Kortárs művészettel a krízis ellen?
Ha beüt a válság a műtárgypiacon, a tapasztalatok szerint a kiút egyik lehetősége a kortárs és jelenkori hazai és külföldi művészet bevezetése a műkereskedelem piacára. A csehek és a szlovákok megpróbálják.
A Woxart portálja Kortárs leütések és felütések © Műértő |
A tavalyi őszi–téli aukciós szezon elején többen a válságretorika hullámain hajóztak, mind Csehországban, mind Szlovákiában. Bár a sokak által várt mélyrepülés elmaradt, ám arra a kérdésre, hogy a pénzügyi válság szempontjából tartós szélárnyékot élvez-e a két ország, senki sem mer egyértelmű választ adni. Prágában több vezető aukciósház 30–40 millió koronás (1 cseh korona kb. 10 forint) forgalommal zárta az év utolsó nagy aukcióját, becslések szerint az éves forgalom is eléri a 600 millió cseh koronát – ami az elmúlt két évtized legnagyobb sikerét jelentené. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a cseh aukciós élet néhány meghatározó szereplője olyan lépést tett, amellyel igyekezett minimalizálni a válság következményeit. A prágai aukciókat ugyanis a külföldi vásárlók pénztárcája és befektetési hajlandósága határozza meg, s ennek feltételezett kedvezőtlen trendjét a hazai új gyűjtő- és befektetői réteg megszólításával akarták ellentételezni – sikeresen. A reális helyzetértékelést, a kiútkeresés intenzitását mi sem bizonyítja jobban, mint a Dorotheum kortárs művészeti aukciója, amelyen 22 millió cseh koronáért keltek el a II. világháború után született művek. A háromszáz éves múltra visszatekintő bécsi aukciósház prágai kirendeltségének igazgatónője, Katarína Gálová szerint érdemes volt a hazai gyűjtők új generációjára koncentrálni. A válság tehát még nem érkezett meg Csehországba.
A tapasztalatok szerint a kiút egyik lehetősége itt is a kortárs és jelenkori hazai és külföldi művészet bevezetése a műkereskedelem piacára. A korábbi évekkel összehasonlítva egyre több aukciósház és galéria szakosodik erre a profilra, az új szereplők közül már induláskor kiemelkedik a prágai Galerie Moderna és a Galerie 5. patro (5. emeleti galéria). Berlini szálak is felfedezhetők a kortárs európai és cseh művészet piaci bevezetésében, ennek logikája azonban már nem nélkülöz némi válságretorikát. A kortársak felé fordulás egyik fő érve, hogy a hazai művészet üzleti szempontból legsikeresebb, két világháború közötti periódusa immár irreális árszintet ért el, mégpedig olyat, amely jelentős külföldi művészek kortárs alkotásait is elérhetővé teszi. Ez az érvrendszer azonban nem feltétlenül a kiépített gyűjtemények lecserélését célozza, hanem az új és fiatal, egyre inkább kozmopolita szemléletű gyűjtők viselkedését, befektetői magatartását igyekszik befolyásolni. Nem is sikertelenül, hiszen a több éve kizárólag kortárs művészetet kínáló WOXART Aukciósház 2007. őszi 12 millió koronás forgalmat hozó sikeraukcióját tavaly sikerült felülmúlni – a novemberi licitek 17 millió cseh koronát eredményeztek. Mindez arra enged következtetni, hogy a válságra való figyelés egyértelmű kedvezményezettje a II. világháború utáni művészet lehet: míg a két háború közötti cseh modernizmus immár a 10 millió koronás határ közelében mozog, addig a kortárs művészet ennek harmadáért is elérhető – jelenleg.
Pozsonyban is csak nehezen találunk válságjelekre, a SOGA Aukciósház az évtized közepén elért 30–40 millió szlovák koronás (1 szlovák korona 8,5 forint volt 2008 végén) éves forgalma már 2007-ben meghaladta az 50 milliót, s ezt tavaly is sikerült megismételni. Sőt az árverésenkénti egyenleg a korábbi 7–9 millióról 2007-ben 10 millióra, 2008-ban pedig közel 12 millióra emelkedett. Az eddig másodhegedűs szerepben megjelenő fiatalabb szlovákiai házak is egyre jobban teljesítenek, a kassai és eperjesi aukciókat rendező Darte s r.o. közel 17 millió koronás forgalmú árveréseket rendezett a múlt év közepén. Az országos összforgalom azonban csak nehezen éri el az évi 100 millió koronát – ez is jelzi, hogy a szlovákiai műkereskedelem nagyságrendekkel marad el a szomszédos országokétól. A rejtett válságbeszéd azonban itt is tetten érhető: a vezető SOGA szerint kivárnak a minőségi művek beadói, a befektetők pedig elsősorban jó neveket, kulcsfontosságú műveket keresnek. Magyarázható ez a szlovákiai euróbevezetéssel, de a jövőt illető bizonytalansággal is. Szlovákiában 2009 lehet az igazság éve. Az ország kikerül abból a védett státusból, amelybe tavaly júniustól, a szlovák korona és az euró átváltási árfolyamának meghatározását követően jutott, így megmenekülve a pénzügyi válság Magyarországon megélt árfolyam-hullámvasútjától. Csehország is új tényekkel szembesülhet, hiszen a gazdaság ott is a magyarországihoz hasonló mínuszokat produkált az őszi hónapokban, s ezt a permanens kormányválság és a feltételezhetően kínos jelenetektől sem mentes soros cseh EU-elnökség még súlyosbíthatja. Ám nem jelent majd szenzációt, cseh vagy szlovák sajátosságot, hogy a kedvezőtlen pénzügyi és gazdasági folyamatok közepette a műtárgy megbízható, értékálló befektetési terméknek bizonyul. A kérdés jelenleg az, hogy a műkereskedelmi kínálat melyik portfoliója lesz e helyzet haszonélvezője – talán a kortárs művészet vagy a két háború közötti művek közül azok, amelyek visszatérnek az aukciókra?
Az írás a Műértő című kortárs művészeti-műkereskedelmi lap februári számában jelent meg.
Hushegyi Gábor