A színház Szikszai Rémuszra bízta, hogy olyan alternatív programsorozatot indítson, amely becsalogatja az Új Színházba azokat a zenét, képzőművészetet és irodalmat is kedvelőket, akik egyébként nem látogatják a teátrumot.

„Igaz, hogy a városban már van egy-két igen jó, ilyen jellegű műsor, én azonban valami egészen mást akartam” – kezdi Szikszai Rémusz színész hozzátéve, hogy éppen ezért lesz „először és utoljára” a sorozat mottója. „A meghívottaknak nem csak egy egyszerű beszélgetésen kell majd részt venniük, hanem, azt szeretném, hogy olyasmit tegyenek ezeken az esteken, amelyeket amúgy nem tennének.”

Egy-egy ilyen alkalom általában több művészeti ág találkozási pontjaként szolgál majd. Például rapperek adják majd elő József Attila öt versét, továbbgondolva azok mondanivalóját. Szikszai egy ilyen helyzetben arra volna kíváncsi, hogy vajon a mai könnyűzenészekből mit hoz ki, ha másfél órára le kell térniük az útjukról, hogyan vélekednek például a fájdalomról úgy, hogy először egy már elhunyt költő gondolatait kell megízlelniük a Nagyon fáj című vers után szabadon.

„Érdekel az is, hogy milyen különböző módon lehet feldolgozni a kortárs tánc és a néptánc eszközeivel az irodalmi szövegeket. Hogyan valósítják meg, képzelik el a koreográfusok a verseket” – folytatja a szervező, aki szerint a programsorozat igazi ízét az improvizációk, a meglepetések adják majd. Mint mondja, ez magában rejti a pillanat varázsát is, vagyis azt, hogy olyasvalaminek lehetünk szemtanúi, amit soha többé nem láthatunk.

Kovács András Ferenc © Digitális Irodalmi Akadémia

Kovács András Ferenc

Szatmárnémetiben született 1959. július 17-én; 1978-ban érettségizett a Kölcsey Ferenc Líceumban, 1984-ben végzett a kolozsvári egyetem magyar–francia szakán. 1984 és 1991 között Szentábrahámon és Siménfalván, illetve a székelykereszti Orbán Balázs Gimnáziumban tanár. 1990-től a Látó című szépirodalmi folyóirat versrovatának szerkesztője. 1991–2002 között a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem dramaturgia-tanára. 1997-től egy éven át a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának igazgatója. 2008-tól a Látó megbízott főszerkesztője. Verseket 1977-től, gyermekverseket 1981-től kezdett közölni. Elsősorban románból és franciából fordít, emellett esszéket és irodalmi tanulmányokat ír.  A kilencvenes évektől kezdve az egyik legtöbbet elemzett, legnagyobb hatású kortárs magyar költő. A KAF értelmezői hagyomány kulcsfogalmai – identitásvesztés, kulturális emlékezet, intertextualitás, „szerepköltészet” – a tradicionális szerzői pozíció elbizonytalanítására, majd felszámolására, végső soron pedig az irodalmi szöveg eredendő nyelvi, intertextuális létmódjára, irodalmiságára kérdeznek rá. Költészetének a mai magyar irodalomban szinte példa nélküli formagazdagságát a következetes részletességgel felépített költői maszkok, alakmások (Jack Cole, Lázáry René Sándor stb.) is segítik. A forma iránti elkötelezettségben Csokonaival és Kosztolányival, sokszínűségében Weöressel rokonítható. (Forrás: DIA)

Fontos szerep jut a rögtönzéseknek, így a közönség egyúttal betekintést nyerhet a művek születésébe, a művészetek világába, kvázi műhelytörténetként áll össze egy-egy ilyen est.

Az első vendég Kovács András Ferenc, vagyis KAF, erdélyi magyar költő lesz, aki nyáron ünnepelte 50. születésnapját. Ebből az alkalomból ott lesz: Bodor Ádám, Darvas Ferenc, Esterházy Péter, Fassang László, György Péter, Láng Zsolt, Márta István, Parti Nagy Lajos, Selyem Zsuzsa, Spiró György, Tamás Gáspár Miklós, Térey János, Tóth Krisztina, Varró Dániel, Várady Szabolcs, Závada Pál. Az írókon és költőkön túl az Új Színház színészei és zenészek vesznek részt az esten, ahol majd együtt olvasnak fel, énekelnek, és improvizálnak – így könnyen kisülhetnek meglepő és érdekes pillanatok.

Még egy VJ is jelen lesz majd, aki asszociatív képsorok segítségével eleveníti meg a verseket.

S ahogy az már korábban kiderült, KAF is aktív résztvevője lesz az eseménynek. Ahogy Szikszai fogalmazott: „komoly feladatot is kap”, de nem árulta el, hogy pontosan mit, csak annyit mondott, hogy jóval több szerepe lesz annál, mint hogy pusztán magáról meséljen.

KAF és a szintén erdélyi Szikszai Rémusz egyébként már húsz éve barátok. Előbbi okította utóbbit. „Első évben az egyetemen bejött egy magas, vékony, hosszú hajú, nagybajuszos fiatalember. Csak néztünk rá, hogy ki lehet ez, majd közölte, hogy ő fogja a dramaturgiát tanítani” – így kezdődött az első előadás, amely aztán a közeli kocsmában folytatódott. Később rendszeressé vált, hogy a tanítási órák végeztével a kocsmában tovább beszélgettek. Így született a barátság is.

Ez az est tehát nemcsak KAF-ról szól majd, hanem a barátságról is, a pályatársaival ápolt kölcsönös megbecsülésről és „egy kicsit mindannyiunkról, úgy, ahogy többé már nem leszünk”.