Kovalik Balázs rendező kapja az Aegon Művészeti Társdíjat
Az Aegon Művészeti Díjat egy kortárs magyar író kapja meg minden évben. A díjazott pedig más művészeti ágakból jelölhet valakit a Társdíjra. Az idei díjazott, Térey János író, aki a Társdíjra Kovalik Balázs rendezőt jelölte. Az opera-rendezéseiről ismert alkotó ma veszi át az elismerést.
Kovalik Balázs © Dobó László |
Az Aegon Művészeti Társdíjra a díjazott író jelölhet fél évvel később egy kortárs magyar művészt – kötelezően másik művészeti ágból. Olyan valakit, aki műfajában jelentőset alkotott, s fontos ezzel az elismeréssel is felhívni személyére és a munkáira a figyelmet.
A szakmai zsűri az idén Térey János költőt választotta Asztalizene című drámájáért, ő pedig Kovalik Balázst jelölte Társdíjra, amelyet nettó kétmillió forint és egy bronz kisplasztika jelenít meg s amelyet csütörtök este vesz át a Nemzeti Színház Gobbi Hilda színpadán.
Az első Aegon Művészeti Díjat Spiró György vette át 2006-ban a Fogság című regényéért, 2007-ben pedig Rakovszky Zsuzsa költő, író kapta meg a díjat Visszaút az időben című verseskötetéért. Spiró György Jeney Zoltán zeneszerzőt jelölte a Társdíjra, Rakovszky Zsuzsa tavaly Vojnich Erzsébet festőművészt.
Kovalik Balázs rendező, a Magyar Állami Operaház művészeti igazgatója, a Budapesti Őszi Fesztivál művészeti vezetője. Tanulmányait a Bajor Színiakadémián és a Zeneművészeti Főiskolán végezte Münchenben. 1984-től a Budapesti Pinceszínház tagja, 1987-től pedig a Nemzeti Színház Színiakadémia növendéke lett. 1991-től a Magyar Állami Operaház rendező-asszisztenseként működött. 1993-tól az August Everding Bayerische Theaterakademie/ Hochschule für Musik in München rendező szakos hallgatója volt, itt 1997-ben szerzett rendezői diplomát. Ugyanettől az évtől kezdve a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem opera tanszakának tanára. Érdemes művész, a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjének kitüntetettje.
Részlet Térey János indoklásából: "Az a rendező, aki ébren tartja a figyelmünket, folyamatosan rákérdez az alapokra. Azaz magára a múzeumra. Eszményi esetben nem a konvenció szolgája és nem a kultúra kegyurainak hűbérese, hanem alkotó. Nem csak az agyában, nem csak 'a szívében', hanem a bőrén hordozza a megoldandó problémáját."