2007. május. 16. 11:10 hvg.hu Utolsó frissítés: 2007. május. 16. 15:04 Kult

A helyes megfejtés: 23

Valahogy tízévenként felbukkan egy film, amelyben ott a megfejtés - mindenre. Ez most a 23 című munka. De van e hétre más ajánlatunk is. Tommy Lee Jones egy westernben, független filmek Siófokon, Baksa Soós János kiállítása Fehérváron, ifjúsági klasszikus zenei szemle Pécsen, lányok a buszmegállóban, pillanatok plexibe öntve, Koala Fusion, electrozenei bábszínház. Szabadidős ajánlatok a hvg.hu-tól!


Sekély sírhant a szúrós homokban
Melquiades Estrada három temetése

Tommy Lee Jones
Az (élet)út pora
Nem spagetti és nem is kult-western. Csak egy western. De mielőtt azt hinnénk, ennek a műfajnak már vége, gondoljunk a gyerekkorunkra. Meg egyfajta új western-hullámra, a Brokeback Mountain-ra is akár. Lássuk hát a sivatagi rókát! Melquiades Estrada holttestét egy sekély sírban találják meg a sivatagban, ahol a meggyilkolása után sietősen elkaparták. A helyi hatóságok kísérletet sem tesznek a bűnügy megoldására; gyorsan átvitetik a hullát a temető szegényeknek fenntartott sírhelyére. Melquiades legjobb barátja, Pete Perkins, aki brigádvezető egy ranchon, úgy határoz, hogy maga keresi meg a gyilkost. Az emberség tüzének őrzője Texas e távoli vidékén rákényszeríti a gyilkost, hogy vigye el Melquiades testét álmai Eldorádójába Mexikóba, és az emlékezetes utazás végén Pete barátja harmadszor is eltemetteti.

The Three Burials of Melquiades Estrada- amerikai-francia western, 2005; rendező: Tommy Lee Jones


Mindentől függetlenül
Az 54. Országos Függetlenfilm Fesztivál

Miből lesznek cserebogarak? Emlékeztetőül: a Maestro című, legutóbb Oscar-díjért versenyző magyar animációs film először az 52. Országos Függetlenfilm Fesztiválon, Székesfehérváron nyert díjat. Ők már akkor tudták? Talán nem véletlenül? A független filmes felhozatal, legalábbis egészséges kulturális közegekben így van ez, előbb-utóbb megtermékenyíti a main streamet. Hogy itt minálunk menniyre egészséges a közeg, arról ehelyt most kezdenenénk vitát, mindenesetre független film van. Él és élni akar. Tessék: a MAFSZ – Magyar Független Film és Video Szövetség  – 2007. május 17. és 20. között Siófokon rendezi meg soron következő, 54. Országos Függetlenfilm Fesztiválját. A közel 700 tagot számláló szervezet 1931-ben alakult, és tavaly ünnepelte 75. születésnapját. Az év legrangosabb függetlenfilmes eseménye több száz látogatót vonz. Ezen a fesztiválon előzsűri által válogatott, illetve a tájegységi szemléken díjazott filmek kerülnek a versenyprogramba, melyből a szakértő zsűri: Bakács Tibor Settenkedő (filmkritikus), Bereményi Géza (író, filmrendező), Pólik József (az Egri Filmtanszék docense), Reichenberger János (OKM, filmügyi szakreferens) és Vincze Teréz (a Metropolis című lap főszerkesztője) választja ki a díjazásra kerülő alkotásokat.

 május 17-20. Siófok; Dél-Balatoni Kulturális Központ; program: MAFSZ


Társadalmi osztálykirándulás
Szerelmem, Szarajevó


Mirjana Karanovic
...és a szeretett város
A tavalyi Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Arany Medve-díjas rendezőjének munkájával állunk szemben. Szarajevót, korunk Európájának paradigmatikus városát elérte a mediatizáció végzete. Filmek főszereplője lett. De ne fanyalogjunk, pláne ne előre! A város és lakói itt komolyan vannak véve.

Esma egyedül neveli 12 éves lányát Szarajevó Grbavica nevű negyedében. A környék még mindig magán viseli a délszláv háború emlékeit, kísért a múlt, s az emberek talán még reménykednek abban, hogy halott családtagjaikat tisztességgel eltemethetik. Az államtól kapott segélyből nehezen tudnak megélni, így Esma kénytelen egy éjszakai bárban munkát vállalni. Az iskolában osztálykirándulást szerveznek, és az asszony feltétlenül össze akarja gyűjteni a pénzt, hogy a gyereke is utazhasson. A kamaszlány nem érti, hogy anyja miért nem kéri ki azt a hivatalos igazolást a hatóságoktól, ami bizonyítja, hogy az apja hősi halált halt a háborúban, hiszen akkor jelképes összeget kellene csak fizetniük. Anya és lánya kapcsolata egyre feszültebbé válik, és Esma nem tarthatja sokáig titokban az igazságot...amelyet itt és most természetesen nem árulhatunk el.


Grbavica: The Land of My Dreams - osztrák-német filmdráma,2006; rendező: Jasmila Zbanic

 

23, Pécs, Trafó, Kultea (Oldaltörés)

Mennyi a megfejtés...?
A 23-as szám


Jim Carrey
Bonyolult egyenlet
Jim Carreyt ritkán látni normális filmben. Még akkor is, ha a nem normális filmekben néha elég normális szokott lenni. Most itt egy új képlet! Az ember által ismert Univerzum megoldóképlete? 23: a latin ábécé 23 alapbetűből áll. Euklidész geometriájának 23 alapszabálya van. A 23 az első olyan kétjegyű prímszám, melynek mindkét számjegye szintén prímszám. 23 másodperc alatt járja a be a testet a vér. A 23 hordozza minden misztikus szám között a legtöbb titkot. Walter Sparrow (Jim Carrey) nem tud ezekről a titkokról. Nem érdeklik a titkok és nem is szereti őket. Ám egy nap olvasni kezd egy könyvet, amelyről egyre inkább az az érzése, hogy ő a főszereplője. Már ez is elég különös, de még furcsább az, hogy mintha a történet szerzője nemcsak a múltját, hanem a jövőjét is pontosan ismerné. Egészen az utolsó fejezetig, amely egy gyilkosság leírása.

Walter nyomozni kezd. A könyv a szenvedélyévé válik, egyre messzebb sodródik a valóságtól, családjától és feleségétől (Virginia Madsen). Az élete egyre inkább hasonlítani kezd arra az életre, amelyről a könyvből olvasott. Közeledik az utolsó fejezet.

The Number 23- amerikai filmdráma, 2007; rendező: Joel Schumacher
 

Húzzuk együtt!
Európai Ifjúsági Zenei Fesztivál

Pécs a központi helyszíne a május 16-án kezdődő IX. Európai Ifjúsági Zenei Fesztiválnak, amely a baranyai székhely mellett 4 napon keresztül az ország számos pontján kínál programokat a zenebarátok számára.

A rendezvény közel 4 ezer magyar és 27 ország 6 ezer külföldi résztvevőjét három város, Pécs, Székesfehérvár és Budapest fogadja 126 bel- és szabadtéri helyszínen. A fesztivál ideje alatt zajlik Pécsett az Európai Zeneiskolák Szövetségének Közgyűlése és Konferenciája is, amelynek ünnepélyes megnyitójára május 16-án 19 órakor kerül sor a Pécsi Nemzeti Színházban. A fesztiválnyitó gálahangverseny május 18-án, pénteken a Lauber Dezső Sportcsarnokban kerül megrendezésre.

 A részletes program itt!

Lányok a megállóban
Socìetas Raffaello Sanzio (I): Hey Girl! /vizuális színház

Buszmegálló. Hátizsákos lányok várnak. Ez a kiindulópontja Romeo Castellucci rendező legújabb előadásának. És hogy innen hova jutott? A Magyarországon immár negyedszer vendégszereplő Socìetas Raffaello Sanzio lenyűgöző látványvilágú előadásán minden kiderül.

Romeo Castellucci az olasz színházi élet fenegyereke: iskolát teremtett, munkáival nemzedékekre hatott és hat ma is. Több jelentős olasz társulat stílusbeli forrása lett, és mára egy sajátos összművészeti, látványszínházi nyelv teljesedett ki munkái nyomán. Darabjait leginkább egy olyan „wunderkammerhez” lehet hasonlítani, amelyben a látogató a legkülönlegesebb tárgyakra, eszközökre bukkan. Vagy egy olyan álomhoz, amelyben hemzsegnek az egymással ellentmondó képek, hangok, színek, amelyben tér, idő, nyelv legkülönbözőbb rétegei rakódnak egymásra. Darabjai visszatérő motívuma a kiszolgáltatottság, a mítosz, a kihívás, az emberi test exponált megjelenítése, élő állatok és emberi testek szimbolikus kiállítása, pneumatikus gépek metaforikus megjelenítése, szürreális anyaghasználat.

Castellucci legújabb darabjában, a Hey Girl!-ben már nem metaforákból építkezik, hanem mozgásból: tiszta mozdulatokból. Az egyes nézőt kívánja megszólítani, nem a teljes közönséget. A rendező arra kéri a nézőket, hogy emlékeiket és asszociációs képességüket maguk mögött hagyva egyszerűen csak figyeljenek.

2007. május 15-16. (K-Sze) 20.30h, Bp. Trafó

 

Pusztajazz a cityben
Koala Fusion feat. Kása Juli

Koala Fusion
Bemozdult fejek
Mi is az az "sejhaj pusztajazz"? A délibábos Nagyalföld felett tovaszáll néhány öröktől való népi dallam, s ezt négy szemtelenül fiatal zenész vibráló, játékos kreativitással, versekkel és balladákkal hintve átemeli egy olyan világba, ahol éjjeli álmodozás, melankólia, zakatoló érzelmek és hűvös szédület kergetik egymást körbe-körbe, hogy aztán mindebből kiemelkedhessen Kása Juli varázsporral hintett hangszáltáncával.


A Koala Fusion 2006 februárjában alakult az Erkel Ferenc Jazz-Zeneművészeti Szakközépiskola három diákjából (Ágoston Gábor - dobok, Pozsár Máté - zongora, Tóth Dávid - basszusgitár), majd hamarosan quartetté bővült Kováts Gergővel (szaxofon), aki jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem elsőéves hallgatója. A zenekar öt hónapos fennállásakor a Balatonfüredi Országos Jazz Versenyen első díjat nyert, ennek eredményeként elkészíthették első lemezüket, amely javarészt népdalokból merítve „egy szegény parasztleány és egy rendes betyárgyerek tragikus balladáját" meséli el - zenében. Szóval a hazai altalajban gyökerező globáljazzre számíthatunk? Kiderül az est folyamán.

A Kultea Budapest egyik igényes jazz-t és világzenét bemutató új helyszíne, a Belváros szívében, a Bazilika mellett. Van persze tea (és kávé) és kult is; ahogy kell, egy polgári környék klubjában.

május 18; 20.00; Bp. Kultea (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, V. ker. Szent István tér 15.)



Január, Paizs, Hypnosis (Oldaltörés)

 Léthatár-láthatás
Január Herceg HORO OLH pioneer művész Baksa-Soós János

 Lét-határtalanság annak a kiállításnak a címe, amely a Berlinben élő és alkotó képzőművész-zenész Baksa-Soós János összművészetét mutatja be a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban. Baksa Magyarországon korábban a legendás alternatív Kex együttes emblematikus figurájaként vált ismertté, jelenleg Január Herceg néven alkot.

Baksa Németországban professzionális képzőművész lett. 1971-től a Folkwang iskolába járt Essenben grafika szakra, majd a düsseldorfi Kunstakademie-n festészetet, grafikát, valamint szobrászatot-kerámiát tanult olyan világszerte elismert mesterektől, mint Joseph Beuys, Gerhard Richter és Rolf Sackenheim. 1978-ban Mesternövendék Oklevelet kapott. Azóta nemzetközileg is jelentős, figyelemreméltó életművet hozott létre, amelyet a magyar szakma és a közönség számon tart.

Az 1971-ben politikai okok miatt disszidált művésznek, a 60-70-es évek magyar avantgardjának meghatározó alakjának ez az első nagyszabású kiállítása, mely egyben a 8. Kortárs Művészeti Fesztivál kiemelt képzőművészeti programja is. A zenész, költő, korlátokat nem ismerő képzőművész szobrokat, apró tájegyütteseket, akvarelleket, festményeket állít ki. Figuráiból, kis szobraiból egy mamutméretű színpadinstallációt rendez be fény- és hangeffektusokkal fokozva a látványt.

A májusban nyíló kiállítás abban is különleges, hogy Magyarországon a közönség még soha nem találkozhatott ilyen komplex módon azzal a filozófiával, azzal az egyedülálló világgal, művészuniverzummal, amelyet Január az elmúlt 35 év során következetesen teremtett.

aug.12-ig; Székesfehérvár,  Szent István Király Múzeum, Csók István Képtár

 

Plexibe oltva
Paizs László: Tárgykollázsok


A kiállítás a művész elmúlt két esztendőben készült műveit, plexi objektjeit mutatja be a nagyközönségnek. Az átlátszó üvegtömbbe applikált, mintegy hibernációban rögzült tárgyak, - munkáskesztyű, KISZ-jelvény, propaganda füzet, szemüvegkeret, kólás doboz, fotó, szövegtöredékek – kollázsként, a rendező gondolat alapján alkotnak örök közösséget. A tárgyeggyüttesek döntően az elmúlt fél évszázad hazai és nemzetközi politikai eseményeire reflektálnak. Paizs, a láttatni kívánt maradványokkal történelmi pillanattá, régészeti leletté képes zsugorítani akár a tegnap eseményeit is.

A kiragadott és rögzített szimbolikus elemek témái között ugyan úgy megjelennek az októberi események, a szocializmus hamis ideáljai, az 56-os forradalom eszméi, a munkáspárt, a rendszerváltás, mint a fogyasztói társadalom bírálatai vagy szeptember tizenegyedike.

A plexi tömb nem csupán vitrin, vagy hordozó felület, nem csak alapja és kerete a képi és tárgyi üzeneteknek, hanem maga is szerves része a műalkotásnak. A belső és külső fénytörő határfelületek, a roncsolt, vagy levegős részek mind, mind a kollázs fontos és elhagyhatatlan elemei. Paizs László festő, szobrász és grafikus (Szentpéterúr, 1935.) az elmúlt négy évtized meghatározó művészei közé tartozik. Munkásságát 2007. március 15-én Kossuth-díjjal ismerték el.

június 17-ig; Bp. 4M RadaR Underground Station (IX. Ráday u.8.)

 


Bábu vagy
Chris Carter, Hypnosis Bábszínház

Electro és báb. Ilyen se volt még. Vagy ne emlékszünk jól? De végül is, miért ne lehetne? Május 19-én a Merlinben, a következő Hypnosis partin az angol Chris Carter lép fel, valamint életre kelnek a Hypnosis kabalafigurái is.

Ez a Hypnosis Bábszínház debütálása, mely kis csapatot már jó ideje izgalomban tartja. Az előadás három alkotóeleme a bábjáték, a képi megjelenítés és a zene; ki hitte violna? Jó, ne kekeckedjünk; ez tényleg izgalmasan hangzik, a bábok az electro-ra nyomulnak, a képek pedig mindezt más dimenzióba helyezik. Ott a helyünk!  A látványért egyrészt a Hypnosis-bulik szórólapjait és egyben a bábokat tervező Inside, Rockstar és Sekond felelősek, másrészt egy videozsonglőr, Min eleveníti meg vetített képeivel a történetet.

Chris Carter dobosként és hangmérnökként kezdte pályafutását, majd a legendás “On U Sound” stúdióban tanulta ki a studiótechnika fortélyait. Aztán ‘97-ben ráébredt arra, hogy inkább zenélne és csinált is egy lemezt az “A Guy Called Gerald” vezette Juice Box cimkének (Sawtooth - The Dragon EP). Azóta pedig megállíthatatlanul árad belőle a tipikusan ’kriszkárteres’ sci-fi ihlette electrofunk.


Színházterem:
Chris Carter (Record Records, TCR / UK)
Hypnosis Bábszínház (ősbemutató)
Psure (Title Fight, Hypnosis) + Ekaros (BlackHoe, Combat) liveAct
Fine Cut Bodies (Chi Recordings)
Grasshop (Hypnosis, Breakbeat.hu)
VJ MiN (Beatmap)

Lounge:
Jinx (Hypnosis)
Soulrise (Mustbeat)

május 19, Bp., Merlin

Tér, élet, ilyesmi
Non-stop


„29 évesen beláttam, hogy nem megváltani, hanem megélni, elfogadni és kézenfogni kell a világot. Ezt cselekszem most. Ezt tekintem életem és művészetem gyökerének, helyes útjának." - vallja a 2006-ban szobrászként végzett, jelenleg Németországban élő Raatzsch Jenő André, a kiállításhoz fűzött szavaival. Ehhez a programhoz tartja is megát a jelek szerint.

Különleges, komplex, mondhatni, rituális kiállításokat rendez, melyekben a hagyományos és újszerű szobrászati formák, művészi kifejezésmódok keverednek, más művészeti ágakkal (zene, színház, irodalom stb.) ötvöződnek.A Körzőgyárban a művész és a néző is a kiállítás aktív részévé válik, folyamatos akciókkal alakítja az anyagot és annak elrendezését. A művész mindvégig a kiállítási térben lesz, szó szerint „belakja” azt, személyével és cselekedeteivel befolyásolja.

Az „élettér” három részből tevődik össze: A ház, az otthon terébe családtagjait, emlékképeit eleveníti meg. A teret installációként kezelve asztalokkal, székekkel rendezi be, és a falra rajzolja tovább az életképeket. A második részben megelevenedik a gyermekkora, és bepillantást enged abba a világba, amiben felnőtt és amivel azután konfrontálódnia kellett. Önmagáról készített fotókkal, önportrékkal, e-mail, sms töredékekkel, átalakított diplomamunkájával tölti ki a teret. A harmadik részben  ad helyet a Hasogatás című alkotásnak, ahol a fa hasogatásának átvitt értelmű cselekvéséről indít gondolat-folyamot.

A három rész egyikébe tervezett videóinstalláció szintén a család fogalmát járja körbe. A kiállítást nyitott installációként kezeli, amit a rögtönzés, a véletlen is befolyásol, ezért sok elemét a helyszínen valósítja meg, a kiállítás során.

június 9-ig; Bp. Körzőgyár, (V.Molnár u. 35.)