Miért él oly sok külföldi dollármilliárdos a brit fővárosban, ahol méregdrágák az ingatlanok, az éttermek, a színház és koncertjegyek? Annyira vonzó a City közelsége, amely New York után még mindig a világ második legnagyobb pénzügyi központja? Esetleg az angol futball vonzza a dúsgazdag külföldieket? A válasz: is.
A külföldi dollármilliárdosok szívesen fektetik pénzüket a sportba. Jó példa erre Roman Abramovics. Az orosz oligarcha, aki megőrizte Putyin barátságát, a Chelsea tulajdonosa annak ellenére, hogy a brit hatóságok nem hosszabbították meg a tartózkodási engedélyét. Roman Abramovics nem esett kétségbe, felvette az izraeli állampolgárságot. Az egyik izraeli televízió élőben közvetítette a jeles eseményt, mert így Roman Abramovics egyből Izrael leggazdagabb polgára lett. Ettől függetlenül a neve szerepel azon a listán, melyet a Sunday Times közölt a Nagy-Britanniában éldegélő dollármilliárdosokról, akiknek a száma nem csökken a Brexit-láz miatt sem. Igaz azonban az is, hogy Nagy-Britannia leggazdagabb embere viszont felvette a monacói állampolgárságot. A külföldi milliárdosok jönnek, a hazaiak mennek. Az ok egyszerű.
Külföldinek kell lenni a nagy adókedvezményhez
Jól tudják ezt a Hinduzsa fivérek is, akik a vállalatbirodalmukat jórészt Indiában tartják, de Londonban vannak bejelentve. Ők az elsők a Sunday Times milliárdoslistáján, 22 milliárd fonttal. Utánuk jönnek az egykori Szovjetunió oligarchái. Az imént már emlegetett Roman Abramovics, aki már nemigen él Londonban, de adózó polgárként ott is be van jelentve. Épp úgy, mint Putyin elnök egy másik hű oligarchája, Aliser Uszmanov. Ő sem gyakori vendég Londonban, mert szerepel azon a feketelistán, melyet Putyin barátairól állítottak össze a brit és az amerikai illetékes állami szervek. Roman Abramovics is rajta volt a listán – írta meg annak idején a Daily Mail –, ám neki kiváló pártfogója akadt a Fehér Házban, Trump elnök veje, Jared Kushner, aki egyben apósa közel-keleti főtanácsadója is.
Len Blavatnik ukrán és amerikai állampolgár, de brit adóalany. Ő a vagyonát az olajból szerezte elsősorban az egykori Szovjetunió területén. Üzlettársa, a szintén dollármilliárdos Mihail Fridman ugyanezt az utat választotta. Néhány éve még rajta volt a listán Borisz Berezovszkij is, aki egykor Oroszország egyik leggazdagabb oligarchája volt. Aztán összekülönbözött Putyinnal. Londonba menekült, ahol szép lassan elbukta vagyonát, majd életét is elveszítette. Családja Putyin elnököt vádolja, a brit kémelhárítás még ma is vizsgálja halálának gyanús körülményeit.
Az egykori Szovjetunió dúsgazdag polgárai mellett már fel sem tűnnek az olyan milliárdosok, mint a Heineken família tagjai, akik a sörből gazdagodtak meg. London lakója a svéd Rausing család is, mely a Tetra Pak megalapításával tett szert milliárdokra és világhírnévre.
Miért e nagy lelkesedés London iránt?
A Sunday Times listáján szereplő dollármilliárdosok általában nem tartanak fenn komolyabb vállalkozást Nagy-Britanniában. Méregdrága ingatlanokat vettek viszont, melyekben alig laknak. Van olyan külföldi dollármilliárdos, aki az egész évben nem keresi fel azt a palotát, melyet több százmillió fontért vásárolt Londonban. Csak az asszonyok látogatnak el a brit fővárosba – főként a karácsonyi vásár idején – hiszen ott a luxuscikkek piacán azért nagyobb a választék, mint Mumbaiban, Moszkvában vagy épp Kijevben. A miértre a válasz viszonylag egyszerű:
Óriási az adókedvezmény
Robert Palmer, a Tax Justice UK főnöke magyarázta el a Sunday Times olvasóinak, hogy miért oly jó a külföldi milliárdosok helyzete Nagy-Britanniában. Ezek a személyek nem számítanak brit vállalkozónak, tehát csak a külföldi pénzük után adóznak, de abból is csak annyi után, amennyit a brit adóhivatal észrevesz. Vagyis csak a külföldről Nagy-Britanniába érkező pénz adóköteles, a többi nem. Senki sem tesz fel kellemetlen kérdéseket arról, hogy a külföldön megszerzett milliárdok hogyan is keletkeztek. Nem érdeklődnek a svájci bankszámlák iránt. Mint ahogy az adóparadicsomokban elrejtett pénz is tabu a brit adóhivatal előtt. London tehát valóságos adóparadicsom a külföldi dollármilliárdosoknak, akik emellett persze élvezik azt is, hogy a brit főváros kulturális élete milyen gazdag kínálatot nyújt. Vagy azt, hogy a Chelsea stadionjában a VIP-lelátón szinte mindenkivel találkozni lehet, aki számít az üzleti életben.
Ezek után nem csoda, ha a világ leggazdagabb emberei fütyülnek a Brexitre vagy bármely más brit problémára, mert a számukra az a fontos, hogy a kormányzat ne vonja vissza az adókedvezményt. Egy-két kiskaput ugyan bezártak, de a lényeg megmaradt – hangsúlyozta Robert Palmer adószakértő, aki a londoni Sunday Times olvasóinak kifecsegte a titkot: London a világ egyik legnagyobb adóparadicsoma.