Egy politikai interjú anatómiája
Frost/Nixon

Miután elhagyni kényszerült hivatalát, Richard Nixon három éven át hallgatott. Ám 1977 nyarán a ravasz és hajthatatlan egykori főparancsnok belegyezett, hogy leül egy átfogó interjúra, és szembenéz a hivatalát és az annak végét jelentő Watergate botrányt érintő kérdésekkel. Nixon mindenkit meglepett, amikor Frostot választotta ki tévés gyóntatójaként, mert az volt a terve, hogy könnyedén túljár a fesztelen brit showman eszén, és így újra belopja magát az amerikaiak szívébe. Frost stábjának hasonló kételyei voltak főnökük rátermettségét illetően. Ám amint a kamerák beindultak, kezdetét vette az elmék párharca. Vajon Nixon kikerüli a kérdéseket, melyek a nemzet szégyenének állítják őt be?

Vagy Frost szégyeníti meg kritikusait, és bátran számon kéri a felelősséget attól az embertől, aki az obstrukciós politikára építette karrierjét? Találkozójuk során mindkét férfi leleplezi bizonytalan pontjait, egóját és méltóságának tartalékait, és végül félreteszik a pózokat, és felfedik a kendőzetlen, megdöbbentő igazságot.

amerikai film, 2008.; r.:Ron Howard



"Marie, mennünk kell..."
Woyczek - a Maladype Színház előadása

© Maladype

„Elátkozott hely az. (…) Csend van, minden csendes. Mintha meghalt volna a világ. Marie, mennünk kell.”
(Woyzeck – Georg Büchner) Büchner enigmatikus, töredékes, sötét és felkavaró drámája időről-időre kihívást intáz a művésazekhez, színházcsinálókhoz. Hogyan lehet érvényesen megszlaltatni? Befejezetlen, épp ezért könnyűnek tűnhet hozzányúlni. Nagyon nem az.

„Csak Marie és Woyzeck. Csak ők, megsokszorozódva, szinte egyformán. Az egyetlenek, akiknek van nevük, az egyetlenek, akik nem élik túl. Marie-t meggyilkolják, Woyzecket egy köztéren felakasztják. Mindenki más egy közösségben idéződik meg, amely romboló hatással jelenik meg és tűnik tova. A többi reménytelen hallucináció és a létezés névtelen alakokkal teli örvénye.”
(Claudio Collovà, az előadás rendezője)

A 2002-ben alakult Maladype – Találkozások Színháza társulatában különböző hagyományokból érkező profi és amatőr színészek játszanak lenyűgözően egységes színvonalon. Miközben a társulat nem hagyott fel a kezdeti célkitűzésével – a magyarországi cigány kultúra közvetítésével – modern, eredeti színházi formák felé fordult, s a hazai színházi élet egyik legizgalmasabb, legszínvonalasabb független társulatává vált.

Jan.30., febr. 1; Bp. Thália Színház

Szórakozunk?
Szabadidős terek - Isabella Hollauf kiállítása

© ICA

Hollauf dunaújvárosi fotói egykor népszerű, de mára feledésbe merült helyszíneket örökítenek meg: így például a Vidámpark szürreálisnak tűnő jelenét, amelyet a fűben vesztegelő dodzsemautók és birkák összképe határoz meg, valamint a Szalki-szigeten található kék színpadot. Ez utóbbi egy múlt korszak rendezvényeire emlékeztet, de megkopott és elhanyagolt állapota ellenére mintha ma is a nagyszabású látvány ígéretével vonzaná a nemlétező fellépőket.

A Dunaújváros Vidámpark című sorozathoz hasonlóan a Lipcsében, Bécsben és Krakkóban készített felvételek is mind az 1960-as, 1970-es években létesített, mára többnyire elhagyatott szabadidős tereket dokumentálják.

Isabella Hollauf kiállítása az egykori társadalmi utópiák vizsgálatán keresztül számos ma aktuális kérdést vet fel: Miként alakultak át a társadalmi elképzelések és milyen a szabadidő-képünk ma? Miként vált a szabadidő a neoliberális szolgáltatóipar célpontjává és milyen új építészeti formák jöttek létre? Más szóval annak kérdését, hogy miként alakítja egyre fiatalabb korosztályok igényeit a testületileg szerveződő szabadidő-gazdaság, s hogy miként váltotta le a játszóteret és a szabadstrandot a kalandpark és az élményfürdő.

A Szabadidős terek című kiállítás az osztrák művész öt fotósorozatát és Josef Daberniggel közösen készített Aquarena című 2007-es filmjét mutatja be. Isabella Hollauf 1956-ban született St. Georgen városában, jelenleg Bécsben él és dolgozik.

jan. 30–febr. 27.; Dunaújváros, ICA Kortárs Művészeti Intézet

 
Sajátos humoros konceptualitás
KISBETŰS ÉLET

© Stúdió Galéria

Vannak üde jelenségek a hazai kortárs művészeti színtéren. Fischer Judit Kisbetűs Élet című egyéni kiállításának, miként művészetének is középpontjában a mindennapi környezetünk apró tárgyai állnak. Olyan dolgokkal találkozhatunk műveiben, melyek valamennyiünk számára ismerősek lehetnek, ám a művész kiemelései által másfajta értelmet nyernek az akvarelleken.

A művész inspirációs forrásai közé tartoznak a humorosan abszurd apróságok. Művészete a mini-részletek lírájának kibontásaként is értelmezhető. Egyéni kiállításának vázát akvarelljei képzik, amiket sajátos tárgy-installációkkal és fotókkal egészít ki. A műveinek alapvető működési területe egy sajátos humoros konceptualitás. Piciny, anyagtalanul lebegő témái a reprezentáció pontosságát kenik el.

Munkáikra leginkább az egyszerű, lényegretörő és letisztult látásmód jellemző. Könnyed és lehengerlő ötleteinek lazúros felszállópályájaként funkcionál az általa előszerettel használt akvarell-papír felület. A Fischer Judit által kiragadott dolgok apró méretük ellenére felnagyítódnak és kiemelődnek a papír „fehérségéből”, aminek neutrális háttere előtt valósággal lebegteti az általa kiragadott és ábrázolt tárgyakat. Témáinak környezetét és térbeli kontextusát kizárja, ezáltal a művekben megjelenő tárgy vagy a tárgyak rendszere válik fontossá. Fischer Judit Derkovits-ösztöndíjas fiatal képzőművész.

febr.21-ig; Bp. Stúdió Galéria

Kihűtött
Plakátok, képek, plasztikák
Schmal Károly gyűjteményes kiállítása

© Budapest Galéria

„Schmal Károly azon kevesek közé tartozik, akik valamiképpen "úgy maradtak" az elmúlt húsz-huszonöt évben: sem tematikája, sem gondolkodásmódja nem változott alapvetően. Rajzzal és vegyszerekkel "kihűtött", objektivizált fényképei mindig is erős metafizikai determináció érvényében és kötésében készültek, s mindig is a fény-árnyék dualitásával foglalkoztak kimérten, szárazon, valami furcsán-lelkes fatalizmus elszegényített monokróm vagy alig színezett (munka)ruhájában. Képeinek árnyékot vető geometriai elemei éppúgy merednek vagy hevernek a kopárságában is gazdagon értelmezhető, valóságos téri-táji képzeteket keltő-befogadó síkon, mint Pilinszky alvó szegei a jéghideg homokon, ám a lírai homályt Schmal mértanias utalásokkal foszlatja szét. Pontosabban: részint a hatvanas-hetvenes évek konceptuális fotógyakorlatára emlékeztető geometrizáló fegyelemmel, részint a klasszikus avantgárd (leegyszerűsítve) konstruktivistáinak műveire emlékeztető formarenddel mintegy konkretizálja-fókuszálja a fény-árnyék mozdulatlanná állandósított kettősségét. A konceptuális gondolkodásmód hatására utal a szerialitás is, melynek eredményeképpen viszont megmutatkozik a mozgás változást kikényszerítő ereje iránti érdeklődés; a "vizsgálat" azonban mindig a mozdulatlanság monstranciaszerű felmutatásával ér véget.” (Hajdú István, Magyar Narancs, 2002, május 16.)

febr.22-ig; Bp. Budapest Galéria

Szereti ön a harmonikát?
A harmonika szerelmesei a MüPa-ban

© muzsikus.hu

A harmonika, akár tangóharmonika, akár más, valahogy mindig szívbemarkoló. És ez itt most nem a melodráma helye. Még ha katonák is nótáznak mellé, ha füstös bárok levegője fonja is körül hangjait, az elmúlásról szól, mintha nem tudna másról.  

Harmonika Gálaest és Weszely Ernő lemezbemutató koncert lesz a Művészetek Palotájában, ahol Strausstól Ray Charlesig bármi előfordulhat majd. Weszely Ernő, Magyarország egyik leghíresebb harmonikásának első lemeze, melyet ezen az estén mutatunk be a nagyközönség előtt. Weszely Ernő már számos művésszel lépett föl, most is meghívta néhány barátját, akikkel közösen varázsolják el a zene iránt elkötelezett tisztelt publikumot.

A kiváló harmonikás 1953. április 10-én született Sümegen. Három éves korától kezdve vonzódik a zenéhez. Ezt akkoriban egy Orion típusú rádió és egy lemezjátszó segítette. Négy éves volt, amikor apja elvitte egy vak kántorhoz Sümegen. Nála kezdett ismerkedni a zongorázás alapjaival.

A 70-es évektől kezdve a vendéglátóiparban dolgozott, jobb-rosszabb körülmények között.

1984-ben a Budapest Ragtime együttes meghívott tagjai közé került. Ekkor indult el valódi zenészkarrierje. 1986-ig a zenekarral bejárta a fél világot. Az utóbbi tíz évben sokat tanulta a digitális hangtechnikát. Ebben nagy inspirációt adott az 1996-ban megjelent Ray Charles lemez, ahol  a keverési munkákat maga Ray Charles készítette. Weszely Ernő tíz éves kora óta vak. Nem zavarja. A harmonika édes-bús hangja minden gondot sutba dob. A most megjelenő album lesz az első önálló lemeze.

febr.2.; Bp. MüPa