Bár korábban szó volt róla, jelen állás szerint az is lehetséges, hogy egy 20 milliárd forintos molekuláris ujjlenyomat projekt egyetlen fázisában sem érinti a szegedi lézerközpontot. A program azonban biztosan elstartol, első körben egy biobankot hoznak létre a Szegedi Tudományegyetemmel együttműködve.
Tavasszal három kutató levele jutott el az Index szerkesztőségébe, a szegedi ELI tudományos testületének tagjai az ellen tiltakoztak, hogy a kormány a nemzetközi kutatóközpontra olyan programot erőltet, amely a központ hírneve számára kockázatot jelent. A márciusi kormányhatározatban a molekuláris ujjlenyomat projektre 20 milliárd forint támogatást különítettek el. Most ez a program lényegében élesedik, a Szegedi Tudományegyetem egy együttműködési megállapodást kötött a Molekuláris-Ujjlenyomat Kutató Központ Nonprofit Kft-vel. (A kft. megalakulásáról a HVG hetilap is írt augusztusban.)
Első körben vérmintákat gyűjtenek és egy biobankot hoznak létre az egyetemmel együtt, és más résztvevőkkel is tárgyalnak. A lézerkészüléknek a minták begyűjtése után lesz kulcsszerepe, de az egyáltalán nem biztos még, hogy a szegedi lézerközpontnak ehhez lesz köze. Ahogy a Molekuláris-Ujjlenyomat Kutató Központ vezetője mondta, ez egyelőre megbeszélés tárgya. Ettől persze még lehetséges, hogy a szegedi központ is beszáll a lézervizsgálatok első szakaszába, de az is lehet, hogy teljesen kimaradnak a projektből.
Kedden Pozsgay Csilla, a Molekuláris-Ujjlenyomat Kutató Központ vezetője a hvg.hu-nak elmondta, hogy a program első szakaszában egészségesektől és betegektől gyűjtenek be vérmintákat. Ez azt jelenti, hogy 10-15 ml vért vesznek, a plazmát leválasztják az alakos testektől. Ezek begyűjtésére, kezelésére hozzák létre az úgynevezett biobankot. A vérminták gyűjtéséhez is még be kell szerezni az engedélyeket, ahogy az etikai protokollhoz, valamint a mintagyűjtéshez és azok tudományos felhasználáshoz szükséges hatósági engedélyeket is. Ha minden zökkenőmentesen megy, akkor január végétől már indulhat a plazmagyűjtés, ami viszont teljesen különbözik a kereskedelmi alapokon működő plazmaközpontoktól, ott ugyanis jóval nagyobb mennyiségű vér levételével jutnak ahhoz a plazmához, amelyből gyógyszeralapanyagot készítenek. Mivel az egészségeseket nehéz rávenni a vérvételre, Pozsgay Csilla azt elképzelhetőnek tartja, ha az engedélyek ezt lehetővé teszik, akkor csekély térítést is kaphatnak a résztvevők.
A második fázisban kellenek a lézerkészülékek, amikor a plazmát „átlövik” a lézersugarakkal, amelyek a plazmában keringő fehérjék, molekulák mintázatát infravörösen vetítik ki, ezekből lehetne, mintegy ujjlenyomat egyedisége miatt, azt is megállapítani, ha valaki daganatos beteg. A gyakorlatban ez azt jelenthetné, hogy szűrésekkel megállapítható lenne a súlyos betegség.
Az ELI kutatói tanácsának tagjai viszont úgy gondolták áprilisban, hogy ezek a kutatások még annyira kezdeti fázisban vannak, hogy nincs garancia az eredményekre. Egyébként úgy tudjuk, hogy nem csupán három kutató passzolta volna a programot, mint az ELI központra osztott projektet, hanem az egész testület aggályait fejezte ki, ám a többség úgy gondolta, hogy az illetékes minisztériummal még nem játszották le a játszmát. Palkovics László, a kutatók tiltakozása után pár nappal, interjút adott az ügyet kirobbantó Indexnek, ebben már arról beszélt az ITM minisztere, hogy a kutatóknak nem feladata külső projekteket véleményezni:
„Márpedig ezek nem az ELI saját projektjei, az ELI-től különálló szervezetek a gazdái, a megítélt támogatás nem az ELI-be érkezik. Az ELI-hez oly módon kapcsolódnak, hogy az ott elérhető lézeres platformokat felhasználóként tervezik igénybe venni, illetve laborterületekre lehet szükségük. Ezek a projektek tehát felhasználói szinten kapcsolódhatnak az ELI-hez, segítik az intézmény kapacitásának jobb kihasználását, miközben nem befolyásolják az alapcélok elérését.”
Palkovics azt is hozzátette, hogy pár nap alatt rendeződött az ügy (A kutatók levele 8-án került nyilvánosságra, a miniszteri interjú két nappal később készült), megegyeztek abban, hogy a három kivonuló kutató félreértette a helyzetet. Ekkor Palkovics abban sem látott kivetnivalót, hogy átvilágítják a szegedi lézerközpontot, ebben részt vesz az ELI új vezetője, Jakab László és a vitatott program ötletgazdája, Krausz Ferenc is.
Egyébként az ELI vezetésének leváltása, és az áprilisi incidens után lecserélték a szegedi lézerközpont felügyelőbizottságának három tagját is, itt korábban a Szegedi Tudományegyetem, a fenntartó és harmadik tulajdonosként a szegedi megyei jogú város képviselői ültek. Júniustól őket az ITM egyik helyettes államtitkára, egy tanácsadója mellett egy orvosprofesszor váltották, így az igazgatóval együtt, aki szintén az ITM munkatársa volt, teljessé vált a minisztériumi „felügyelet”.