Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
2007. november. 18. 14:51
MTI
Utolsó frissítés: 2007. november. 18. 14:46
Kult
"Berlin a mi Párizsunk"
Január 18-ig Berlinbe költözött a Petőfi Irodalmi Múzeum "Nekünk ma Berlin a mi Párizsunk" című kiállítása.
A magyar nagykövetség épületében berendezett kiállítás 1900 és 1933 között Berlinben élő és alkotó magyar művészek élményeit vázolja páratlan fotók, rézkarcok, naplók, korabeli újságcikkek, irodalmi alkotások, dokumentumok és különböző tárgyak segítségével.
A történelmi előzményekhez tartozik, hogy már a XIX. század második felétől megnőtt a berlini egyetemen tanuló magyar diákok száma: mások mellett Alexander Bernát, Hatvany Lajos, Lukács Görgy, Balázs Béla látogatták a századfordulón az egyetemet. De nemcsak ez jelentette a vonzerőt, hanem elsősorban maga a város, amely ekkor már az európai modern kultúra egyik fellegvára volt. A magyar diákok mellett írók, többek között Jókai Mór, Bródy Sándor, művészek, mint Hatvany Ferenc, tartózkodtak hosszabb-rövidebb ideig Berlinben, tudósítva a hazai közönséget a birodalmi főváros kulturális és társadalmi életéről.
A manapság köztudatban élő Berlin-kép elsősorban a weimari köztársaság Berlinjének kultúrájához kötődik. Egy modern metropolisz, amerikaias tömegkultúrával, az európai avantgárd központja, vagy ahogyan Márai Sándor nevezte: "egyetlen nagy laboratórium". Márai Sándor berlini tartózkodása alatt számos cikkben tudósított felvidéki lapokat Berlin mindennapi életéről, visszaemlékezésében hű képet festett a kísérletező, önmagát kereső, művészeket és idegeneket egyaránt vonzó, modern városról. Az 1919 és 1933 közötti időszakban Berlin a magyar emigráció meghatározó helyévé vált. Nemcsak Balázs Béla, vagy Lukács Görgy, Berény Róbert és Péri László élt és alkotott itt, számos tudományos illetve művészi karrier is innen indult el.
Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója az MTI-nek elmondta, hogy a múzeum 2004-ben hasonló kiállítást készített Párizsról, a francia főváros és a magyar kultúra viszonyáról. "Már korábban gondoltunk egy olyan sorozatra, amely az "Írók poggyásza" címet viseli, s ennek lett az első állomása Párizs, a második pedig Berlin, különös tekintettel arra, hogy mindkét főváros rendkívül fontos szerepet töltött - s tölt - be a magyar művészek életében" - jelentette ki a főigazgató. Otthon a kiállítás a Tavaszi fesztivál idején került bemutatásra, most pedig - kissé átalakítva, eltérő hangsúlyokkal - Berlinbe költözött. A cím amúgy egy Komlós Aladártól vett idézet, a néhai neves író és irodalomtörténész ebben az időben szintén hosszabb időt töltött Berlinben.
Az elsősorban a múzeum munkatársai által összegyűjtött fotók, rézkarcok, naplók és újságcikkek kivétel nélkül Berlinben születtek, illetve olyan művészek készítették azokat, akiknek a berlini közeggel rendkívül fontos kapcsolatuk volt.
Berlin - mint Csorba Csilla hangsúlyozta - most is ugyanolyan fontos a magyar kultúra, illetve a magyar irodalom számára, mint a kiállítás által felölelt időszakban volt. Az első világháború előtt egyébként inkább azok érkeztek ide, akik itt tanultak - Balázs Béla, Lukács György, Hatvany Lajos -, míg a háború után nagyon sokan jöttek el Magyarországról, otthont és megélhetést keresve az emigrációban. Ami pedig a mostani Berlint illeti, az - ugyanúgy, mint a XX. században - egy fantasztikusan felpörgetett, eleven, mozgalmas, szabad légkörű világ. A magyar művészek erre vágytak akkor is, s erre vágynak ma is - hangsúlyozta a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója.
Márton László magyar író az elmúlt években két alkalommal is hosszabb időt töltött Berlinben, s német fordításban több könyve jelent meg, ezért - mint az MTI-nek fogalmazott - bizonyos mértékben berlininek is érzi magát. A város vonzerejét az író egyrészt Berlin sajátos atmoszférájával magyarázta. Másrészt azzal, hogy - mint fogalmazott - ezt a várost nagyon megverte a sors. Ezért lakóinak nagyon is át kellett gondolniuk, hogy városuk milyen is legyen, s ez magyarázza Berlin rendkívülinek számító őszinteségét és nyitottságát. Ehhez még azt fűzte hozzá: a német főváros múltjából fakadóan egyesíti a keleti és a nyugati vonásokat, s a kettő együtt olyan izgalmas kontrasztot képez, amilyen nincs sehol másutt. Végül pedig a városban van egy olyan közönség, amely rendkívül érdeklődő, nyitott minden hatásra, így a magyar kultúrára is.
A történelmi előzményekhez tartozik, hogy már a XIX. század második felétől megnőtt a berlini egyetemen tanuló magyar diákok száma: mások mellett Alexander Bernát, Hatvany Lajos, Lukács Görgy, Balázs Béla látogatták a századfordulón az egyetemet. De nemcsak ez jelentette a vonzerőt, hanem elsősorban maga a város, amely ekkor már az európai modern kultúra egyik fellegvára volt. A magyar diákok mellett írók, többek között Jókai Mór, Bródy Sándor, művészek, mint Hatvany Ferenc, tartózkodtak hosszabb-rövidebb ideig Berlinben, tudósítva a hazai közönséget a birodalmi főváros kulturális és társadalmi életéről.
A manapság köztudatban élő Berlin-kép elsősorban a weimari köztársaság Berlinjének kultúrájához kötődik. Egy modern metropolisz, amerikaias tömegkultúrával, az európai avantgárd központja, vagy ahogyan Márai Sándor nevezte: "egyetlen nagy laboratórium". Márai Sándor berlini tartózkodása alatt számos cikkben tudósított felvidéki lapokat Berlin mindennapi életéről, visszaemlékezésében hű képet festett a kísérletező, önmagát kereső, művészeket és idegeneket egyaránt vonzó, modern városról. Az 1919 és 1933 közötti időszakban Berlin a magyar emigráció meghatározó helyévé vált. Nemcsak Balázs Béla, vagy Lukács Görgy, Berény Róbert és Péri László élt és alkotott itt, számos tudományos illetve művészi karrier is innen indult el.
Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója az MTI-nek elmondta, hogy a múzeum 2004-ben hasonló kiállítást készített Párizsról, a francia főváros és a magyar kultúra viszonyáról. "Már korábban gondoltunk egy olyan sorozatra, amely az "Írók poggyásza" címet viseli, s ennek lett az első állomása Párizs, a második pedig Berlin, különös tekintettel arra, hogy mindkét főváros rendkívül fontos szerepet töltött - s tölt - be a magyar művészek életében" - jelentette ki a főigazgató. Otthon a kiállítás a Tavaszi fesztivál idején került bemutatásra, most pedig - kissé átalakítva, eltérő hangsúlyokkal - Berlinbe költözött. A cím amúgy egy Komlós Aladártól vett idézet, a néhai neves író és irodalomtörténész ebben az időben szintén hosszabb időt töltött Berlinben.
Berlin semmit sem vesztett értékéből (Oldaltörés)
Az elsősorban a múzeum munkatársai által összegyűjtött fotók, rézkarcok, naplók és újságcikkek kivétel nélkül Berlinben születtek, illetve olyan művészek készítették azokat, akiknek a berlini közeggel rendkívül fontos kapcsolatuk volt.
Berlin - mint Csorba Csilla hangsúlyozta - most is ugyanolyan fontos a magyar kultúra, illetve a magyar irodalom számára, mint a kiállítás által felölelt időszakban volt. Az első világháború előtt egyébként inkább azok érkeztek ide, akik itt tanultak - Balázs Béla, Lukács György, Hatvany Lajos -, míg a háború után nagyon sokan jöttek el Magyarországról, otthont és megélhetést keresve az emigrációban. Ami pedig a mostani Berlint illeti, az - ugyanúgy, mint a XX. században - egy fantasztikusan felpörgetett, eleven, mozgalmas, szabad légkörű világ. A magyar művészek erre vágytak akkor is, s erre vágynak ma is - hangsúlyozta a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója.
Márton László magyar író az elmúlt években két alkalommal is hosszabb időt töltött Berlinben, s német fordításban több könyve jelent meg, ezért - mint az MTI-nek fogalmazott - bizonyos mértékben berlininek is érzi magát. A város vonzerejét az író egyrészt Berlin sajátos atmoszférájával magyarázta. Másrészt azzal, hogy - mint fogalmazott - ezt a várost nagyon megverte a sors. Ezért lakóinak nagyon is át kellett gondolniuk, hogy városuk milyen is legyen, s ez magyarázza Berlin rendkívülinek számító őszinteségét és nyitottságát. Ehhez még azt fűzte hozzá: a német főváros múltjából fakadóan egyesíti a keleti és a nyugati vonásokat, s a kettő együtt olyan izgalmas kontrasztot képez, amilyen nincs sehol másutt. Végül pedig a városban van egy olyan közönség, amely rendkívül érdeklődő, nyitott minden hatásra, így a magyar kultúrára is.
