Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Három évet csúszott, de elkészült a Mol 1,3 milliárd eurós poliol komplexuma Tiszaújvárosban, ezzel akkorát gurítottak, mint a régióban senki: a kőolajkitermeléstől a kulcsfontosságú műanyag-alapanyag gyártásáig minden házon belülre került. Az átadón Hernádi Zsolt Mol-vezér Kossuth-tól idézett, József Attilától ferdített, és az európai gazdaságpolitikát ekézte. Orbántól pedig nem maradt el a brüsszelezés sem.
“Olyan ez, mint a céllövöldében: azt a célpontot a legnehezebb kilőni, amit a legtöbb hurkapálca tart. Ilyen a Mol is, az ország legértékesebb több lábon álló vállalatává vált”
– mondta Orbán Viktor a Mol tiszaújvárosi poliol komplexumának keddi átadóján. A miniszterelnöknek ez jutott eszébe arról, hogy a koronavírus és az Ukrajnában dúló háború miatt jelentős késéssel, de csak elkészült az az üzemegyüttes, mely az olajtársaságot valódi régiós elsővé teszi. A fejleménnyel a Molnál egy kézbe került az olajkitermeléstől a legfontosabb műanyag-alapanyag gyártásáig minden, vagyis az olaj felől érkező cég az elmúlt évek zöldenergiás beruházásai és a hulladékkezelési biznisz után egy még újabb lábat növesztett.
De mi a poliol?
Orbán szerint
“(…) azt mi, laikusok hívhatjuk a műanyaggyártás svájci bicskájának, az autóipartól a bútorgyártáson át az építő- és textiliparig mindenhol szükség van rá. Azzal főzünk, ami van, és azt gyártjuk, ami mindenhez jó. Egyszerű, mint a pofon”
– vázolta a miniszterelnök. Zsebkésmentesen megfogalmazva: a poliol a poliuretánhabok alapanyaga, utóbbiakból gyártják például az ágyakban található matracokat, az autóban lévő üléseket és műszerfalakat, és mivel a poliolok szigetelőképessége kiváló, az építőiparban vagy a hűtőgépekben is használják őket. A komplexum beindulásával a poliolhoz hasonlóan a Mol is svájci bicska lesz, az anyag hozzávalói közül majdnem mindent házon belül állít elő, csak kisebb mennyiségű etilén-oxidot kell mástól megvennie. Amikor a termelés elindul, a magyar olajtársaság lesz az egyetlen ilyen terméket integráltan gyártó vállalat Közép- és Kelet-Európában.
A komplexum a tervek szerint évi 200 ezer tonna poliolt gyárt majd – az európai poliolgyártás 15 százalékának megfelelő mennyiséget – 200 embernek ad majd munkát, és a vállalat számításai szerint évente közel 150 millió euróval járul majd hozzá a Mol-csoport pénzügyi eredményéhez. A komplexum négy gyárat jelent, egy hidrogén-peroxidot, egy propilén-oxidot, egy poliolt és egy propilén-glikolt termelő üzemet. Mellettük létesült még a tiszaújvárosi helyszínen egy kísérleti poliolüzem, egy minőségbiztosítási labor, és a beruházáshoz kapcsolódva Százhalombattán egy Kutatás-Fejlesztési Központ is. Az egész projekt 1,3 milliárd euróba került – eredetileg 1,2 milliárdról volt szó -, a magyar állam pedig 131,5 millió euró támogatást tolt bele, azaz nagyjából 10 százalékot áll a számlából.
Orbán ezért az átadón ki is emelte: a magyar iparstratégia fontos eszköze, hogy államilag ösztönözzék a hazai cégeket arra, hogy lépjenek ki a külföldi piacokra. “Úgy megnőtt a magyar ipar, hogy Magyarország már kicsi, nem itt kell lökdösődni, új területeket kell találni,” mondta a miniszterelnök, aztán azt is elárulta, hogy ma 12 ezer külföldön is tevékeny, illetve külföldre szállítani képes magyar cég van, de még 5 ezer olyan kkv-t akarnak, akik nemzetközi színre lépnek, ennek érdekében pedig hamarosan támogatási programot is hirdetnek.
Egy csipet zöld apokalipszis
Nem minden állam vezetése olyan jó fej, mint a magyar, derült ki azonban kisvártatva Orbán szavaiból. Arról beszélt, hogy a mai európai politika nem támogatja az ipart: “veszélyesnek tartja, korlátozni, leépíteni akarja, ezt zöldítésnek hívja, de valójában rengeteg kapacitást veszítünk el a zöldítés – szerintem – rossz folyamatával. Az európai iparpolitikát mindenképpen meg kell változtatnunk!”
A miniszterelnök utóbbi üzenete az őt megelőzően beszédet tartó Hernádi Zsoltot visszhangozta. A Mol vezére előbb Kossuth Lajos a Védegylet 1841-es megalapításakor elmondott szavait idézte, melyek szerint “ipar nélkül a nemzet félkarú óriás,” majd azt mondta, hogy Európa is az, aztán arról beszélt, hogy ami a Védegylet volt 1841-ben, az most a gazdasági szuverenitás, az ipari önrendelkezés és a cselekvőképesség. Hernádi szerint az ukrajnai háború következtében kilövő ipari energiaárak, “az erőltetett és rosszul vagy egyáltalán nem ösztönzött klímacélok és a hanyatló gazdaságpolitika” következtében a kontinens versenyképessége rohamosan romlik,
“az Egyesült Államok és Kína már a kanyarban megelőzött minket, ha így folytatjuk, ipar nélkül maradunk, skanzen leszünk.”
Hernádi a sötétzöld borongás után hajtűkanyart vett, azt mondta, mindezek ellenére “ez nem temetés, hanem keresztelő, nem temetni jöttünk, hanem dicsérni és ünnepelni” a Mol-Csoport történetének legnagyobb organikus, saját magán belül végrehajtott beruházását. Nem kicsit volt bizakodó, József Attilát elferdítve azt mondta, “az egész hazai gazdaságot fogjuk – nem középiskolás fokon – fejleszteni.”
Mielőtt átadta volna neki a pódiumot, Hernádi üzent egyet Orbánnak. A Mol-vezér a fináléban arról beszélt, hogy 2010 óta Magyarországon és a régióban több mint 4 ezermilliárd forintot költöttek fejlesztésre, 2030-ig pedig további 5 ezermilliárdot költenének – de ez csak akkor lehet, ha hagyják, ha hagyják őket dolgozni, csinálni, amihez értenek. “Kérjük miniszterelnök urat, hogy támogassák az ipart, ne büntessék, partnernek tekintsék, ne bűnbaknak” – szólt a fohász az extraprofit különadó, a benzinársapka és a friss, parancsra önkéntes üzemanyagár-csökkentés után.
Az EU, mint minden beszéd kötelező eleme
Bár áttételesen, az iparpolitikán keresztül Hernádi is kritizálta az Európai Uniót, Orbán Viktor szokása szerint megtette ezt teljesen nyíltan is. A miniszterelnöki beszéd záróakkordja a háború volt, ami az “elhibázott európai iparpolitikánál is nagyobb veszély.” Mint Orbántól megtudhattuk, háborúban nincs szükség bútoriparra, autóiparra, kreatív iparágakra, sokkal kevesebb fogyasztási cikkre van szükség, de még a békeidőből ismert széles skálájú élelmiszeripar sem kell. “Háborúban egyetlen dologra van szükség igazán: háborúban mindenki hadianyagot és lőszert gyárt. Ha háború van, a munkaerő nem a gyárba megy, hanem a frontra viszik. Nincs igény a hadiiparon kívül semmire, nincs, aki a gyárban dolgozzon, ennek következtében nincs vásárlóerő sem, ami pörgesse a gazdaságot.”
És jött, aminek jönnie kellett: “Lássuk Ukrajnát: háborúban minden hanyatlik. Hanyatlik a gazdaság, a haza és az emberek is. Sokan vannak Európában, akik mégis háborúba vezetnék a kontinenst, és ebbe belerángatnák Magyarországot is.” Orbán aztán kimondta, június 9-én el kell menni szavazni, és nemcsak a helyi, hanem az európai választáson is voksolni kell:
“Menjenek el, és álljanak ki a béke mellett, segítsenek elzavarni a brüsszeli háborús héjákat!”
– zárta beszédét a miniszterelnök, aztán Hernádi, valamint az átadón szintén beszélő Koncz Zsófia és Ilse Henne, a kivitelező Thyssenkrupp igazgatótanácsának tagja társaságában megnyomták a Nagy Piros Gombot, és átadták a Mol poliol komplexumát.
Rögös út az átadóig
Ez nehéz szülés volt. A 35 hektáron – kb. 50 focipályányi földön – elterülő komplexum létesítését még 2017 nyarán jelentették be, akkor írta alá a licencszerződést a Mol a kivitelezésért felelő Thyssenkruppal és az Evonik IP-vel. Az alapkövet 2019-ben tették le, és az eredeti tervek szerint az üzemek már 2021-ben elkészültek volna, ahogy még abban az évben megindult volna a gyártás is. Az első nagyobb csúszás után már 2022 volt a kiszemelt startév, aztán abból is még két év csúszás lett. Eközben a projekt is megdrágult, az 1,3 helyett első szándékból 1,2 milliárd euró lett volna.
Mindezt elsősorban a koronavírus-járvány verte keresztbe: emlékezetes volt, amikor 2020 októberében a poliolüzemet építő munkások közül “nagyjából” 200-an elkapták a koronavírust. Ami magukat a munkásokat illeti, nem ez volt az egyetlen figyelemreméltó fejlemény. Eleve a mintegy 2700 dolgozóból nagyjából 2000 vendégmunkás volt, mivel egyszerűen nem lehetett elég és elég magasan képzett magyar munkaerőt találni az építkezésre. Elhelyezésükre külön konténer lakóparkot építettek, elővigyázatosságból telepítettek egy csomó térfigyelő kamerát Tiszaújvárosba, és jelentősen növelték a városban járőröző rendőrök számát.
A Thyssenkrupp szerint a dolgozók java része európai állampolgár volt, de a projekt során beütött a migránspara is. Pletykák terjedtek több ezer török munkásról, akiknek “konténermecsetet” is építettek – a Thyssenkrupp szerint ilyesmi nem történt – 2022 elején Hajdúnánáson pedig a poliolüzemen dolgozó indiai munkások egy csoportját nézték illegális bevándorlónak. Semmi rosszat nem akartak ott, őket egy helyi vállalkozó szállásolta el és étkeztette átmenetileg a városban, míg a papírjaikat intézték.
A dolgozóknál nagy gond volt a Covid, de a csúszásokat a Mol nem csak a vírus nyakába varrta. A komplexumot a Thyssenkrupp thaiföldi egysége gyártotta le, rakta össze, majd szedte szét, és hajóztatta Magyarországra – a hatalmas alkatrészek utaztatását a Tisza túl alacsony vízállása is akadályozta. De az orbitálisan nagy szerkezetek olykor közúton is felbukkantak. Ezeket külön útvonalengedéllyel 7,9 méter magas, 7,5 méter széles és 30,5 méter hosszú, 544 tonna össztömegű gépszörnnyel mozgatták. Egy 2020-as fuvar során egy ilyen gép közúton mindössze négy kilométert tett meg, de így is távhővezetéket, jelzőtáblákat kellett elbontani, átépíteni, az út felett átívelő elektromos vezetékeket áramtalanították, sőt, két híd teherbírását is növelni kellett alátámasztásokkal, hogy elbírja a hatalmas súlyt.
A nehézségek ellenére a Mol 2021 végi közlése szerint a poliolüzem kivitelezése már annak az évnek a végére elérte a 80 százalékos készültséget, előkészítést és tervezést is belevéve pedig a 89-est. Nem tiszta, hogy ezt követően miért lassult le ennyire a projekt. Tavaly nyáron is volt egy örömhír, akkor a Mol azt közölte, hogy sikeresen lezajlott a poliolgyártás legfontosabb alapanyagának beadagolása a féltonnás kísérleti üzembe. De ezután még mindig várni kellett egy évet, míg Orbán Viktor elmondhatta a céllövöldés poénját.
