Hirst művével. Átkelés a pénzvilágba © AP

Szinte egy időben a Lehman Brothers pénzügyi birodalmának az összeomlásával, a New York-i Sotheby aukciós ház rekord bevételt termelt a szeptemberben megrendezett Daminen Hirst-aukción.

Damien Hirst, akit a kilencvenes években vált felkapott kortársművésszé, híres morbid, lelket feldúló, szándékosan provokatív alkotásairól. (Budapesten is volt jó pár évvel ezelőtt egy afférja, amikor be akarták tiltatni a kiállítását.) Sokat vitatott munkássága többnyire formaldehidben tartósított félig felboncolt állatokból áll, emberi témájú szobrainak pedig szó szerint zsigerekig hatoló a mondanivalója. A kissé bizarr téma ellenére a művész szeptemberi aukciója hemzsegett az érdeklődőktől, és úgy tűnt, mindenki Hirst-darabot akar a nappalijába. Vagy ha nem, az embereket a pénzügyi válság arra késztette, hogy máshol keressék a befektetéseket, mint részvényekben vagy aranyban.

Sokan úgy gondolják, a Sotheby 111 millió fontos rekordbevételének semmi köze a gazdasági válsághoz. A siker titka szimplán csak Hirst népszerűsége, és az, hogy a művész szakított a galériákon keresztül történő értékesítéssel, egyből az aukciós házakhoz fordult a műtermében száradó darabok értékesítésével. De ennek ellenére is felmerül a kérdés, vajon tényleg ekkora befektetés egy 2008-as Hirst-darab? Netán a művészre azért tört rá a hirtelen és gyors értékesítési vágy, mert felismerte, hogy válság idején a vagyonos emberek befektetési lehetőségeket keresnek?

A Wall Street Journal szerint ha az így is van, a művész nem egyedül agyalta ki, hogy most dobja piacra a műveit. A híres amerikai üzleti lap összeesküvésre célozgatott, amikor megszellőztette a tényt, hogy a legdrágább darabja a Hirst-aukciónak François Pinaulthoz került, aki a Christie’s aukciós ház tulajdonosa, és a vásárlás célja valószínűleg az volt, hogy a piacot magas fordulatszámon tartsák.

A New York Times ugyancsak kétkedéssel fogadta a sikert. Szerinte a Sotheby a siker érdekében komolyan mesterkedett. Fontosabb vevőinek féléves fizetési határidőt adott az eredeti 30 napos megállapodás helyett, és a kikiáltási árak többsége is 30 százalékkal a galériáké alatt maradt, ráadásul a résztvevők többsége Hirst saját kereskedői és viszonteladói voltak, nem pedig magánvevők.

Ennek dacára a Sotheby tartja magát ahhoz, hogy az aukció kiemelkedő siker volt, és igenis óriási ütemben tágul a piac. Az aukciós ház szerint több mint az egyharmada a vevőknek eddig még nem vásárolt kortársműtárgyakat, és a vevők majdnem a negyede teljesen új vevő volt az aukciós háznak. Ez pedig óriási eredmény, akárki is legyen a művész. Ez persze csupán a Sotheby álláspontja. Az, hogy tényleg emelkedett-e a műtárgyak iránti vásárlókedv, annak következő tesztje a londoni művészeti vásár, a Frieze Art Fair lesz, amelyet a Regent’s Parkban tartanak október 16. és 19. között.

A Frieze Fair a műgyűjtők európai Mekkája, főleg, hogy New York sokat veszített a befolyásából. A Fairen csak a kiemelkedő gallériak vehetnek részt, szintén kiemelkedő kínálattal. A vásár előnye, hogy egy átlagos kiállítási darab ára öt millió forint körüli, ami sokkal alacsonyabb, mint az átlagos aukciók forgalma, így a Fair a viszonylag szerényebb vásárlók előtt is nyitva áll. Idén 50 százalékkal több jegyet adtak el a Frieze Fairre a tavalyihoz képest. De hogy ezek csak nézelődők vagy netán komoly vásárlók, az csak két hét múlva derül ki.

Krisztina O’Brien / London