Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az extraprofitra hivatkozni már 2010 előtt is megpróbáltak néha a kormányok, igazán csúcsra viszont az elmúlt 12 évben pörgött ez. Ehhez pedig szorosan kapcsolódik a politikai kommunikáció nagy mondása: „ne az emberekkel fizettessék meg”. Amivel annyi a baj, hogy az extraprofit fogalmát nagyon nehéz igazságosan értelmezni, és a legtöbb esetben megérezték a fogyasztók a különadókat.
Amíg a „családokat” vagy az „embereket” nem éri utol a kormányzati adóemelési szigor, addig nem lehet megszorításról beszélni – nagyon röviden így lehet összefoglalni a Fidesz-kormány gazdaságpolitikájának kommunikációját. A most kivetett különadók rendszere is jobbára ezt a filozófiát tükrözi – leszámítva a jövedéki adó emelését, amelyet borítékolhatóan áthárítanak majd a vásárlókra –, de valóban megúszhatják a fogyasztók azt, hogy a végén ők fizessék meg a cégek többletterheit?
A gond itt nyilvánvalóan az, hogy
egy cég, hacsak a kormány ezt nem tiltja meg tételesen, bármikor emelhet árat, és hivatkozhat arra, hogy infláció van, megdrágultak a beszerzési árak, az egyéb költségeik stb.
Igaz, volt arra példa, hogy a képviselők törvénybe írták a különadó áthárításának tilalmát, de amíg a cégek könyvelésében vagy számláin nem úgy jelenik meg a tétel, mint „a különadó ráterhelése a fogyasztókra”, addig ez csak jól hangzó politikai lózung. Nem könnyen számszerűsíthető, de a korábbi különadók példáján látszik, hogy az ár jelentős részét általában igenis „az emberek” fizették meg.
És hogy mennyit jelent mindez az államnak? 2009-ben még csak négy különadó volt az országban, 2015-re a számuk 15-re nőtt, egy ideig több pénz folyt be belőlük, mint a társasági adóból. Aztán a bankadó 2019-ben megszűnt, a járványra hivatkozva viszont visszahozták azt és újra bevezették a kiskereskedelmi különadót is, amit nem sokkal később állandósítottak is. A Magyar Államkincstár adatai szerint 2021-ben a pénzügyi szervezetek különadója 61,5, a kiskereskedelmi adó pedig 78,5 milliárd forintot hozott az államnak – vagyis az 1856 milliárd forintnak, amelyet a cégek összesen befizettek az államkasszába, érzékelhető része volt ez. A távközlési adó 58, a pénzügyi tranzakciós illeték 233, a biztosítási adó pedig 104 milliárd forintot jelentett.
A LeitnerLeitner még 2013-ban készített egy részletesebb elemzést az azt megelőző néhány év új különadóiról – ez volt az az időszak, amikor a második Orbán-kormány hirtelen sokszorosára emelte a különadók számát. Arra jutottak:
a különadók körülbelül fele beépült a szolgáltatások árába.
Bankadó: díjemelések, drágább kamatok és a beruházások elhalasztása
Amikor tíz évvel ezelőtt az újabb banki különadókat tervezgette a kormány, egy nagybanki vezető azt mondta a HVG-nek: a szektort évente 120–130 milliárd forint erejéig sújtó tranzakciós illeték tíz százalékát nem lesznek képesek a bankok áthárítani ügyfeleikre.
A tranzakciós illeték ráadásul máig létezik, egyedül a lakossági számlák 20 ezer forint alatti utalásainál nem szedi már be az állam – persze van olyan bank, amelyik ennek ellenére levonja a mai napig az utalás bizonyos százalékát még az ilyen kis összegű utalásoknál is.
Ami pedig a közeljövőt illeti, mindent az határoz meg, hogy a kamatok emelkednek világszerte és Magyarországon is. És mivel a meglévő hitelek kamatait nem lehet csak úgy tovább emelni (ez leginkább az MNB által szorgalmazott, hosszabb időre vagy akár a futamidő végéig fixált kamatoknak köszönhető), valószínűleg az új szabályozás azt hozza magával, hogy egy ideig nem kínálnak a bankok majd a mostaninál olcsóbb hiteleket vagy személyi kölcsönöket, és jó eséllyel elfelejthetjük azt is, hogy érdemben növekedjenek a betéti kamatok.
Mindennek ráadásul áttételes hatásai is lehetnek: ha szűkül a hitelpiac, az az ingatlanpiacot is visszavetheti, és csökkenhetnek a nagy értékű vásárlások, (háztartási vagy céges) beruházások is. Ez pedig a gazdaság lassulását hozhatja magával.
Kiskereskedelem: a beszállítók fizetik meg
A kiskereskedelmi különadónál már eddig is megoldotta a kormány, hogy a nagyobb cégeknek kelljen extra adót befizetniük – igaz, nem csak a multiknak. Azonban ennek lett egy érdekes mellékhatása: érdemi különbség nincs a magyar boltok és a multik árazása között. Arról sok beszállító panaszkodott, hogy a különadók, valamint az élelmiszerlánc-felügyeleti díj bevezetésének a kárát ők érezték meg igazán, a boltok ugyanis a fogyasztói árak kialakításánál a vásárlóerő alakulását nézi. Vagyis ha úgy érzik, nő a kereslet, akkor mernek árat emelni, ha azonban azt látják, hogy a fogyasztók jobban megnézik, mire költenek, akkor kevésbé hajlamosak magasabb árat fizetni beszállítóiknak is. Ha pedig még egy plusz adóterhet is ki kell kalkulálniuk, az még keményebb áralkut eredményezhet.
Ami pedig máris felveti a kérdést, hogy a „ne az emberekkel fizettessék meg” tételmondatban ember alatt csak a vásárlót kell-e érteni, vagy a jellemzően magyar, nem feltétlenül tőkeerős beszállítót és alkalmazottjait is.
Emlékezetes az is, hogy 2020-ban napokkal a kiskereskedelmi különadó visszahozása után a Spar már be is jelentette, hogy kénytelen elküldeni a frissen felvett dolgozóit.
Távközlés: véletlen épp a különadó kivetésekor jött az áremelés
Őrködni fognak, hogy a cégek ne háríthassák tovább a válságadót az állampolgárokra – ígérte a kormány 2011-ben, amikor új telekommunikációs különadót vezetett be. Ehhez képest a három nagy szolgáltató annyit emelt a tarifáin, mint az azt megelőző tíz évben egyszer sem. Igaz, azt véletlenül sem mondták volna ki, hogy a különadók miatt. A hivatalos indoklásuk szerint az infláció volt az ok, valamint az, hogy az előfizetők száma akkor már második éve csökkent a válság alatt.
Az ezekről bemutatott számok hitelességét nem lehet kétségbe vonni, a „megváltozott piaci körülmények” szóösszetétel pedig szinte bármire alkalmazható – ez is jól mutatja, hogy hacsak nincsenek hatósági árak, akkor nyugodtan emelhetik a cégek az áraikat, és nem lehet azt mondani, hogy ennek az egyetlen oka a különadó áthárítása lenne.
A piaci helyzet pedig alapvetően nem változott a 2010-es évek eleje óta, így azt sem érdemes várni, hogy a keményebb verseny majd kierőszakolja az alacsonyabb árszintet.
Energia: rezsicsökkentés van, már csak beruházások kellenének
Annyiban teljesen más ez a szektor, mint az összes többi, hogy itt már eddig is nagyon komoly árkorlátozás volt, az általános fogyasztók, vagyis a magánszemélyek rezsijének csökkentése, majd szinten tartása miatt kisebb profittal számolhat a legtöbb cég. A szektor különadója is megtette a hatását, 2010-ről 2012-re 30 százalékkal estek vissza a beruházások, majd a rezsicsökkentés csak ez után jött.
És mivel az árakat azóta sem lehet emelni, ez azt hozza magával, hogy előbb-utóbb egyre több hiba lehet a megfelelő karbantartás elmaradása miatt, olyan vízcég pedig már volt is, amely nem bírta elviselni, hogy még mindig az előző évtized eleji árakból kellene kigazdálkodnia a fejlesztéseket és a fizetéseket is.
| A forint is gyengül |
Csúnya zuhanásba kezdett a forint, miután Orbán Viktor bejelentette az újabb különadókat. És ugyan egy-egy nap árfolyammozgásait még nem érezzük meg az árakban, az, hogy hosszú távon gyenge a magyar deviza, már beépül a fogyasztói árakba. A leggyorsabban alapesetben a benzin árának változásában jelenne meg a forint mozgása, most ez közvetlenül nem így van az ármaximálás miatt, de ha sokáig gyenge a pénzünk, az előbb-utóbb megmutatkozik minden olyan termék árában, amelyet külföldről hoznak be, vagy amelynek van bármilyen alkatrésze, ami külföldről származik – gyakorlatilag bármiben. |
A nagy innováció: a repülőjegyadó
A legérdekesebb a most bejelentett különadók közül a légitársaságokra kivetett különadó, ott ugyanis a kormányt már az sem érdekelte, hogy a megadóztatott cég nyereséges vagy sem. A szektor mindenesetre távolról sem az, hiszen a Covid mélyütést jelentett minden cég számára, amelyből ugyan kilábalóban vannak az ott működő vállalatok, ám a gyors ütemben növekvő kerozinárak rontják a profitabilitásukat. Ezek után nagyjából borítékolni lehet, hogy az utasonként várhatóan 10–15 eurós különadót a légitársaságok beépítik jegyáraikba, a kérdés inkább az lesz, hogy arányosítva osztják el a terhet (vagyis a nagyobb értékű jegyek esetében még többet dobnak rá), vagy egyszerűen hozzácsapják a fogyasztói árhoz.
A különadók, amiknek nem az extraprofit beszedése volt a céljuk
Van olyan különadó is, ahol minden mással ellentétben vállaltan cél, hogy amire kivetik, az drágább legyen. Ez a népegészségügyi termékadó, ismertebb nevén chipsadó is – ebből tavaly 65 milliárd forint bevétele volt az államnak. Az, hogy az adó jelentette ártöbblet mennyire szorítja az embereket arra, hogy egészségesebben éljenek az emberek, az már más kérdés, ráadásul ez az érvelés valahogy nem kerül elő a benzinárral kapcsolatos vitákban.
Ezt is a cégekre vetik ki, de itt nincs baj azzal a szavak szintjén sem, ha azok áthárítják a fogyasztókra. Más kérdés, hogy a népnevelési cél is csak egy ideig működött: a bevezetése után 25–35 százalékkal esett vissza a cukros és sós csomagolt ételek forgalma, azóta viszont az emberek hozzászoktak az áremelkedéshez, visszatért a fogyasztás a régi szintre.
