Szőcs Géza kulturális államtitkár néhány napja elmondta: a kormány tervei szerint a Trafó Kortárs Művészetek Háza a jövőben Markó Iván és Bozsik Yvette társulatának ad majd otthont. A jelenlegi, bizonytalan helyzetről kérdeztük Szabó Györgyöt, a Trafó ügyvezető igazgatóját.
A BKV adósságának rendezése kulturális téren is komoly átszervezésekkel jár, melynek a Budapesti Operettszínház, a Műcsarnok mögötti szabad terület és a Trafó is áldozatául eshet. Ezek az intézmények a kormány tervei szerint kikerülnek a Fővárosi Önkormányzat fennhatósága alól, a minisztérium lesz a fenntartójuk. A jelenlegi helyzetről, a műsorpolitika alakulásáról és az együttműködés lehetőségéről beszélt Szabó György, a Trafó ügyvezető igazgatója.
hvg.hu: A napokban felkereste a fővárost. Kiderült valami konkrétum? Mi lesz a Trafóval?
Szabó György: A fővárosnál azt mondták, hogy a minisztérium kezében van a döntés (Nemzeti Erőforrás Minisztérium – a szerk.) Annyit tudunk, hogy Szőcs Géza kulturális államtitkár elmondta: tervei vannak a Trafóval. De hétről hétre változik a helyzet. Egyelőre az a hivatalos álláspont, hogy az intézményben ugyanaz a munka folyhat, ami eddig. A NEFMI-nél eddig nem válaszoltak a kérdéseinkre: mi lesz, hogyan tovább. Elég megalázó ez az eljárás.
hvg.hu: Milyen kulcskérdések merülhetnek fel az intézmény jövőbeni működésével kapcsolatban – amennyiben a minisztérium lesz a fenntartó?
Sz. Gy.: A legmarkánsabb probléma, hogyan lehet majd finanszírozni a Trafót. Lehet-e hosszú távra tervezni, hogyan alakul a szakmai profilja és persze a vezetéstechnika sem mellékes. A Trafó speciális „vállalat”. Tizenhárom év alatt kialakult a mai arculata, művészi- és felvevőpiaca itthon és külföldön. Brand lett. Ez körülbelül 3,5 milliárd forintból - és fontos hangsúlyozni, hogy közpénzből - valósult meg. Kérdés, hogy tulajdonosváltáskor, áthangoláskor figyelembe veszik-e a tényt, hogy komoly összeg ment el az adófizetők pénzéből, és felelősen döntenek-e az intézmény további sorsáról. Ha más irányt választanak, az azt is jelenti, hogy ezt az invesztációt kidobják az ablakon. Engem adófizetőként és közgazdászként is érdekel a téma.
hvg.hu: Mennyi a Trafó éves költségvetése és mekkora támogatást kaptak a fővárostól 2010-ben?
Sz. Gy.: A tavalyi költségvetésünk 440 millió forint volt, összesen 307 milliós támogatást kaptunk. Idén viszont már csak 239 millió forintot ítéltek meg nekünk, de még van egy belső pályázat korrekcióra. A működéshez legalább 310 millió kell, kérdés, hogy a minisztérium képes-e ennyi pénzt áldozni erre a területre. Különben az intézmény nem tudja folytatni, amit 1998-ban elkezdett.
hvg.hu: Ha Markó Iván és Bozsik Yvette társulata jön ide - ahogy Szőcs Géza mondta -, nem biztos, hogy 300 milliós támogatásra lesz szükség.
Sz. Gy.: Kétségtelen, de ha azt mondják, hogy az intézmény profilját meg kell tartani, akkor így nehéz lesz.
hvg.hu: A Trafó befogadó színház. Ha állandó társulat veszi birtokba, éppen ez a jellege szűnhet meg.
Sz. Gy.: Ha egy vagy két társulat kapja meg a befogadó helyet, felmerül a kérdés: ki tudják-e használni? A 300 fő fogadására alkalmas Trafót ma már Frenák Pál társulatának előadásai sem tudnák mindig megtölteni, régebben egyetlen produkcióból - teltházzal - le tudtak nyomni évi 20-25 előadást. Ráadásul az is gondot okozhat, hogy egyetlen próbaterem van az épületben, mert a ház eleje a tervek ellenére nem épült meg: a befejezéshez hiányzott 80 millió forint.
hvg.hu: Mit gondol, mi állhat a döntés háttérben, miszerint le kell váltani a mostani igazgatót - önt? Mindegy, hogy ki, lényeg, hogy más vezesse az intézményt?
Sz. Gy.: Nem tartom hitbizományomnak a Trafót. Tény, hogy egyéni, művészi ambíciók indították el az ügyet még augusztusban, de ebbe most nem szeretnék mélyebben belemenni. Az intézményt magasan jegyzik hazai és külföldi művészkörökben. Elég erősen szelektálunk, már ami a programkínálatot illeti, ez pedig nem megszokott a magyar művészeti szcénában, ráadásul a Trafó nemzetközi. Lehet, hogy ez szúrt szemet - ez fáj - egyeseknek.
hvg.hu: Korábban nem érkeztek hasonló bírálatok?
Sz. Gy.: Minden kormányváltásnál szinte megkérdőjeleződött az intézmény léte. Hogyan lesz fenntartható, miként alakul a profilja? - ez természetes dolog. Most viszont más a helyzet, a felelősséget és a szakmaiságot hiányolom. Először egyébként akkor kaptam fel a fejem, amikor Demszky Gábor távozásakor azt mondta: a sokszínűséget félti. Akkor még el sem tudtam képzelni, miért mondja ezt. Sosem politizáltam, most viszont fennáll a veszély, hogy a Trafó politikai csatatérré válik. Ezt el akarom kerülni.
hvg.hu: Visszatérve a Trafó átszabásra ítélt profiljára: a gyakorlatban megoldható, hogy állandó társulatok munkája köré épüljön a jelenlegi műsorstruktúra, mintegy kiegészítve azokat?
Sz. Gy.: Erre csak azt tudom mondani, hogy ha egy verseskötetbe beteszünk két regényt, az összhatás nagyon furcsa lesz. Ha vállalat lennék, biztos, hogy én választanám ki, melyik csoport illeszkedik a Trafó brandjéhez. Amellett döntenék, amelyik erősíti, nem azt választanám, amelyik gyengíti. Mert utóbbi piaci szempontból azt jelenti, hogy szándékosan okozok magamnak veszteséget. Jelenleg így fest a helyzet.
A Kortárs Művészetek Háza egy fórum. Mindig arra a területre figyelünk, ahol történik valami. Sokan még ma is azt hiszik, hogy táncszínház, hiába adtunk helyet számos társulatnak, hoztuk ide a Royal Shakespeare Companyt és a Krétakört. Amikor indultunk, valóban a tánc volt a leghangsúlyosabb a profilunkban, most viszont a színház, de ez változni fog. Új szelek fújnak. Ez a váltás érthetően jó pár embernek fáj, de nekem eredményeket kell felmutatnom.
hvg.hu: A műfaji váltás elkerülhetetlen?
Sz. Gy.: A Trafóban állandóan változik az arány (a táncművészeti- és színházi produkciók, komolyzenei és kortárs zenei koncertek aránya – a szerk.) A Műhely Alapítvány statisztikája szerint áprilisban 162 táncos esemény lesz a fővárosban, 32 színpadon. A budapesti táncélet szét van aprózva, túl sok a produkció, a kínálatot strukturáltabbá, átláthatóbbá kellene tenni, de nincsenek eszközeink ehhez. Mi éppen ezért másra helyeztük a hangsúlyt. A főváros nézőket, bevételt vár tőlünk, erről viszont sosem esik szó.
hvg.hu: Hogyan reagáltak a változás hírére a művészek?
Sz. Gy.: Mindenki hadakozni szeretne: magyar és külföldi művészek egyaránt. De nem tudom, lenne-e értelme a megmozdulásnak.
hvg.hu: Mi lesz a jövő évre tervezett programokkal?
Sz. Gy.: Megrendelőként működünk, egy évvel korábban egyeztetünk a szerződő művészekkel a feltételekről. Előre kell dolgoznunk, ezt diktálja a nemzetközi gyakorlat, a pályázati rendszerünk és a finanszírozás stabilitása. Amennyiben az egyeztetett programokat visszamondjuk, az intézmény hitelét veszti. A művészet speciális áru, ahhoz, hogy szakmai berkekben is megbecsüljék, be kell tartani bizonyos szabályokat.
hvg.hu: Meddig tart a megbízatása?
Sz. Gy.: Szeptemberig.
hvg.hu: Hova tovább, ha mennie kell? Vannak tervei?
Sz. Gy.: Ötvenkét éves vagyok, három gyermekem van. Keresem az utamat, a lehetőségeket. Külföldről nehéz lenne visszatérni, de ezzel a gondolattal is meg kell barátkoznom. Őszintén szólva, bíztam benne, hogy öt évet még le tudok húzni, de ez az új helyzet váratlanul jött.