2007. július. 18. 10:55 hvg.hu Utolsó frissítés: 2007. július. 19. 12:44 Kult

Ha megdobnak kővel...

Már 1995-ben, amikor a Rolling Stones az Urban Jungle turné keretében Budapesten járt, nos, már akkor is úgy gondoltuk, jó, láttuk őket, először és utoljára itt, Pesten. Úgysem indulnak újabb turnéra, ötven fölött, megszámlálhatatlan koncerttel, több tucat lemezzel a hátuk mögött, ezernyi liter alkohollal, sok köbméternyi füsttel a szervezetben. És tessék. Programajánló a hvg.hu-tól!

Hát nem volt elég?
The Rolling Stones
(vendég: The Charlatans)
Budapest

All Down The Line

Jagger és Richards
Tegnap este, Bukarestben
© AP
Júliusban eddig Rómát, a montenegrói Budvát, majd egy négymillió euróba kerülő, hétszáz bankár előtt tartott magánshow kedvéért Barcelonát, aztán Belgrádot, majd Bukarestet érintették. Pénteken, 20-án, Budapest következik, a Puskás Ferenc Stadion. A mítikus névadó elhunyt tavaly, de az aréna eddigi leghíresebb vendégei most visszatérnek. És elevenebbek, mint valaha.

Time Is On My Side

Azok a hazai orthodox Stones-hívek, akik végigkísérik a már javában zajló európai turnét, s több állomáson is látták a zenekart, arról számoltak be, hogy a tavalyi baleset, amelyben Keith Richards fejsérülést szenvedett, nem múlt el nyomtalanul. Az elpusztíthatatlan gitáros néha bizony ténfereg a színpadon, mintha nem pontosan tudná, hol is van, és olykor a már ezerszer eljátszott riffeket, a Brown Sugar, a Jumpin' Jack Flash, vagy a Start Me Up kezdő gitárfutamát sem nyomja óramű pontossággal. Nos, a Youtube-on rákeresve a most zajló turné videóira, nem ez látszik... És különben is, Richards mindig hanyag előadásmódjáról, csavargószerű öltözetéről és öntörvényű színpadi habitusáról volt ismert. A riffek - jelentjük - szólnak, mint az atom, a banda kényelmesen felül Richards és a dobos Charlie Watts utánozhatatlan, éles, kemény ritmusaira és...zúz. Hatvanon is túl. Vicces? Persze. És szép. A Stones mindig is ez volt: nyelvöltögetős tréfa, és halálos, komoly blues.

You Gotta Move

Megígértük, küldjük a nótát...

Az egyik rajongói fórum tanúsága szerint, kedd este, Bukarestben a Rolling Stones 21.25-től 23.20-ig volt színpadon, s a program így alakult:
1.Start Me Up
2.Let's Spend The Night Together
3.Rough Justice
4.Rocks Off
5.You Can't Always Get What You Want
6.Midnight Rambler
7.I'll Go Crazy
8.Tumbling Dice
--- A zenakar bemutatása ---
9.You Got The Silver (Keith)
10.I Wanna Hold You (Keith)
11.Miss You (át a B-színpadra)
12.It's Only Rock'n Roll (B-színpad)
13.Satisfaction (B-színpad)
14.Honky Tonk Women (ismét nagyszínpad)
15.Sympathy For The Devil
16.Paint It Black
17.Jumping Jack Flash
18.Brown Sugar (ráadás)

A rhythm and blues az a tradíció, amelyből indult a zenekar és ez az a forrás, amely ma is táplálja az öreg vénákat. És innetől már értelmetlen is a kérdés: meddig lehet ezt még  csinálni?

A blues folytatható tradíció, maga a zene is ilyen, ugyanaz a három akkord megy körbe-körbe, s maguk a blues zenészek sem szokták fiatalon abbahagyni. Robert Johnson, Muddy Waters, Willie Dixon, vagy a ma is folyamatosan zenélő BB. King, akár az öreg énekmondók, halálig ismételték ősrégi bluesaikat.

Nem tesz mást a Stones sem. Újra és újra elmesélik ugyanazt a történetet. A Stones két ős-tagja, Mick Jagger és Keith Richards egy elővárosi vasúton találkoztak tizenévesen, Jagger hóna alatt a chicagói Chess Records lemezeit hurcolta. Soul, blues, r'n'b. Ezt a zenét hozták be Angliába, majd a kontinensre, és keverték hozzá a pop-ot, a rock and rollt, a folkot. Ez a kevercs ma is működik.

Még mindig hitelesen? (Oldaltörés)



Street Fightin' Man

Lázadó ritmusaik nem vesztettek fényükből. Mitől szól frissen az utcai harcos balladája, a Street Fightin' Man, vagy a fattyú ars poetica-ja, a Jumpin' Jack Flash, a düh apoteózisa, a Satisfaction, a szex dirty rock and rollja, a Brown Sugar, a táncoslábú freakek tréfája, a Miss You, a megalázottak himnusza, a Salt Of The Earth, a kiábrándulak testamentuma, a You Can't Always Get What You Want, a kamaszos rockerek  pörgős cucca, a Start Me Up, a magányosok mantrája, a Midnight Rambler, a kifosztottak balladája, a Down In The Whole, a peches szerencsejátékosok vallomása, a Tumblin' Dice, a nőcsábászok tragikomédiája, a Honky Tonk Women, az otthontalanok imája, a Gimme Shelter? Mitől hangzik hitelesen mindez  többszörös milliárdos, idős uraktól?  Erre már nemigen van magyarázat. Ezt hívják tehetségnek, hogy ezt a patetikus tanulságot vonjuk le.


Like A Rolling Stone

Milyen elegáns: a definitív Stones-önvallomást, a Like A Rolling Stone-t a nagy barát, Bob Dylan írta, még jóval azelőtt, hogy egyáltalán felmerülhetett volna, ki, meddig bírja, s a Stones 1995-ben emelte himnuszává. Dylan ma is játszik. Az ős-generációból Marianne Faithful is, David Bowie is, Pete Townshend is, Paul McCartney is. Mondjuk végig a klasszicizálódott rock-előadók sorát: Jim Morrison, Jimi Hendrix, Brian Jones, Janis Joplin, Gram Parsons, Marvin Gaye, Elvis Presley, Bob Marley, Sid Vicious, John Lennon, George Harrison, Ian Curtis, Kurt Cobain  halottak.

A Stones sajtóirodája bizonnyal cáfolná, Richards pedig hörgősen nevetne a kijelentésen, de a banda helyettük is játszik, mintha helyettük volna életben. Kihalt mellőlük a zenekarból Brian Jones, a zongorista Ian Stewart, a producer Jimmy Miller, meghaltak barátaik és zenésztársaik számosan. Mick Taylor és Bill Wyman bemondták az unalmast, kiszálltak. Ők valamiért életben maradtak és folytatják tovább. Ahogy Keith Richards nyilatkozta önreflektíven a 60 születésnapja körül; annyiszor akart már meghalni, annyi életveszélyes dolgot művelt már, hogy ha egyszer úgy alakult, hogy még él, mostmár megnézi, meddig juthat el. Meddig futhat a vitorlás a nyílt vízen - mondta tőle szokatlanul poétikusan.


Sympathy For The Devil

Nos, akkor nincs más hátra: zarándokoljunk el a Puskás Ferenc Stadionba, bármennyibe kerüljön is. Nem valószínű, hogy valaha még egyszer Budapesten járnak. Cirkusz? Show? Glitter rock? Az. De kit érdekel? Fejezzük ki együttérzésünket az Ördöggel. Ha már útba ejtette  ezt a mi otthonos, közép-kelet európai poklunkat. "This could be the last time, maybe the last time...I don't know..."


Egyéb programajánlatok a hvg.hu-tól! (Oldaltörés)



Északi oldal
Balatone Fesztivál

© Stiller Ákos
Ha nem unod még a hazai fesztiválkínálatot, megnézheted ugyanazokat a bandákat, amelyeket szinte az összes nagyszínpadon. Na jó, félre a rosszmájúságot..! Mert mégiscsak cool buli ígérkezik a Magyar Tenger északi oldalán, Zánkán.

Az erős és erőtlen hazaiakon kívül jön a megújult Asian Dub Foundation, a megunhatatlan (?) Dog Eat Dog, valamint a már visszaérő Dilinja. Ha pedig nem tetszik, ússz egyet, vagy napfürdőzz s gondolj az úttörőkre!

Július 18-22; Zánka

Nem 1/2-ünk a farkastól
Félsziget

© Stiller Ákos
A magyarországi fesztiválipar multisodik, a Sziget iroda Marosvásárhelyen vetette meg a lábát, mostmár stabilan. Erdély is kap egy adag LGT-t, jön a Kosheen, s kellemes meglepetésként a Gogol Bordello.

De természetesen celebrálnak a magyaroraszági sztárok Ákostól a Kispálig, s jön a harapós román mezőny. Nem vicc, arrafelé ugyanaz szól, mint itt, csak kicsit csípősebb a fűszerezés. Tessék útrakelni!

július 25-29.; Marosvásárhely (RO)

Sosem öregszik
Harry Potter és a Főnix Rendje

Örökifjú? Már bőven kamaszodik. Harry Potter kalandos körülmények között ötödször is visszatér a Roxfortba, és meglepve tapasztalja, hogy a varázsvilág elől eltitkolták előző évben lezajlott drámai találkozását. Senki nem tudja, hogy Voldemort nagyúr visszatért. Cornelius Caramel féltékenységből új Sötét varázslatok kivédése tanárt nevez ki az iskolába, akinek az egyik legfőbb feladata Dumbledore professzor és a diákok szemmel tartása. Talán ezért éri a Roxfort lakóit olyan váratlanul az a sötét varázslat, amely ellenük fordul. Harry, két barátja, Ron és Hermione sürgetésére, végül maga veszi kezébe az ügyet...

Harry Potter and the Order of the Phoenix - angol-amerikai fantasy, 2007; r.: David Yates

A méret a lényeg
Nagy művek

Ha nagyok is, nem biztos, hogy főművek, de persze azok is lehetnek köztük!  Játék léptékkel és perspektívával:  a Szombathelyi Képtárban méretüknél fogva szokatlanul nagy műalkotások láthatók. A tárlat a képtár tulajdonában lévő azon műveket mutatja be, amelyek kvalitásos művészektől származnak, és amelyeket ritkábban van alkalom más módon bemutatni, egyszerűen, mert akkora helyet foglalnak el...

Július 29-ig; Szombathelyi Képtár

Csizma a falon
Utazás az olasz művészetben


A Szépművészeti rendületlenül szállítja a megatárlatokat - s vélhetően a nagy nézőszámokat is. A második világháborút követő időszak olasz képzőművészetét mutatja be legújabb, július 12-én nyíló kiállításuk, amelynek anyagát a római Farnesina-gyűjteményből válogatták.
 
Az Utazás az olasz művészetben című tárlat száz festményt, szobrot, grafikát, textilt, kollázst, videómunkát vonultat fel. A kiállításon számos irányzat jelenik meg, a művek az alkotók sokszínűségét is tükrözik. Olaszországban a század második felében ismét előtérbe kerültek az avantgárd kísérletek. A hatvanas évek végétől olyan új irányzatok tűntek fel, mint a természetes környezet tárgyait felhasználó "Arte povera", vagy a hangsúlyosan individuális, expresszív festői nyelvű "Transzavantgárd" és "Anakronizmus". A kiállítás ezeket kísérleteket bemutatva arra is ráirányítja a figyelmet, milyen korábbi irányzatokból merítettek az alkotók.

Szeptember 9-ig; Bp. Szépművészeti Múzeum

Kult Balla István, Németh Róbert 2024. november. 30. 20:00

„Ez az első olyan lemezanyag, aminek az írása közben józan voltam” – Analog Balaton-interjú

„A leszaromság is abból jöhet, hogy csináljuk, amit szeretünk, és nem kell magunkat megerőltetni” – írja le a nemrég Repedés című albummal jelentkező Analog Balaton a hozzáállásukat a világhoz. Szomorú-e a mai popzene? Milyen volt a tagok – Zsuffa Aba és Vörös Ákos – híres Kinizsi utcai albérlete? Miben más józanul dalokat írni, mint a korábbi gyakorlat? Interjú.