Hidegvérrel
Capote

Nagy írók életéről a legritkább esetben szoktak jó filmeket csinálni. De ne fanyalogjunk (pláne ne előre), hiszen ezúttal egy egész jól sikerült életrajzi darabbal állunk szemben! 

Egy évvel azután, hogy megjelent nagysikerű regénye, a Breakfast at Tiffany's (a regényből készült film címe magyarul: Reggeli a Tiffanynál), Truman Capote (Philip Seymour Hoffman) egy borzalmas eseményről olvas a New York Times 1959. november 16-i számában: meggyilkolták egy jómódú farmer család négy tagját a kansasi Holcombban.

Az írót elképeszti az eset kegyetlensége, értelmetlen brutalitása és azonnal meglátja benne egy komoly újságcikk lehetőségét, amely a bűntény közösségre gyakorolt hatását taglalná. A The New Yorker szerkesztőjétől megbízást kap a riport elkészítésére, és útnak indul Kansasba. Ami azonban szokásos cikknek indul, utóbb nagyszabású könyvtervvé válik, amely munka végül öt és fél évet vesz el Capote életéből. Az eredmény, a Hidegvérrel, új irodalmi műfajt teremt: a tényregényt (Capote kifejezésével a "the non-fiction novel"-t), Capote-t pedig az Egyesült Államok leghíresebb írójává teszi.

A hvg.hu előrejelzése! "...tőr lesz e darab..." Térey János-Papp András: Kazamaták

Khell Zsolt plakátterve © Katona József Színház Kevés az ötvenhatos mű. Az irodalomban főként. Íme most egy, s ha van még érzékenység a hazai köz- illetve kulturális életben, akkor e darab körül bizony vita lesz. Két fiatal író, a harmincas Térey és Papp drámája a Köztársaság téri eseményekkel, a pártház híres ostromával foglalkozik, s a legenyhébb kifejezés, amit használhatunk rá, az, hogy mítoszromboló. Persze szándéka nem a rombolás, a darab pusztán a történelmi tényekből indul ki. Véres, kegyetlen, elgondolkodtató, hű a történelmi igazsághoz. Kint és bent is emberek. Életek és halálok. A tragédia nagyszabású és sikeres kísérlet arra, hogy a történelmi dráma legmagasabb rendű modelljét, Shakespeare krónikás játékainak dramaturgiáját újrateremtse. Ez a dramaturgia lehetővé teszi egyrészt a pártházon belüli, illetve a kinti, a Köztársaság téri figurák nézőpontjának, perspektívájának állandó szembesítését-ütköztetését, másrészt a különböző tudati szinten álló figurák árnyalt karakterizálását. Mindebből a drámai ábrázolás magas fokú objektivitása következik, a műfajnak e legnagyobb értéke nem csupán irodalmi, hanem színházi érték is a dráma nyelvi-költői minősége, amely meggyőzően bizonyítja, hogy a költői nyelv színházi erővé válhat. A Kazamaták tehát több szempontból is a mai magyar dráma egyik legnagyobb teljesítménye, amelynek sok érdeme közül ma alighanem az a legnagyobb, hogy kényes problematikához nyúl, mer sebeket feltépni és mély ellentmondásokkal szembesíteni - olyan bátorság és becsületesség ez, amilyenre régen nem volt példa a magyar drámairodalomban. Bp., Katona József Színház, bemutató: április 30. rendező: Gothár Péter

Tévé

Na, miu-miújság?
Megasztár - filmslágerekkel

A harmadik Megasztár előtt sokan legyintettek, ugyan, ez a verseny már nem hoz semmi izgalmasat, főleg nem zenei értelemben. Nos, nem egészen ez történt. Queen dalok, Hungária számok? S most filmslágerek? A "camp" fogalmának finom újragondolásával van dolgunk, olyan zenékhez nyúlnak a fiatal versenyzők, amelyeknél az értelmezés igen fontos. Így került például egymás mellé a Highway To Hell és egy tragikus-lemondós Kispál nóta legutóbb. Nos, most április 15-én terítékre kerül pár izgalmas darab. "Na, miu-miújság, hív a cicuskád..."; emlékszik még valaki erre a dalra? A Macskafogó egyik lenge cicája énekli, egészen pontosan Postássy Juli hangján, és egy tökéletes soul-funk opusz kerekedett belőle! lesz Karády Katalin is, "Köszönöm, hogy imádott..."; aztán persze nem maradhat el a Nagy utazás című film jól ismert betétdala, no meg "When a man loves a woman". Ahogy a posztmodern környékén mondani szokták: Context is everything..., vagyis minden a kontextus. Közben - nem mellékesen - a négy közé jutásért énekelnek a versenyzők. Hadd szóljon!

TV2, április 15.

A hvg.hu tippje!

A Műcsarnok új vezetése első saját kiállításával talán nem dobot nagyot, ám most itt van mindjárt kettő, amelyek jóval pregnánsabban mutatják, milyen irányba is mozdult el a főváros reprezentatív kortárs művészeti kiállítóhelye. Lássuk!

Jelenetek a játékbabák életéből
Terror babies coming soon...
Varga Rita kiállítása

Láttak Önök már Ken Barbie figurát egy benzinkút shopjában? Táncoló robotot egy repülőtér várótermében? Vagy akár csak bólogató kutyust egy autó kalaptartóján?

Ha igen - vagy nem - lapozzák csak fel Varga Rita kiállításának ajánlóját: "Varga Rita párhuzamos csatornákon munkálja ki, gördíti tovább a mindennapi élet meghatározó idoljait  érintő kultúrkritikai reflexióit. Remekül képes láttatni, hogy a játékszerben manifesztálódó lelki szükséglet magas fokú kielégítése milyen élesen szembeállítható a mindennapi esztétikai érzékkel és még inkább a transzcendens művészi szépségfogalommal. A tárgyak/eszközök által kiváltott düh nem egyszerűen egy teljességgel művi világra irányul, hanem a hozzá való viszonyulás által állásfoglalásra kényszerít, egyben a művészet lehetséges pozícionálására tesz kísérletet.

A kiállításon nagyméretű fotók szerepelnek, továbbá a fotók készülésének körülményeit bemutató werkfilm mellett jeleneteket láthatunk a terrorista játékbabák életéből."

Médiamedúzák
Coolhunters
Fiatalok média és piac között

A mai tizenévesek egy túlkommercializált és túltechnicizált világban élnek, amit formálni kívánnak, és ami átformálja őket. Önmagukról kialakított és közvetített képük rendkívül sokoldalú és színes. Megrajzolható-e portréjuk a képzõművészet segítségével? A Coolhunters a fiatal generáció számára (is) központi jelentõségű fogalmak, test, tárgy, nyelv, erõszak, tér, idõ és nemiség középpontba állításával, videó- és portréfilmeken, dokumentációkon, interaktív művek bemutatásán keresztül válaszol a fentebbi kérdésre.

A kiállítás a ZKM/Zentrum für Kunst und Medientechnologie in Karlsruhe és a Műcsarnok együttműködésével jött létre. Kurátorok: Birgit Richard, Klaus Neumann-Braun, Sabine Himmelsbach, Peter Weibel szervezők: Készman József, Nagy Edina

Bp. Műcsarnok, május 28-ig



Mostan színes...
Homo Faber
Erőss István kiállítása

A természet helyszínei II. Erőss István munkája

A Homo faber című kiállítás azt vizsgálja, hogy az ember – bárhol is éljen – hogyan rendezi be saját környezetét, és az mit tükröz az elmúlás kontextusában. Életünk legnagyobb részét mesterséges közegben, emberi kéz által teremtett környezetben éljük, egyre nagyobb területet szakítva ki a természetből. Épített környezetünk tulajdonképpen kultúránk, ideológiáink, utópiáink és a természethez való viszonyunk tükre. Míg a házak az életről, a jelenről, társadalmi viszonyainkról, addig a temetők, ezek a szintén épített szakrális terek a transzcendenshez való viszonyunkról tanúskodnak.

A tematika komolyságát az Erőss Istvánra jellemző játékosság ellensúlyozza a kiállításon. Bemutatásra kerülnek egy három éve megkezdett sorozat legújabb darabjai; a fekete-fehér nyomatokat színes ceruzával színezi meg a művész, ezáltal újraértelmezi azokat, mintegy fricskát mutatva a digitális technológia mindenhatóságába vetett hitnek.

Emellett nagyméretű munkákat is kiállít, amelyek a legváratlanabb formában, a hétköznapi életben használt tárgyak felületén jelennek meg: párnán és paplanon, ahol az anyag puhasága ellensúlyozza a tartalmi komorságot, vagy óriáspuzzle-ként, ahol a puzzle kirakásának játékos izgalma és a kész kép (egy temető urnatartója) között teremtődik feszültség.

Magyar Műhely Galéria
Budapest, Akácfa u. 20. május 5-ig

Élő oldszkúl
Kurtis Blow

Kurtis Blow Minden, a kenguru is, a helyén

A szövegelés mint Grandmaster Flash-é, a hangzás mint a Sugarhill Gangé; ha azt keressük, mi is az old school, hát ott a helyünk Kurtis Blow buliján. De legyünk igazságosak, Kurtis Blow túlélte az old schoolt, ma is hasít! Olyan előkelő pozíciót, mint a "Rap királya" nem szokás csak úgy osztogatni; főleg nem az Egyesült Államokban. 

Nem ígéret, bizonyíték: a Crazy Stylez programsorozat célja, hogy Magyarországon minél szélesebb körben megismertesse és népszerűsítse a hip-hop kultúrát. Ennek jegyében rendezik meg idén is nagyszabású bulijukat. A rendezvény fő attrakciója Kurtis Blow koncertje lesz, akit világszerte a hip-hop illetve a rap koronázatlan királyának tartanak. Ő az az előadó, akinek nevét már a ’70-es években bevésték a hip-hop történelemkönyvébe, hiszen ő volt az első igazi szóló rapsztár. Karrierje töretlen, s koncertjei ma is tömegeket vonzanak energikus, eredeti fellépésének és egyedülálló zenéjének köszönhetően. Check it out! Yo!

Bahnhof Budapest Music Club - Budapest
április 15., 21:00

Megfogyva bár, de törve nem!
Sepultura (Br-US), In Flames (S), Dagoba

© sepultura.uol.cob.br, Estevam Romera

Max Cavalera, az ős-tag ugyan nincs már a fedélzeten - olyannyira, hogy Soulfly nevű zenekarával nemrég járt nálunk - ám azért a Sepultura még most is zúz. Jobbára: mint állat! A másik Cavalera, Igor, a dobos, ugyan még tag, de most ő se jön - családi okokból - ám biztosak lehetünk abban, hogy aki beül a helyére a dobok mögé, ugyanúgy nem kegyelmez.

A '80-as évek elejei indulástól szép pályát járt be és napjainkban nemhogy egy a sok metál zenekar közül, hanem zászlóshajója a thrash metálnak, és nyugodt szívvel lehet őket Brazília első számú zenei importjaként számon tartani őket.

A Sepultura. bár az elmúlt pár évben átalakult, hiszen az énekes/gitáros Max Cavalera, akit a nép a Sepultura arcának tartott, elhagyta a zenekart és ebben sokan a zenekar földbeállását látták, azonban az amerikai Derrick Greene-el a mikrofonnál a Sepultura visszatért és immáron negyedik nagylemezüket adják ki az új frontemberrel, ami a Dante XXI címet viseli. Ezen az éjszakán a Sepu tagjai vezetnek minket az alvilágba. Kalandra fel!

Bp., Petőfi Csarnok
április 16., 19:00