Ébredj, neon!
A szocialista piacgazdaság néhol kedves, máshol abszurd neonfiguráit és feliratait próbálja összegyűjteni három budapesti fiatal. Tervük, hogy olyan neonmúzeumot állítsanak össze, amelyben az egykori villódzó reklámok végre megtalálnák helyüket.
© Kiricsi Gábor |
Ennek folyományaként az állami vállalatok reklámbüdzséjük el nem költött (ugyan mire?) részét az év utolsó hónapjaiban rendre neonreklámok installálásába fektették. Az utcai hirdetésnek a leglátványosabb formájájáról beszélünk ugyan, előállításakor és megtervezésekor azonban marketingszempontok nemigen estek latba. (Hasonló a helyzet azokkal az utólag agyondicsért nyolcvanas évekbeli tévéreklámokkal, amelyekkel – bár szellemesség árad belőlük - piaci körülmények között nem lehetett volna operálni.)
„Egy működő gazdaság reklámjait, amint elvesztették érvényességüket, kidobták, míg nálunk a neonreklámok évtizedekig közvetítették az abszurd üzeneteket. Ez akár Budapest-szimbólummá is válhatna” – véli a 23 éves egyetemista, aki akkor döntött a neonreklámok összegyűjtése mellett, amikor egy világító BKV-szlogen fotózására készülve („Mozgó járművön mindig fogódzkodni!”) meglepődve látta, hogy a felirat egyszerűen eltűnt, kidobták.
Azt egy éve tartó gyűjtés során olyan mágikus üzeneteket és szimbólumokat sikerült megmenteniük, mint a lebontásra ítélt Károly körúti bazár kesztyű-kereskedésének feliratából fennmaradt „tyű”, az Omnia kávébabszem-emblémája, vagy a grillcsirke, amely grillcsirke-fogyasztásra buzdít. „Ezek a neonok a ma már hiányzó ötletességet engedhették meg maguknak” – utal Forgács Bálint – többek között – arra a tejreklámra is, amelyen a bögréjét ürítő kisfiú pocakja az elfogyasztott tejtől lassan kigömbölyödött. Ám azt is leszögezi: retro-reneszánsz ide vagy oda, a régi formákat nem kellene intézményesíteni.
Ki tud róluk? |
A Neonon Csoport kéri, hogy mindenki, akinek korabeli neonreklámok, vagy arról készült fotók vannak birtokában, s hajlandó lenne hozzájárulni a gyűjtéshez, az a neonmentok@freemail.hu címre írjon nekik. |
A neonszakma hullámzó és nagyban függ a divatoktól - mondja a hvg.hu-nak Bácskai János. Az FRF NEON Kft ügyvezetője annak idején édesapját követve került a neonszakmába, majd munkahelye, a Fővárosi Neon Vállalat és Neon Reklám Ipari Szövetkezet széthullását meg sem várva a rendszerváltáskor alapította meg saját cégét, jelenleg már fia is a szakmában dolgozik, a 3. generáció képviselőjeként. A hétvégi Megasztár-döntő óriás neoncsillagát készítő vállalkozó az egyike azoknak, akik szakmai tanácsokkal segítik a Neonon Csoportot.
© Kiricsi Gábor |
A neonreklám költséges dolog. Az, hogy a nagyvállalatok nem próbálkoznak vele, azt piaci közhangulat is okozhatja, hiszen ha a versenytárs nem próbálkozik vele, akkor másnak sem kell. Pedig a kültéri reklámok esetében használt kategória, a kontaktszám alapján a Nyugati téren egy neonreklámot havonta 14 millió 400 ezer alkalommal látnak az arra elhaladók.
Neontörténet |
Georges Claude francia fizikus 1910. december 3-án, a párizsi motorkiállításon mutatja be új találmányát, a neonlámpát. A fénycsöveknél a nemesgázok ionizációs tulajdonságait használják fel (ionizációs színek: neon - narancs vörös; argon - halvány kék (levendula); kripton - kék (ibolya). A különféle fénypontok pedig az ionizációs színkép ibolyántúli (az emberi szem számára láthatatlan részét) a látható tartományba transzponálják. A különféle fénypontokkal különféle színeket állíthatunk elő. A neoncsöveket a tervezést követően formára hajlítják, a levegőt vákuumszívják belőle, s gázzal töltik meg (pénzügyi megfontolásból a fent említett két gázt használják leginkább). A sokféle színárnyalatot fénypor hozzáadásával érik el, majd ezt követően egy napon át a beégetőpadon járatják be a csöveket, amit az összeszerelés követ. Mozgó reklám esetén ún. fényjáték-vezérlőt szerelnek a táblára, ebből a programozható egységből éppen annyi kell, amennyi féle játéka van a hirdetőtáblának. |