Össze lehet-e hasonlítani a Bundesliga és a magyar focibajnokság színvonalát? Lehet, de nem érdemes. Körülbelül ugyanez a helyzet az EKF esetében is. Sőt nem is méltányos. Mert míg Pécs egymagában készült, addig németországi pandanja, hivatalos nevén a Ruhr 2010 nem egyetlen város, hanem egy egész régió. Bár annak idején Essen vetélkedett 16 német várossal a jelöltségért, már a pályázat során jelezték, hogy többről van szó. A Ruhr-vidék egésze kívánja kulturális projektekkel, rendezvényekkel megmutatni magát Európának. S ez 53 várost, azokban ötmillió embert és száz nyelvet beszélő 140 különböző nációt jelent.

A múlt szombati megnyitó sokat elárult a Ruhr 2010-ről. Először is azt, hogy az ottaniak, ha egyszer elhatározták, hogy ünnepelnek és jól érzik magukat, akkor ebből nem engednek. A kemény mínuszok, a hó és a szél ellenére a szabadtéri nyitóünnepséget és az éjszakába nyúló partit legalább százezren keresték fel. A már nem működő Zollverein szénbánya ipari műemléknek és nem mellesleg UNESCO-világörökségnek számító díszletei között nem építettek VIP-sátrat a meghívott vendégek feje fölé, így Horst Köhler német államfő széles karimájú kalapja lassan megtelt hópelyhekkel, mire elmondta a megnyitóbeszédét.

A nyitóünnepség monumentális show volt, a régió múltjának felidézésével. S bár a műsor részeként előadott bányászindulót, a „Glück auf”-ot a közönség együtt énekelte az előadókkal, a lényeg a múlt meghaladása. Vagyis az, hogy miként lehet az ipari kultúrából a kultúra iparát megteremteni – talán ez a legrövidebb összefoglalása a Ruhr 2010 filozófiájának. Olyan régióról van szó, ahol évtizedeken keresztül a bányászat, a vas- és acélipar volt a meghatározó, s ahol most a dizájnkultúrát, a szolgáltatásokat, a kreatív iparágakat szeretnék meghonosítani.

A számok mindenesetre sokat ígérők. 62,5 millió euróból 2500 rendezvényt tartanak. Ezek között lesz látványos, nagy tömegeket vonzó: például Love Parade vagy az a júliusi hétvége, amikor az A40-es autópálya Ruhr-vidéki szakaszát lezárják, s Duisburg és Dortmund között 20 ezer standot állítanak föl, ahol a látogatók a hétköznapi kultúra tárgyaival és a kulináris élvezetekkel ismerkedhetnek. Lesznek képzőművészeti és fotókiállítások, lesz színházi világfesztivál, a Schalke 04 futballklub stadionjában pedig 60 ezer tagú kórussal hangverseny. Nem csupán színházi ínyenceknek ígér izgalmas élményt Homérosz Odüsszeiájának új változta. A rendezők felkértek hat európai írót, köztük Nádas Pétert, költsék át a saját, mai szemszögükből a görög mitológiai hős útkeresését: hová tart ma Európa, hogy fog kinézni a jövőben, hogy lehet megszervezni az együttélést.

Léptékben nem méltányos összevetni Péccsel a világváros Isztambult sem, a szervezési anomáliák azonban igencsak ismerősek. A január 16-án tűzijátékkal és koncertekkel megnyíló programsorozat fényét számos, szenzációszámba menő esemény emeli: 16 évi restaurálás után februártól újra teljes pompájában fogadja a látogatókat a keresztény kultúra egyik monumentális emléke, a Hagia Sophia, a Yildiz-palota kiállításán pedig egyes műremekeket első ízben csodálhatnak meg az oszmán történelem iránt érdeklődők. Az eseményekre 2009-ben 200 millió, az idén pedig 300 millió lírát (összesen mintegy 63 milliárd forint) költ a rendezvényt szinte teljesen kisajátító török kormány. Ez ad alapot a legtöbb kritikára is.

A civil szervezetek többször is megvádolták ugyanis a kormányszerveket azzal, hogy háttérbe szorították őket, és a kulturális főváros ügye központi állami feladattá redukálódott. Holott Isztambul jelölése az Európai Kulturális Főváros címre és az első előkészítő lépések a civilek irányításával zajlottak. A politika rátelepedését érezteti az is, hogy az elmúlt két év során az előkészítést koordináló AKB Ajans ügynökség vezető posztján gyakran váltották egymást a szakemberek, míg végül mindent a kormány akaratát képviselő káderek foglaltak el. Csúszik a létesítmények megvalósítása is, amelyek az eredeti tervek szerint a 2010-es koncertek és rendezvények színhelyei lettek volna. Például Isztambul Maslak városrészében épülő koncert- és konferencia-központé, amely 5 ezer fős kapacitásával a török metropolis legnagyobb kulturális központja lesz, de átadása legjobb esetben is csak a nyár végére várható.

WEYER BÉLA/BERLIN, TARIK DEMIRKAN