2005. június. 15. 00:00 Utolsó frissítés: 2005. június. 15. 17:48 Fókuszban

A vizsgálat lezárult

Mindenben épp ellentétes volt a két nagy párt hétvégi kongresszusa. Miközben a szocialisták zárt ajtók mögött tartottak önvizsgálatot, s keresték a kiutat az elnökválasztási fiaskóból - amit Gyurcsány teljhatalommal való felruházásában véltek meglelni -, egy házzal arrébb a győztesek nyilvános ünneplés keretében rendezték soraikat.

Az MSZP mintha hol a Marsról, hol pedig a Vénuszról pottyanna a hazai politikai porondra: az államfőválasztást megelőző hónapok vakbuzgó érzelmi politizálása után, úgy tűnik, ismét szerephez jutott a pártban a racionalitás. Legalábbis ilyen pozitív fordulatként értékelték a szocialisták szombati, zárt ajtók mögött megtartott kongresszusán történteket a HVG-nek nyilatkozó küldöttek. Ahhoz képest, hogy Szili Katalin múlt keddi parlamenti veresége után az MSZP egyes hangadói és táboruk a pártvezetés fejét, az SZDSZ megleckéztetését, sőt a koalíció felmondását követelték, szombatra a külvilág az indulatok ámulatba ejtő lecsillapodásáról értesülhetett.

Valódi volt a béke - mondta az ellentétek szőnyeg alá söprését gyanító kérdésünkre Lendvai Ildikó frakcióvezető, hozzátéve azonban, hogy a gőz leeresztéséről már a hét közben megtartott regionális küldöttértekezleteken gondoskodott a vezérkar. "A hisztéria egy nagy pofontól el szokott múlni. Elmúlt" - jellemezte a hangulatváltást a párt egyik országgyűlési képviselője. Az SZDSZ-szel szembeni frusztrációt meglovagoló, azt a politikai öngyilkosságig hergelő korifeusok az amúgy kibeszélőnek szánt kongresszuson vagy nem szólaltak fel, vagy csak igen békülékeny hangnemben tették, akik pedig mégis elővették az SZDSZ-t fenyegető paneleket, hatalmas füttyöt kaptak. A küldötteket a jelek szerint sikerült meggyőzni, hogy a siralmas helyzetet lehet még tovább rontani azzal, ha csaknem egy évvel a választások előtt a kormányt is odadobják a jobboldalnak.

Alighanem az SZDSZ-es miniszterek is fellélegezhetnek. Noha a pártban továbbra is tapasztalható némi konfúz érzelmi igény arra, hogy legalább a szabaddemokrata kormánytagok vigyék el a balhét, ennek iránya egyelőre bizonytalan. Demonstrálni ugyanis csak Magyar Bálint menesztésével lehetne, egyfelől mert a kabinetben egyedül ő a jól azonosíthatóan SZDSZ-es, másfelől sokak vélekedése szerint az érettségiüggyel rá is szolgált, ugyanakkor ezúttal sokan egy lépéssel tovább is látnak. "Magyart Horn Gábor vagy Fodor Gábor követhetné a szabaddemokrata felségterületű oktatási tárca élén, azt pedig a mieink még kevésbé nyelnék le" - fogalmazott egyik informátorunk. Az SZDSZ-szel szembeni, most elnyomott plebejus harag a tipikus szoci vélekedés szerint a jövő évi választások idején törhet felszínre, amikor is nehéz dolog lesz egyéni körzetből bejuttatni a parlamentbe még Kuncze Gábort vagy Pető Ivánt is, mert ha az MSZP-jelöltek visszalépnek is a javukra, "a népeink nem fogják megszavazni őket".

A koalíció rehabilitációjánál sokkal feszültebb légkörben folyt a párton belüli felelősség vitája. A maga ellen bizalmi szavazást kérő Hiller István pártelnök melletti elsöprő kiállás nem a valódi bizalomról szólt, hanem minimum három másik szempontról. Először is arról a megfontolásról, hogy a tisztújítás a párt alapszabálya szerint kilencvennapos procedúra, amikor ismét a korteskedésről szólna az élet, nem pedig a párton belül csak százlábúnak becézett száznapos programról, ami a választások előtt nem biztos, hogy jól jönne. Másodszor, ha nem is formálisan, de informálisan megtörtént a váltás a párt élén, hiszen a kongresszus felkérte az elnökséget, hogy alakítsa meg a párt országos választási bizottságát (ovb), amely a választásokig lényegében átveszi a párt irányítását. Az ovb elnöke Gyurcsány Ferenc lesz, Hiller Istvánnak pedig csak a tartalommal nem igazán bíró helyettesi szerep jut. Harmadrészt pedig a bűnbakkereső hangulat a múlt hét folyamán a pártvezetésről átterelődött Szili csapatára. A házelnök sértett hangvételű, az SZDSZ-t és Gyurcsány Ferencet hibáztató beszédét ugyanazok fütyülték ki, akik az áprilisi jelöltállító kongresszuson még "Hajrá Kati!" feliratú pólókat viseltek.

Gyurcsány Ferenc a kongresszuson valóban nem hagyott kétséget afelől, hogyan képzeli működését az ovb élén. "Legyen világos, nincs olyan érvelés, hogy azért fogjuk ezt tenni, mert ezt mondják lent a mieink. A pártnak azért van vezetése, hogy megmondja, hogyan, merre, milyen módon kell menni. Ezt a vezetést fogjuk megteremteni" - fogalmazott beszédében Gyurcsány, kiegészítve azzal, hogy "ha az ovb dönt, nem fogom megkérdezni barátaimat sem, akiknek sokat köszönhetek a pártban, hogy egyetértenek-e vele. Azt fogom mondani, hogy hajtsd végre, és gyere vissza két nap múlva, hogy készen vagy." Jóllehet az elszánt kijelentés szombaton igen nagy tapsot kapott, aligha lesz egyszerű a megvalósítása. Az elnökválasztási vereségért a felelősséget magára vállalva Gyurcsány éppen azzal gyakorolt önkritikát a kongresszuson, hogy elismerte, megfélemlítette, hogy a politikai veszélyekre való figyelmeztetés a párthoz való lojalitás kérdéseként vetődött fel.

Gyurcsányt már kezdetektől azzal vádolták, hogy kormányfői programja semmi másról nem szól, mint pártbeli pozícióiról. Ugyanakkor taktikus volt. Ahogy korábban, úgy most sem erőszakos úton foglalt el egy újabb stratégiai pontot: inkább a kialakult helyzetet fordította a maga hasznára. Hasonlóan ahhoz, ahogy eddig is alakult a pártkarrierje: így lett kormányfői tanácsadóból sportminiszter, így nyerte el a győri megyei elnöki posztot, majd így ült tavaly ősszel a "megüresedett" miniszterelnöki székbe, hogy aztán a múlt héten lényegében egy személyben legyen kormányfő és pártvezér, s egyúttal az MSZP egyedüli lehetséges miniszterelnök-jelöltje a 2006-os választásokra.

Nagyon más választása a szocialistáknak ugyanakkor nem is volt, mint a centralizmus. Az MSZP annak a csapdájában mozog, hogy a parlament egyetlen platformpártja; s a liberális-szociáldemokrata szárny és a népi baloldaliak közötti belső megosztottság beárnyékolja az SZDSZ-hez és a közös kormányhoz fűződő viszonyát is. A párt belső ellenzékének számító társadalompolitikai tagozat - amely a tavaly decemberi kettős népszavazáson Szilihez hasonlóan a kormánnyal ellentétes álláspontot képviselt - múlt szerdai összejövetelén egyebek közt a liberális irányvonal párton belüli felülreprezentáltságát is megtárgyalta, és megfogalmazta azt az igényt, hogy a pártelnöknek balra kell állnia a miniszterelnöktől. A pártban egyesek ezt úgy fordítják le, hogy a Gyurcsányt kriptoliberálisnak tartó népi baloldal Szili bukása után új vezért keres, és nem kizárt, hogy azt a pártelnökben igyekszik megtalálni, ami megrepesztheti a Gyurcsány-Hiller tandem ideológiai alapját is.

Ráadásul a miniszterelnök körül egyelőre még csak nem is körvonalazódik ütőképesnek látszó csapat, sőt az eddigi szövetségek is jelentősen meggyengültek. A Gyurcsányt hatalomba segítő Toller László Baranya megyei elnök a belső ellenzék vezéregyéniségévé lett, de mellőzötté vált a miniszterelnök útját Somogy megyei elnökként korábban ugyancsak egyengető Kolber István vagy a tavaly még elkötelezett szövetségesként számon tartott Nagy Sándor is.

Nem világos a szűk pártvezetésnek a miniszterelnökhöz fűződő viszonya sem. Gyurcsány a kongresszuson helytelenítette a párton belüli kultúrharcot, és fontosnak tartotta név szerint megemlíteni, mennyire örül, hogy együtt tud működni a tavalyi miniszterelnök-választáson ellene dolgozó Kiss Péterrel és Lendvai Ildikóval, és hogy nem bántják egymást Szekeres Imre elnökhelyettessel sem. Lendvai és Kiss valóban fegyelmezett pártkatonák, és úgy tűnik, a magát leginkább a platformoktól független "belgaként" láttató Szekeres is beáll Gyurcsány mögé. A miniszterelnök helyzetét azonban nem csak ingatag hátországa nehezíti. A párt nem tudta modernizálni a kapcsolatát a hagyományos bázisával, például a szakszervezetekkel, civil szervezetekkel sem. A párt "networkje" továbbra is elavult, Hiller megújítási kísérletei (például a Sikeres Magyarországért körök létrehozása) pedig semmilyen átütő eredményt nem hoztak.

A Gyurcsány-stábnak mindenesetre azzal a pikáns kihívással is meg kell küzdenie, hogy a kampányban megtalálja a Fidesz kádári nosztalgiákra játszó taktikájának ellenszerét. Ehhez a párt Igazságosabb Magyarországért szlogenű programjának mozgósító ereje egyelőre igen szerénynek látszik, s a száz lépés társadalmi fogadtatása sem átütő. S ha igaz, hogy a kormánynak se pénze, se gusztusa nincs, hogy választási osztogatásba kezdjen, Gyurcsánynak nagyobbfajta csodára lenne szüksége ahhoz, hogy fordítson a jelenlegi trenden. Arra ugyanis igen kockázatos bazírozni, hogy a Fideszt sikerül a kampányban olyan fekete seregként bemutatni, amelynek visszajöttétől a választók úgy megrettennek, hogy inkább a kormánypártokra ikszelnek.

JAKUS IBOLYA