Az alkotó textiltechnikusi végzettséget szerzett, majd 1982 és 1986 között a Kőrösi Csoma Társaságnál tibetológiát tanult; saját alkotásai mellett orosz nyelvből fordított számos, ma már klasszikusként ismert költőt, prózaírót, emlékeztet a szervezet.

A méltatás szerint Bratka Lászlónak úttörő szerepe volt a XX. századi, "másként gondolkodó" orosz irodalmi alkotók, így Oszip Mandelstam, Mihail Zoscsenko, Vladimir Nabokov, Valerij Popov, Konsztantyin Vaginov, Viktor Jerofejev, Viktor Pelevin és mások magyarországi megismertetésében.

Bratka László írta - Gothár Péterrel közösen - a Haggyállógva Vászka című film forgatókönyvét, amellyel az 1996-os Magyar Filmszemlén első díjat nyertek, majd ugyanebben az évben televíziós nívódíjat vehettek át érte, 1996-ban és 2003-ban munkái Az Év Könyve-jutalmat kaptak, 1997-ben pedig a műfordítók Wessely László-díját, 2001-ben a Pro Literatura-díját vehette át.

Bratka László főbb művei: Verseim idegen tájban (1981), A mohóság hajtotta, a titkok szomja (1992), Sarkcsillagig érő ajtófélfa tövében (1993), Ecce volt, hol nem volt (1998), Felhős (2001), Hétpecsétes város levéltáraiban (2003).