Bár a jövő évi választások előtt a Fidesz-MPSZ még egy hivatalos kampánynyitó gyűlést is tervez, a lényegét illetően a párt hét végi - kitárt kapukat idéző díszletek között, amolyan családi nap formájában megrendezett - tisztújító és alapszabály-módosító kongresszusa a nagy összecsapás előtti utolsó seregszemlének is beillett. A Hungexpo "összes termeiben" megtartott dzsemborira nem csupán a párt küldöttei voltak hivatalosak: ide várta a vezérkar - nem hiába - a múlt heti államfőválasztás ellenzéki sikerének közös megünneplésére a polgári köröket és minden olyan szatellitszervezetet (alapítványokat, kiadókat, egyesületeket), amelyek kimondva vagy kimondatlanul a párt hátországához tartoznak.

A győzelmi hangulat ellenére szinte minden felszólaló fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy "a csatát ugyan megnyertük, de háborút még nem", és megbocsáthatatlan bűn lenne belesétálni ugyanabba a csapdába, mint a 2002-es választások előtt, amikor a párt a kedvező népszerűségi mutatók ismeretében lényegében tétlenül várta, hogy ölébe hulljon a siker. A lazítás már csak azért sem engedhető meg - fejtegette a tisztújításon a papírforma szerint újraválasztott Orbán Viktor pártelnök -, mert a kampányban nem várható semmilyen külső segítség. Orbán szerint a szövetség csak az embertől emberig, ajtótól ajtóig tartó meggyőzéssel dolgozhatja le azt a hátrányt, amit a koalíciós pártok iránt elfogult médiában kénytelen elszenvedni. Orbán egyúttal ötleteket is kért arra, milyen intézkedéseket tegyen egy majdani Fidesz-kormány a médiaegyensúly helyreállítása érdekében.

A tanácskozáson - ahol ugyancsak papírforma szerint alakították át az elnökséget, s választottak alelnököket (Pokorni Zoltán, Schmitt Pál, Pelczné Gáll Ildikó, illetve Varga Mihály személyében) - minden arra utalt, hogy a Fidesz-MPSZ rátalált régi önmagára. Ismét olyan önbizalomtól duzzadó pártként mutatkozott meg, amelyben az első számú vezető megkérdőjelezhetetlen tekintélye mellett rendkívül erős a tagok és a szimpatizánsok lojalitása, szolidaritása. Következésképp - a kormánypártokkal ellentétben - a Fidesz képes az egységes cselekvésre, s e tulajdonsága épp a kiélezett helyzetekben mutatkozik meg leginkább.

A párt ereje azonban a jelek szerint egyben a gyengesége is. Ami belülről nézve közösséget teremtő erő, az kívülről - a pártpreferenciájukban bizonytalan szavazók számára - akár taszító is lehet. Ezért is tartotta Orbán fontosnak annak a hangsúlyozását, "nem vezető akarok lenni, hanem tag", és hogy "a jó vezető nem meggyőzni, hanem megérteni akar". A pártelnök, aki februári országértékelő beszédében még azt fejtegette, hogy "nem azt kell firtatni, mivel tartozunk az államnak és a nemzetnek, hanem azt, mivel tartozik az állam és a nemzet nekünk", a korábbi kijelentését már úgy fejlesztette tovább, hogy bár a Gyurcsány-kormány szerint az emberekben van a hiba, valójában épp fordítva van. Ahol a kormány csekélyebb befolyással rendelkezik - például a vállalkozói szektorban -, ott nincsenek nagy bajok; ellenben ahol a kormány dönt (elsősorban az állami szférában), ott súlyos gondok mutatkoznak - hangoztatta a pártelnök. Hozzátéve, a polgári oldalnak úgy kell dolgoznia, hogy a választók azt érezzék, ha 2006-tól a Fidesz-MPSZ kormányoz, őket is bevonják majd a döntésekbe.

A párt "népfrontos" működésének továbbfejlesztésében ugyanakkor Orbán már konkrét eredményeket is felmutathatott a küldötteknek. A kongresszus előtt két nappal írta alá azt a megállapodást, amelynek értelmében az MDF-ből kivált-kizárt Nemzeti Fórum (NF) is csatlakozott a szövetséghez. A tömörülés így például részt vesz a Fidesz 2006-os választási programjának kidolgozásában, 14 országgyűlési képviselőjelöltje pedig a Fidesz-MPSZ támogatásával állhat majd sorompóba a választásokon. A Fidesz-vezetők ugyanakkor következetesen visszautasították, hogy ez lett volna a hála, amiért a Lezsák Sándor nevével fémjelzett tömörülés a múlt heti államfőválasztáson Sólyomra voksolt. Az MDF viszont azt feltételezi, hogy a Fidesz-MPSZ és az NF együttműködési megállapodásának létezik egy titkos "vakondzáradéka", hiszen a szintén nemzeti fórumos Horváth Balázs egy múlt heti televíziós nyilatkozatában maga ismerte el, hogy ő volt az egyik "vakond", aki - az MSZP megtévesztése érdekében - az államfőválasztás első fordulójában még Szili Katalinra voksolt. Katona Kálmán, az MDF választmányi elnöke szerint a történtek nyomán bebizonyosodott, hogy pártjának nincs már természetes szövetségese a parlamentben. Áder János frakcióvezető viszont sokat segített azoknak az MDF-eseknek a meggyőzésében, akik még hittek benne, hogy a Fidesszel együtt lehet működni.

A Fidesz, úgy tudni, azért is merte "bevállalni" a nyílt konfrontációt, mert - mint azt egy közelmúltban készült Századvég-elemzés kimutatta - az MDF a maga stabil 164-165 ezer szavazójával 2006-ban nem fogja átlépni a parlamenti küszöböt. Annak viszont, hogy még legalább 100 ezer voksot begyűjtsenek - s így jövőre ellenzéki koalíciós kormány alakulhasson - csekély az esélye. Az elemzők azzal számolnak, hogy azok a választók, akik 2006-ban kormányváltást akarnak, voksuk biztosabb hasznosulása miatt szívesebben adják majd szavazatukat a Fideszre, mint az MDF-re, s így 2002 után nem ismétlődik meg még egyszer a "Centrumpárt-effektus", amikor Kupa Mihály pártja egymaga közel 4 százaléknyi szavazatot vitt el - zömmel a jobboldalról.

DOBSZAY JÁNOS