Drivert és a stábot is méltatták összesen hét kategóriában. Az Oscar-díjért és a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlánjáért is versenyre kelt idén a Barney's Version. |
