2022 december közepén megegyezett az Európai Unió a globális minimumadóról. Annak, hogy Magyarország végül befejezte az ellenkezést, a Világgazdaság akkori értesülése szerint az volt az oka, hogy kedvezményt kaptunk: az Európai Unió Tanácsa hozzájárult, hogy a magyar iparűzési adó beleszámítson a 15 százalékos globális minimumadóba, így „nem kellene megemelni a hazai, 9 százalékos társasági adót."

Mint ismert, a globális minimumadót azokra a cégekre, cégcsoportokra vetik majd ki, melyek éves konszolidált árbevétele legalább 750 millió euró. A kötelezően legalább 15 százalékos adókulcsot pedig valójában nem úgy kell érteni, hogy az ennél alacsonyabb társasági adóval dolgozó EU-tagállamoknak előírják az adóemelést – ilyesmit nem is tehetnek –, hanem úgy, hogy ha egy multinak egy leánya olyan tagországban működik, ahol a társasági adó mértéke nem éri el a 15 százalékot (mint nálunk), akkor a különbözetet az anyavállalatnak az anyaországban kell befizetnie. Ez meggátolhatja, hogy egy adott nagyvállalat kizárólag a kisebb adóteher miatt válasszon egy külföldi országot befektetése helyszínéül.

A magyar kormány egész gazdaságpolitikát épített arra, hogy a társasági adó alacsonyan tartásával vonzó befektetési célponttá tegye a multik számára az országot. A multik meg jöttek is, gyárakat, irodaépületeket építettek, és rengeteg munkahelyet teremtettek. Az Orbán-kabinet azzal az érvvel feszült ellen a globális minimumadónak, hogy a társasági adó emelésével elveszne az ország versenyelőnye, és ez így egy „munkahelygyilkos" intézkedés lenne. Mivel azonban esetünkben elvileg belement az EU abba, hogy az érintett, itt működő vállalatok az iparűzési adót is hozzászámolhassák a társasági adóhoz, nekik jó eséllyel a globális minimumadó majdani élesedése után sem kell majd az anyaországukban semmiféle különbözetet befizetniük.

Mi ez a globális adó, ami ellen hónapokig küzdött a magyar kormány, aztán mégis beadta a derekát?

Úgy tűnik, hogy többévnyi harc után mégis lesz globálisan meghatározott minimum társasági adó, miután szinte az összes utolsó ellenálló, így Magyarország is beadta a derekát. A kormány nyert öt plusz évet a tárgyalások során, de nem tudni, hogy összességében hogyan fogja érinteni hazánkat a valóban történelmi áttörés.

A globális minimumadó az eredeti elképzelés szerint kéz a kézben járt volna egy másik intézkedéssel, röviden ejtsünk szót erről is. A két intézkedés az OECD úgynevezett BEPS (Base Erosion and Profit Shifting) kezdeményezésének a két pillére. A másik pillér, melyről manapság alig esik szó, a nagy techcégek működését regulázná meg. Ez arról szól, hogy a vállalatok azokban az országokban is adózzanak, ahol fizikai jelenlétük (pl. irodaházuk) nincs ugyan, de szolgáltatást ezzel együtt nyújtanak, és profitot is termelnek. A 2013-ban indított BEPS-kezdeményezésnek 2018–2019-ben vált szét a két pillérre, és bár eredetileg együtt akarták ezeket érvényesíteni, menet közben ezek leváltak egymásról. És míg a globális minimumadónál megtörtént a nagy áttörés, a techadó esetében, bár mindenki egyetért a bevezetése szükségességén, előrelépés még sincs, csak nagy hallgatás. A továbbiakban éppen ezért csak a minimumadóval foglalkozunk.

Hogyan számolják ki a cégek az adót?

A globális minimumadónál a kulcsszó az effektív adókulcs számítása, vagyis, hogy egy gazdasági társaság a tevékenysége és profitja után mennyi jövedelemadót fizet. A Magyarországon tevékenykedő cégeknél ez a jövedelemadó a 9 százalékos társasági adó. Ha az effektív adókulcs számításánál figyelembe lehet venni az iparűzési adót (és az innovációs járulékot), akkor közelebb kerülhetünk az elérni kívánt 15 százalékhoz.

Képünk illusztráció.

AFP / InStock / Image Source

Ez nem újkeletű dolog, hívta fel a figyelmet lapunk érdeklődésére Módos András, az EY tanácsadó cég adószakértője. Módos szerint már akkor is párbeszéd folyt az iparűzési adó beszámíthatóságáról, amikor 2021 őszén a 137 OECD-ország aláírta a globális minimumadó bevezetéséről szóló szándéknyilatkozatot, illetve az év decemberében az EU elkezdte kidolgozni az irányelv megvalósításának tervezetét. Módos szerint a belekalkulálhatóságra Magyarország egyelőre szóbeli ígéretet kapott,

ám erről az OECD és az EU anyagai is hallgatnak a mai napig, sehol sincs expliciten leírva.

Módos leegyszerűsített példával szemléltette, hogyan állnak össze itthon a vállalatok adóterhei. Ha van egy társaság, melynek ezer egység a bevétele, a ráfordításai pedig 900 egységet tesznek ki, akkor az ő nyeresége 100 egység. Ez a társasági adó alapja – mely itthon 9 százalék, tehát ez után 9 egységet kell befizetni.

Az iparűzési adó és az innovációs járulék alapja nem a jövedelem meg a profit, hanem az árbevétel, vagyis nem a száz, hanem az ezer egység. Van néhány levonható tétel, ami ezt az adóalapot csökkenti, ilyen például az eladott áru beszerzési értéke, a közvetített szolgáltatások értéke, az anyagköltség, a közvetlen K+F költség, és az alvállalkozói teljesítések értéke. Példánknál nincsenek levonható tételek, az iparűzési adó alapja marad az ezer egység. Ha a fiktív példacégünk egy olyan önkormányzat illetékességi területén tevékenykedik, ahol 2 százalék az iparűzési adó, akkor ott ő ezernek a 2 százalékát, vagyis 20 egység adót fog befizetni. Ez így már önmagában több mint kétszer annyi, mint amennyit társasági adónak befizet. A valóságban jó néhány ilyen cég működik Magyarországon.

A példát folytatva: befizetünk 9 százalék társasági adót, meg 20 egység iparűzési adót, az együtt már 29 egység adó, de van még mellette 3 egység innovációs járulék is. Utóbbinak az alapja, mint említettük, ugyanaz, mint az iparűzési adónak, tehát nem a profit, hanem az árbevétel. Az adómérték pedig 0,3 százalék. Tehát példacégünk összesen befizet több mint 32 egységnyi adót. Az effektív adókulcsot ebből úgy számoljuk ki, hogy ezt a 32 egységet elosztjuk a társaság profitjával, ami ebben a példában 100 egység – így 32 százalékos lesz az effektív adókulcs. Ez tehát bőven magasabb a 15 százaléknál, így példacégünknek nem keletkezik plusz adófizetési kötelezettsége.

AFP / LINO MIRGELER

És az iparűzési adó és az innovációs járulék beszámíthatóságával a Magyarországon működő, a globális minimumadó hatókörébe tartozó társaságok többségének valószínűleg szintén nem lesz plusz adófizetési kötelezettsége. Módos szerint így a globális minimumadó Magyarország versenyképességét közvetlenül és nagy mértékben valószínűleg nem befolyásolja majd.

Plusz teher így is lesz

Rengeteg olyan cég működik az országban, melynek sokkal nagyobb az iparűzési adóterhe, mint a társasági adóterhe. Ilyenek például a shared services centerek (SSC-k), vagyis megosztott szolgáltatási központok, melyek segítségével egyes vállalatok kiszervezhetik azokat a rész-munkafolyamatokat, melyek nem kapcsolódnak szervesen a tevékenységükhöz. Tehát egy vállalat, melynek nincs belső részlege egyes területek lefedésére, mondjuk pénzügyi, ügyfélszolgálati, HR vagy IT-szinten, az mindezen feladatok megoldásával egy külön erre szakosodott céget bíz meg. Ezeket a cégeket más formában fogja érinteni a globális minimumadó, mondja Módos.

Náluk a szakértő szerint az adóteher helyett az adminisztrációs teher fog nőni, mégpedig nagyon komoly mértékben, mert az iparűzési adó és az innovációs járulék beszámítása rendkívül bonyolult számítást igényel. A plusz adminisztráció pedig plusz költségekkel jár. Ezeknél a cégeknél az lesz az egyik nagy kérdés, hogy ezeket a többletköltségeket benyelik-e, vagy ehelyett beépítik a szolgáltatásaik árába, vagyis árat emelnek. Módos azt mondja, ez minden vállalatnak a saját üzleti döntése lesz.

„Nagyon sok olyan SSC van az országban, mely egy multi tagja, ők úgynevezett cost plusz alapon működnek. Ez azt jelenti, hogy akármennyi költségük felmerül, azt a csoporton belül ők egy minimális nyereséggel továbbtermelik, ebből van egy kis profitjuk. Ha a költségbázis nő, és maradunk ennél a cost plusz számlázásnál, akkor a kiszámlázott költségek összege is nőni fog. Ha az érintett cégek tartani akarják a profitabilitásukat, akkor árat kell emelniük."

Ha pedig az SSC megemeli a szolgáltatásai árát, akkor a szolgáltatást megrendelő multinak is döntenie kell, mihez kezd a megemelkedett költségeivel: benyeli vagy továbbhárítja az ügyfélre.

AFP / LIONEL BONAVENTURE

Valódi mentességek

A globális minimumadóról szóló hírekben megjelent bizonyos átmeneti időszak, mely elsőre 5 éves lett volna, majd a magyar kormány lobbizásának köszönhetően 10 évesre nőtt. És hogy mit nyertek a cégek az átmeneti időszakkal? A társasági adóalap számításánál például megjelennek mentességi jogcímek. Ezek az úgynevezett substance carveout szabályok, mondta Módos, melyek értelmében, ha valakinek nagy eszközértéke van, például gyára, gyártelepe, gépparkja, járművei, akkor azok értékével, illetve a személyi ráfordítások bizonyos részével is lehet csökkenteni a profitot, vagyis a társasági adó alapjának értékét, aminek hatására nő az effektív adókulcs, elérve a globális minimumadó 15 százalékos értékét.

Ebben az átmeneti időszakban lehet majd használni a fenti, nevezőcsökkentő eszközöket, ez tehát egy évtizednyi könnyebbséget jelent majd a cégeknek. Az erről szóló rendelkezés be is került az OECD szerinti szabályba, és Módos várakozása szerint az uniós direktívába is beveszik majd.

A menetrend

Tavaly kellett volna meghonosítani a globális minimumadó szabályait az OECD-tagállamokban, de csúszások miatt ez az idei évre tolódott. A szabály most azt mondja, hogy 2024. január elsejétől kell életbe léptetni az új regulákat, de ez nem azt jelenti, hogy ott van a teljes 2023 a jogalkotásra.

A szabályokat december közepén elfogadták a miniszterelnökök, egy szövegtervezetre pedig az uniós nagykövetek is rábólintottak pár nappal később. Most van lehetőség ezt a tervezetet kommentálni, észrevételezni. Erre pár hónap szokott rendelkezésre állni, Módos azt feltételezi, hogy márciusig adnak rá időt. Ezután mondja ki az Európai Tanács, hogy akkor megszületett a végleges direktíva.

Ettől a ponttól számítva egészen 2023. december 31-ig lesz az országoknak még valahány hónapjuk arra, hogy a szabályokat átültessék a nemzeti jogba. Most még soknak tűnhet, hogy „van rá egy évünk," de látható, hogy ez nem is egy teljes év, és Módos szerint nagyon gyorsan le fognak peregni a hónapok, mert az ilyen bonyolult szabályok beépítése sok időt vesz igénybe.

A szakértő szerint a cégek az új időszakra kétféleképpen tudnak felkészülni: egyrészt azzal, hogy folyamatosan figyelik az adózási szabályok alakulását, másrészt azzal, hogy vagy házon belül kiépítik erre a kapacitásokat, vagy egy olyan tanácsadóval dolgoznak, aki ért ehhez.

„Mert amikor a cég 2024-et követően összerakja a társaságiadó-bevallását, akkor nem fogja tudni hirtelen kitalálni, hogy kell-e még plusz adót fizetnie vagy sem."