Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A miniszterelnök és a Mol vezére szerint hosszú évekbe és óriási vagyonokba kerülne, ha át kellene alakítani új olajtípusok feldolgozására az orosz olajra belőtt magyar finomítókat. Csakhogy a világpiacon vannak az orosz olajhoz nagyon hasonló alternatívák is, melyek feldolgozását meg lehetne úszni komolyabb átkalibrálások nélkül is. Az orosz olajjal való szakítás azonban még ebben az esetben is óriási kihívásokat jelentene. Az orosz gázról való leválás meg pláne.
Minden eszközt igyekszik megragadni a Nyugat, hogy katonai beavatkozás nélkül megroppantsa az Ukrajnát lerohanó Oroszországot. A személyes, oligarchákra optimalizált, valamint a vállalati szankciók kiszabása után a nemzetközi közösség hamar eljutott oda, hogy célul tűzze ki az orosz energiaellátásról való leválást, sőt, latolgassa az energiapiaci szankciók kivetését Oroszország ellen. Az Európai Bizottság március közepi elemzése szerint 2027-re történhet meg az orosz energiáról való leválás, de Josep Borrell, az unió külügyi főképviselője a hét elején már arról beszélt Szaúd-Arábiában, hogy az két éven belül is sikerülhet. Lengyelország szerdán már be is jelentette, hogy év végétől fogva nem vásárol több orosz olajat, és csökkenti a gázimportot is. A feladat azonban általánosságban ennél sokkal nehezebb, mert Európa nagyban kitett az orosz energiahordozók felé, Magyarország pedig különösen az.
Nem is csoda, hogy a magyar kormány foggal-körömmel tiltakozik az orosz energiaellátás szankcionálása ellen. Ennek nemzetközi porondon a múlt heti EU–NATO-csúcson is hangot adott Orbán Viktor, aki aztán vasárnap a Kossuth rádióban fejtette ki, miért. Arról beszélt, hogy az orosz gáz pótlása nem olyan egyszerű, hogy megvesszük mástól, és legfeljebb egy kicsit többet fizetünk érte. Úgy sommázta a helyzetet, hogy a gáz csövön érkezik hozzánk, de azon a csövön vagy jön gáz, vagy nem, "vagy van gáz, vagy nincs". Itt tehát a miniszterelnökben még csak fel sem merült, hogy lehetne B terv. Az orosz olajszállítmányok leállítását pedig azért vetette el Orbán, mert a magyar olajfinomítók az orosz típusú olajra vannak kifejlesztve, ha mástól vennénk az olajat, és azt valamilyen eszközzel be is tudnánk hozni, akkor is át kellene építeni a magyarországi olajfinomítókat, ez pedig a miniszterelnök szerint több évig tartana.
Putyin szakácsától Darth Vaderig - kik azok az orosz oligarchák, akiket szankciókkal sújtottak?
Az orosz-ukrán háború kirobbanása óta a Nyugat több hullámban rótt ki személyes szankciókat szupergazdag orosz üzletemberekre, azt remélve, hogy ők majd nyomást gyakorolnak Vlagyimir Putyinra, és a békekötésre kapacitálják az orosz elnököt.
Ebben a kérdésben a legilletékesebb a Mol. Meg is kerestük őket levélben, az olajtársaság azonban cikkünk megjelenéséig nem válaszolt a kérdéseinkre. Hernádi Zsolt viszont interjút adott InfoRádiónak, így a vállalat álláspontja megismerhető – az nem tér el a miniszterelnökétől. A Mol-vezér azt hangsúlyozta, hogy már tesztelték, és a nem Ural típusú kőolajból legfeljebb 35 százalék az, amit a társaság finomítói be tudnak dolgozni, és eleve az is időbe és pénzbe kerül, míg kikísérletezik, hogy más típusú olajok milyen finomítói fejlesztéseket igényelnek. Ha pedig valóban megszűnik az orosz importlehetőség, akkor a finomítók fejlesztésére "két-négy év" kell, és rengeteg pénzt kell rájuk költeni, melynek megtérülésére nincs esély.
Lapunk a Molon túl megkeresett több szakértőt is, és beszélgetéseink valamelyest árnyalták az Orbán és Hernádi által lefestett képet. Tömören összefoglalva: valóban nagyon nehéz lenne átépíteni a finomítókat teljesen más típusú olajok fogadására – csakhogy ez nem feltétlenül lenne szükséges, mert elérhetők a piacon az orosz olajhoz egészen közel álló olajtípusok is, azok feldolgozása pedig nem igényelne nagy volumenű átalakításokat. Az viszont mindenképpen igaz, hogy így is új és nagy kihívások elé kellene nézni, csak más okokból.
A világ édes-savanyú, könnyű-nehéz szósza
A piacon elérhető kőolajakat alapvetően annak mentén lehet osztályozni, hogy mennyire sűrűek, illetve milyen magas a kéntartalmuk. A sűrűbb olajokat szaknyelven nehéznek, a hígabbat könnyűnek hívják, amiben több a kén, az savanyúbb, amiben kevesebb, az édesebb megnevezésű. Minél hígabb és alacsonyabb kéntartalmú az anyag, annál magasabb minőségű, ezekből kevesebb finomítással több benzin és gázolaj nyerhető ki. A kéntartalom azért kényes kérdés, mert a hatályos jogszabálynak megfelelő üzemanyagok ma már szinte kénmentesek kell hogy legyenek, így a finomítás során az olaj kéntartalmát meg kell kötni.
Az Oroszországból a Barátság csővezetéken érkező, Ural megnevezésű olaj közepes minőségűnek mondható, inkább savanyú, és közepesen sűrű – a klasszikus nehéz olajoknál viszont mindenképpen sokkal jobb minőségű. A két meghatározó olajfajtától, az Északi-tengeren kitermelt Brenttől és a nyugat-texasi West Texas Intermediate-től (WTI) elmarad, ezek könnyű és édes olajok.
Az alábbi táblázaton bejelölve látható még rajtuk kívül néhány olajfajta tömeg és savanyúsági fok szerint:
Az Ural különösebben nem lóg ki egyik irányban sem a koordinátarendszerben, így nem arról van szó, hogy kizárólag gyökeresen eltérő minőségű olajfajtákkal lehetne helyettesíteni. A kérdés persze az, hogy mennyire hozzáférhetőek a világpiacon a hozzá hasonló olajak – az általuk lefestett, drasztikus finomítómódosításból úgy tűnik, hogy Orbán és Hernádi csak a legrosszabb eshetőséggel számol.
A horrorforgatókönyv
Ha valóban eljön a kenyértörés ideje az oroszokkal, és valamiért csak az Uraltól nagyon különböző minőségű olajat tudnánk beszerezni, akkor az általunk megkérdezett szakértők szerint is óriási kihívás elé nézne a Mol.
Lapunk érdeklődésére Török Lajos, az Equilor Befektetési Zrt. vezető elemzője azt mondta, legutóbbi egyeztetésük alapján a magyar olajtársaság tisztviselői sem tudják pontosan, hogy mennyi idő alatt lehetne átállítani a finomítókat, mert ők sem próbálták még soha, mi történne, ha nagyobb mennyiségű, például Brent olajat öntenének bele. Török szerint az is kérdés, hogy ha egyszer átállítják a finomítókat, akkor vissza lehet-e állítani őket a korábbi finomítási módszerre.
Egyetértett Törökkel Gaál Gellért, a Concorde Értékpapír Zrt. vezető elemzője is, aki a hvg.hu-nak azt mondta, hogy 2019 első felében közel voltunk egy hasonló, Ural nélküli helyzethez, akkor szennyezett kőolaj érkezett vezetéken Magyarországra. Ezt leállították, de akkor is nagy mértékben inkább a stratégiai tározókból szerzett a Mol olajat a finomítókba, és csak egy kisebb, kiegészítő mennyiséget hozott az adriai csővezetéken keresztül.
Ráadásul ezt a pótlást a Mol azeri és iraki olajjal oldotta meg, melyek hasonlítanak az oroszra, így aztán végképp nem tesztelhették érdemben az eltérő minőségű olaj feldolgozását. "A teljes Mol Csoport egyébként folyamatosan más olajat is feldolgoz, Ural mintegy 65 százalékban érkezik az országba, a többi más típusú olaj, de ezek megint csak tipikusan olyan olajfajták, melyek az orosz olajhoz jellemzőikben nagyon közel állnak" – mondta Gaál.
És ha nem egyből a legrosszabbra gondolunk
"Barokkos túlzás. Technológiailag semmi alapja nincs annak, amit a miniszterelnök nyilatkozott, ha megerősíteném, akkor a saját végzettségemre tennék negatív kritikát"
– kommentálta egy, a neve elhallgatását kérő olajpiari forrásunk Orbán kijelentését a finomítók évekig tartó átállításáról. "Természetesen bármilyen kőolaj feldolgozására nem lehet átállítani a finomítókat, de most is hoznak időről időre egyéb olajakat az Adria csővezetéken, és vannak a piacon olyan kőolajok, amik minőségben nem állnak messze az orosztól – ezek feldolgozása nem jelent műszaki kihívást" – magyarázta a szakember. Ő úgy véli, az egy szélsőséges megközelítés, hogy az eddigitől teljes mértékben eltérő kőolajra kel átállni, "erre sem lehetőség, sem igény nincs". Ha mégis valami drasztikus olajváltás jönne, az pedig a szakember szerint "még több időt is igényelne, mint amiről a miniszterelnök úr beszélt."
Az Uralhoz hasonló olaj forrásunk szerint "van bőven a piacon". Ami a legjobban hasonlít rá, az az Iran Light típusú – bár ez most pont nem elérhető az Iránra kirótt szankciók miatt. Ha ez visszatérne a piacra, akkor annak feldolgozása a szakember szerint minimális finomítói átalakításokkal megoldható volna a Mol egységeiben. Úgy tűnik egyébként, hogy az orosz–ukrán háború miatt az iráni lazítás lehetősége előtérbe is került, mint ahogy az USA a háború miatt a büntetésben lévő Venezuela felé is egyből békülékenyebbé vált.
Török Lajos pedig azt mondta, extrém esetben a Mol az azeri mezőin kitermelt olajjal is pótolhatná az Uralt, annak is hasonló a minősége. "Azerbajdzsánon keresztül van vezeték a Fekete-tenger másik oldalára, az omisjai kikötőtől pedig fel tudjuk juttatni a magyar finomítókba is az olajat." A hajóztatással viszont el is érkeztünk az orosz olaj pótlásának igazi kihívásaihoz.
Benzinkútpara, nagyban
A csővezetéken továbbított olajnak logisztikailag nincs kihívója, sokkal olcsóbb megoldás, mint a hajóztatott, a kikötőben lefejtett, majd csövön továbbnyomott áru. Ugyanazért az Ural olajért is sokkal többet kellene fizetni, ha a tisztán csővezetékes import helyett tankerek hoznák, majd Omisaljon és az Adria csővezetéken keresztül érkezhetne csak meg Százhalombattára és Pozsonyba.
Az igazi gondot azonban a logisztikai rendszer megbillenése jelentené. Olajipari forrásunk szerint ugyanazt láthatnánk nagyban, mint amit néhány héttel ezelőtt a magyar autósok tapasztaltak a hazai benzinkutakon. Emlékezetes, hogy nemrég a külföldi üzemanyag-nagykereskedők egy része felszívódott, mert nem akart a kormány intézkedései miatt veszteségesen működni, a kieső naftamennyiség pedig megvolt ugyan a Molnál, csak éppen elsőre nem tudták megoldani, hogy minden beszállító nélkül maradt kutat időben ellássanak üzemanyaggal, így országszerte óriási kocsisorok alakultak ki a töltőpisztolyoknál.
Most szakad rá az autósokra a benzinkutasok minden eddigi kínja
A hatósági árazás miatt a magyarországi töltőállomások üzemeltetői már tavaly november óta szenvednek, most pedig a fogyasztók is a saját bőrükön kezdik érezni, hogy óriási bajban van az üzemanyagpiac. A nagykereskedelmi árak elszabadulása, a szomszédos országokból beözönlő benzinturisták és a már pislákoló pánikvásárló-hangulat mind hozzájárultak ahhoz, hogy az elmúlt napokban egyre több hazai kúton elkezdtek feltorlódni a tankolni vágyók.
Az Oroszországtól való elfordulással hasonló történne: azok az országok, melyek eddig csövön érkező Uralt dolgoztak fel, egyből pluszigényként jelennének meg a tengeri paritásokon. "Ha Európa igényét 100-nak veszem, és ebből 20 igényét eddig a Barátság csővezetéken keresztül elégítették ki, 80-at pedig a tengeri kikötőkön keresztül, akkor, ha most mind a 100 egyszerre odamegy a kikötőkhöz, az probléma lesz. És nem is csak a töltés meg a lefejtés, hanem a fuvareszközök, a hajók szempontjából is."
A gázpótlás az igazi probléma
Világos, hogy az orosz olaj pótlását akkor sem lehet szárazon megúszni, ha a finomítóinknak megfelelő anyaggal oldjuk meg a pótlását. Az orosz gázról való leválás viszont ennél jóval komolyabb kihívás.
"Ha nincs LNG és nincs orosz gáz sem, akkor nincs európai gázellátás – ezt kimondhatjuk"
– fogalmazott lapunknak Török Lajos. Az elemző szerint nincs elég LNG-terminál Európában ahhoz, hogy lehetséges legyen a rövid távú váltás. Török azt magyarázta, hogy ezeket a terminálokat mindig párban kell építeni, a kiinduló- és a fogadó országokban is, és egyelőre azt sem látni, pontosan hová húznák fel ezeket. "És még ha meg is épülnének a terminálok, én a két évet nagyon-nagyon optimista becslésnek érzem, ahhoz mindennek nagyon klappolnia kéne", utalt Török Josep Borrell kijelentésére, mely szerint 2024-ig le lehet válni az orosz energiáról.
Török szerint, ha megépülnének az LNG-terminálok, akkor az USA lenne az egyik legfontosabb cseppfolyósgáz-forrás, illetve Katar. Mellettük kisebb mértékben észak-afrikai lelőhelyek is "érdekesek lehetnének", illetve más közel-keleti országok is.
Gaál Gellért szerint Török megállapításaival nehéz vitatkozni. Az elemző rámutatott, míg a békeidőbeli adatok szerint az európai olajellátás 15 százaléka orosz, gáznál ez 30-40 százalék. A nyersolaj infrastruktúrája is sokkal jobban kialakult már, míg a gáz esetében csak az elmúlt évtizedekben kezdett el világpiacosodni a cseppfolyósítás, amikor elkezdett erre is kiépülni az infrastruktúra, mutat rá Gaál.
"Európa arra épült ki, hogy a gáz Keletről Nyugatra folyik, nem Nyugatról Keletre"
– mondta. Szerinte azt is meg kellene vizsgálni, hogy valóban mindenütt kétirányúak-e a gázcsövek, vagy csak egyirányú áramlásra vannak beállítva. "Lehet például, hogy Spanyolországban elképesztően sok cseppfolyósító terminál van, de nem biztos, hogy abból mindent el lehet juttatni Közép- és Kelet-Európába, vagy mondjuk Németországba", sorolta még Gaál a dilemmákat.
A gázellátás lecseréléséről a minap Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője is kifejtette a véleményét. A szakember a G7-en megjelent cikkében arról írt, hogy az orosz alapanyagról való leváláshoz Magyarországnak "legalább egy évtizedre" lenne szüksége. LNG-oldalról szerinte az Adrián található krki terminál és a horvát keresztező kapacitás növelését kellene elérni, illetve meg lehetne oldani a lengyel Świnoujście és a görög Alexandrúpoli terminál kapacitásaihoz való hozzáférést. Szerinte tízéves cél lehetne, hogy a mostani évi egymilliárd köbméter földgáz helyett 3-4 milliárd köbméter LNG-t vásároljon az ország.
Pletser azt írta, vezetékes földgáz terén pedig akár anyagiakkal is támogatni lehetne Romániát, hogy a fekete-tengeri mezőket minél hamarabb aknázzák ki. Románia felől a szakember szerint évi 2-3 milliárd köbméter földgáz behozatala lehetséges, és az ehhez kellő szállítási infrastruktúra már elkészült.
