Kornai Gábor. Pécs vezetői alábecsülték a feladatot? © AAM

Kornai Gábor: Az EKF 2010-ben az ország és Pécs számára egészen egyedi lehetőség. Pécsi lokálpatriótaként  - hiszen családi és szakmai szálak is a városhoz kötnek -  aggódom, hogy ezt a lehetőséget hagyjuk kicsúszni a kezünk közül. Túlzás nélkül: pár millió turista az EKF miatt érkezhet Magyarországra, illetve Pécsre. De nincs autópálya, „egy jelzett erdei út” vezet le délre, s meglehet, ez 2010-re sem változik. A vasút is egy erdei vasúthoz kezd hasonlítani. Az Intercity vonat 3 óra 20 perc alatt teszi meg a Budapest-Pécs távolságot, ami a világ szégyene. A pogányi reptér sem alkalmas nagy nemzetközi forgalom lebonyolítására. De ha már sikerült odaérni, akkor sincs elegendő szállodai férőhely. S ha majd lesz is, vajon mit kezdenének vele a rendezvények végeztével? Nincs rá terv, hogy az itt foglalkoztatott embereket hogyan tarthatnák meg, s a vendéglátó potenciál hogyan működne majd rentábilisan? Egyébként úgy hírlik, hogy nem elsősorban a városban, hanem a környékén kezdődtek privát szállodai fejlesztések, ám Harkány, Siklós, Villány nincs tömegközlekedéssel szervesen a városhoz csatolva.

K. G.: Ez EKF-nek valóban éppen az volna a lényege, hogy a segítségével létrehozzanak olyan kapacitásokat, amelyeket Pécs, mint az életminőségre fókuszáló pólus-város a későbbi fejlesztéseihez használhatna fel. Egyes víziók szerint pedig Pécs lehetne Magyarország Miamija, ahová a nyugdíjasok életük őszén visszavonulhatnának, egy viszonylag kellemes mediterrán jellegű éghajlaton töltve napjaikat. Ehhez olyan szolgáltatásokat kellene felépíteni, amelyek ennek a korcsoportnak megfelelnek. Ezek sokban hasonlítanak azokhoz, amelyekkel a 2010-es rendezvények vendégeit ki lehetne szolgálni. Jó, hogy privát beruházások történnek, de nem tudni, hogy a hozzájuk kapcsolódó szakemberképzés megkezdődött volna. Képeznek „vasesztergályost és kosárfonót”, de idegenforgalmi szakembereket, szállodai személyzetet, étteremben alkalmazható embereket, idegenvezetőket nem. Pedig erre komoly szükség volna, hiszen az „emberi faktor” felkészítése az egyik leghosszabb folyamat, s csak két és fél évünk van már.

hvg.hu: Pécsnek vannak tapasztalatai a nagy kulturális rendezvények lebonyolításában. Elég csak az országos színházi találkozó, a POSZT eseményeire hivatkozni. A helyzet csak javulhat, hiszen jelentős kulturális beruházások révén az intézményi háttér fejlődésnek indul. Mi hát a hiba?

K.G: Tervben van öt beruházás, amiből kettő-három - meglátásom szerint - teljesen felesleges és fenntarthatatlan volna, ha tényleg megvalósulna. A Közterek-programot, amely a város tereinek kulturális helyszínekké alakítása, és a Tudásközpontot, ami a megyei- és az egyetemi könyvtár egyesítéséből jönne létre, meg kellene valósítani. Az úgynevezett Nagy Kiállítótér, a koncert- és konferenciaközpont vagy a Zsolnay-negyed kulturális negyeddé átépítése alighanem felesleges. Hogy ezekkel a rendezvények befejeződése után mit kezdene a város, és hogyan tartaná fenn őket, arról fogalmam sincs. Lehet, hogy csak méretproblémák vannak, és kisebb termekre volna szükség. Az építési hatósági eljárások még nem zajlottak le.  Kötött engedélyeztetési folyamatok vannak, s az építési technológiával ugyanez a helyzet. Ekkora volumenű épületeket a szabályokat betartva már nem lehet engedélyeztetni és felépíteni a hátralévő szűk időben. A megalomán építészeti elképzeléseket le kellene szállítani a földre s inkább tartalmi kérdésekre, a programra kellene koncentrálni. Mert az sincs rendben. Igaz, Pécsett minden évben megrendezik a az országos színházi találkozót, ami jó egy hétre felnyomja az adrenalint városszerte, megnő a nyüzsgés. Ez az állapot egy éven át tartana, s nem egy ilyen rendezvény, hanem kettő-három zajlana folyamatosan. Nem látom egyelőre, hol a tartalom. Néhány programról ugyan hallani, de nem annyiról, és olyan színvonalúról, amely az EKF-nek rangban megfelelhet.

hvg.hu:  A korábbi vezetők távozása valószínűleg nem használt a projektnek. A külső szemlélőnek úgy tűnt, hogy a megvalósítás reális lehetőségeit kereső technokraták (városi tisztviselők) és a kompromisszumokra nem hajló művészemberek összecsapásából az előbbiek kerültek ki győztesen. Ön ezt hogyan értékeli?

K. G.: Három-négy kulcsfontosságú vezető is távozott a program éléről. Elköszönt Takáts József majd Tarrósy István, akik a nyertes pályázat szellemi hátterét adták, aztán Kiss Tibor  - aki projektmenedzser lett volna - pár hetes vacillálás után nem vállalata el a feladatot. Freivogel Gábor, aki a főépítészeti feladatokat látta el, különféle városházi viták miatt távozott. Ezek a jelek káoszra, határozatlanságra, bizalmatlanságra, hatásköri tisztázatlanságokra utalnak. Feszültségek mutatkoznak megye, város és kistérség, kultúra, építészet és program, logisztika, közlekedés és várostervezés között. Nincsenek egységes, integrált koncepciók. Pedig az előkészítést a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) tudtommal egymilliárd forint körüli összeggel támogatja. Sajnos ebből egy 280 milliós tanácsadási projektre teljesen feleslegesen adnak ki pénzt, mert ennek keretében készülne el az a megvalósíthatósági tanulmány, amire már az előzetes koncepcióalkotás idején, két és fél éve szükség lett volna. Nem most kellene eldönteni, hogy egy konferencia- és koncert központot fenn tud-e tartani a város évtizedeken át.

hvg.hu: Ön azt mondja: se program, se idő, se megfelelő szakemberek. Ezzel szemben Tasnádi Péter pécsi polgármester nemrégiben azt állította egy televíziós interjúban, hogy minden a tervek szerint halad. Mi hát az igazság Ön szerint, és mit kellene tenni?

K.G.: A város, megye, kistérség, régió erőterében létre kellene hozni az EKF nevű „jelenséget”. Erről azonban egyelőre nem lehet megmondani, hogy mi. Nincsen definíciója, csak valamiféle kulturális víziója van. De attól, hogy van egy látványtervünk egy hídról, azon még nem lehet átmenni. Tehát az a szervezet sem áll megnyugtatóan készen, ami ezt a programot megvalósítja. Most a programiroda élére kineveztek egy új vezetőt, Mészáros Andrást, aki a BAT dohánygyár kormányzati kapcsolatokért felelős igazgatója volt, így feltételezhetően gyakorlata van az ilyen jellegű szervezési és irányítási feladatok ellátásában. Tehát lehet, hogy nála jó kézben van ez a dolog, de nem lehet tudni, hogy a pénzt, paripát, fegyvert hogyan osztották le? Nem lehet látni, hogy ez a szervezet miféle szervezet. Abban pozíciók vannak-e vagy feladatok? A feladatok együtteséről egy úgynevezett "masterplan" sincs, amelyik megmutatná, hogy miféle dolgokkal, mikor kell foglalkozni. Becslésem szerint ez nagyságrendileg 20 ezer soros dokumentum kellene, hogy legyen.

Már Toller László polgármestersége idejében több embernek kellett volna koordinált és strukturált munkát végezni az EKF-projekten, de ez azóta sincs így. Senki számára sem világosak a finanszírozás forrásai és kritériumai. Nincs egy kompetens vezető, aki képes döntéseket hozni. Egy normális folyamatban a befolyásos érdekeltek (akadályozók és támogatók) megbeszélik egymással, hogy mi volna az alkalmas döntés, amit felterjesztenek a döntéshozónak, aki hoz egy határozatot az érvek és ellenérvek alapján. Ez egy ideális szervezetben legalább három-négy emeletes döntéshozói fórum struktúrát jelent, ahol van egy projekt végrehajtási szint, annak egy irányítási szintje, s az irányítási szintnek egy felügyeleti szintje. És döntési jogkörök vannak delegálva minden szintre. A felügyeletben azoknak kéne részt venniük, akik a pénzt adják, s figyelik, hogy azt megfelelően költik-e el. Mivel 2010 választási év, kemény politikai csatározásokra lehet számítani a kultúrában és az EKF körül is. Ezért a felügyeleti szintben nyilvánvalóan a politikai befolyásolókat is szerepeltetni kell, hogy meg lehessen óvni a rendezvénysorozatot a marakodástól. A pártoknak más fórumot kell adni, ahol a párbajokat lefolytathatják.

hvg.hu: Gondolja, hogy a jelenlegi megosztott politikai közegben egy ilyen bonyolult döntéshozói szervezetet létre lehet hozni? S annak tagjai képesek volnának homo politicus-i  mivoltukat feledve a projektet szolgálni?

K. G.: Máshogyan nem működik. Sőt, többet mondok! Az irányítási szintre be kell vonni a megyét, a várost, a kistérséget, a régiót és mindazokat, akik ellene és érte is tudnak tenni valamit. Ennek az irányító fórumnak 12-15 személyesnek kellene lennie, míg a felügyelő fórum valamivel kevesebb emberből állhatna. Ezeket a fórumokat ki kellene találni. A végrehajtó szintben 150-200 kompetens főnek kellene teljes munkaidőben dolgoznia. Valami kincstári optimizmus hatja át itt a helyi vezetőket, de nem tudom, hogy mire fel. Talán informálatlanok, vagy nem értenek hozzá. Így nem képesek felmérni, hogy egy ekkora kulturális programot létrehozni milyen komplexitású feladat. Pedig itt az úthálózat, a városi közlekedés, a városkép, a szállodák, az informatika, a foglalkoztatottság, a tőkevonzás, a jegyeladás, reklám, propaganda, marketing ezer szállal függnek össze. A már említett masterplant létre kell hozni, így világosan kitűnne, hogy mi a sorrend, mi, mitől függ, mi, minek a feltétele. Például a világsztárok egyeztetésére szükség van, de ahhoz ismerni kellene, hogy milyen programhoz szeretnék őket meghívni. 2010-re az igazán nagy sztárok naptára megtelt, így a rendezvény rangjának megfelelő, s a közönséget a helyszínre vonzó előadókat már aligha tudnak megszerezni.

hvg.hu: Ez talán nem akkora baj, ha elfogadva az Ön érvelését, a megalomán elképzeléseket feledve a földre szállunk. A világsztárok helyett több kisebb program alighanem a városnak és a közönségnek is hasznosabb volna, például a köztereken kialakított, ingyen is látogatható színpadokon.

K. G.: Ez nem változtat azon, hogy a kulturális program felelősének már most egész évre tudnia kellene, hogy melyik nap, melyik helyszínen mi történik, és ki lép fel. Legalább tucatnyi emberrel kellene már szervezni, hogy minden elem a helyére kerüljön. A propagandán is ennyien kéne dolgozni. E percben nincs olyan portálja az EKF-nek, amely az eseményekről tájékoztat, s ahol jegyet lehet rendelni, vagy legalább előzetesen regisztrálni. Például a 2014-es Koreában rendezendő téli olimpiára már most árulják a jegyeket. Itt egy öt világnyelven működő honlapra volna szükség, aminek már legalább koncepció formájában léteznie kéne. Persze ehhez a programnak is már össze kellett volna állnia, mondjuk 80 százalékig. Akkor azt is könnyebb volna eldönteni, tényleg kell-e konferenciaközpont vagy koncertterem.

hvg.hu: Tehát úgy értékeli, hogy az EKF az elképzelt formájában gyakorlatilag magvalósíthatatlan? Illetve mire elég a két és fél év?

K.G.: Józan pesszimizmusomból ki lehetne engem rángatni, de amíg tettek helyett csak duma, duma és duma van, addig maradok pesszimista és azt mondom, hogy ez a város elpuskázta a legnagyobb esélyt. A 30-40 százalékát annak, amivel pályázott, már visszahozhatatlanul elszórakozták. Ha az EKF-et a koncepcióalkotás pillanatában 100-nak tekintjük, akkor legfeljebb 50-et, 60-at lehet kivitelezni. Azaz vissza kell venni a méretekből és a bonyolultságból. De ehez fel kéne állítani az előbbiekben vázolt, kompetens irányító szervezetet. Erre elvileg volna 35 milliárd, de a pénzeket pályázatok útján kell lehívni a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökségtől. Ez a folyamat több hónapos, normális esetben is. Itt ráadásul utófinanszírozás van, amihez előfinanszírozást kell keresni. Ha még 35 milliárd forint odaszivárgására számítanak két és fél év alatt, akkor azt sürgősen fel kéne hajtani. Ám ha volna is hajlandóság, hogy a tőke beszálljon az EKF-projektbe, vajon milyen városfejlesztési koncepcióhoz kapcsolódhat itt? Milyen kulturális eseménysorozatba illeszkedhet bele?

hvg.hu: A 2010-es évben Essen és Isztambul is helyet ad a saját EKF-rendezvényeinek. Tasnádi Péter polgármester szerint ezek a városok sem állnak jobban. Akkor miért az itthoni nagy aggodalom?

K.G.: Essen hatszor-nyolcszor fejlettebb régióban van, s a kultúra befogadásának feltételrendszere is  más. Az ottani kultúrafogyasztás szintje Európában az egyik legmagasabb. A kultúrára nem csak igény van, hanem pénz is, amit el is költenek. Isztambul viszont Európa egyik legnagyobb városa, és sokak számára nagyon egzotikus. Oda már csak azért is el fognak menni, mert vonzó. Essennek és Isztambulnak is nagyon jó a közlekedési helyzete, a vendéglátási potenciálja. Ilyen körülmények mellett kellene Pécsnek versenyre kelni a látogatókért, s megmutatnia magát. Az alap adottságokat tekintve Budapest volna versenyképes a másik kettővel. Ennek ellenére nem lehetetlen versenyezni, de ehhez nagyon célorientáltan és keményen kéne dolgozni már holnaptól.

hvg.hu: Mivel kezdené Ön, ha a kezébe kapná a vezénylést?

K. G.: Én legfeljebb tanácsokat adok. S azt biztosan elmondanám, hogy nincs még egy évünk arra, hogy végrehajtó szervezetet építsünk a nulláról. Valószínű, hogy a szükséges 150-200 főt drága pénzért kell majd outsource-olni, s profi impresszáriókat, médiaszakembereket, tanácsadókat, projektmenedzsereket kell alkalmazni. Az egyéni érdekérvényesítésnek, a helyi politizálgatásnak, a „mutyi”-nak pedig véget kell vetni, mert – bár a szerződéseket, s a szankciókat nem ismerem – az EKF-jogot vissza is lehet venni. Lassan erre a határra sodródik az ügy. Márpedig ez az egész országnak igen kellemetlen volna. Ezért arra is figyelni kell, hogy nem csak Pécsett vannak bajok, hiszen a központi koordinációs fórumok sem beszélnek érdemben egymással. Senki sem kényszeríti őket kooperációra. Se politikai, se gazdasági koordináció nincs.

Meixner Zoltán